Az érzelmek eluralkodásától féltette a világot Brian Eno, a U2, a Talking Heads és Paul Simon producere az Edge körkérdésére válaszolva 2009-ben. „Nem egy új eszme, sokkal inkább egy érzés fogja gyökeresen megváltoztatni a világot" – írta, amikor a tudósokat, művészeket, filozófusokat, műszaki szakembereket, vállalkozókat tömörítő szellemi műhely azt tudakolta tőle, szerinte mi az, ami mindent meg fog változtatni. Mire számít, milyen korszakalkotó tudományos eszmék és fejlesztések megvalósulását fogja még látni életében? Ám a zenész szerint nem egy gondolat, sokkal inkább egy érzés hoz majd gyökeres változást. A reménytelenség és a félelem érzése.

A fejlődést eddig az fűtötte, hogy az emberek hittek a dolgok jobbra fordulásában – érvelt Brian Eno. Azok, akik a 60-as években voltak fiatalok, a kor szellemének megfelelően különösen úgy gondolták, hogy a Föld a korábbinál jobb hellyé fog válni, ha ennek megfelelően élnek. De mi történik, ha elvész ez a hit? Ha az emberek inkább olyan jövőre számítanak, amelyet Cormac McCarthy´s ír le világkatasztrófát felfestő The Road című könyvében? Akkor a társadalom szétesik, az emberek bandákba tömörülnek. A nagy szervezetek, amelyek tevékenysége hosszabb távon eredményes, és szükségük van a társadalmi bizalomra, nem maradnak fenn. A hosszú távú projektek eltűnnek, mert befejeződésük a túl távoli jövőbe nyúlik. Ejtik a globális projekteket is, mert ezekhez sincs elég bizalom. A szűkös erőforrásokat gyorsan elhasználják, hiszen mindenki meg akarja kaparintani az utolsó értékes darabot. A társadalmi vagy globális mobilitás mindenféle formáját veszélyesnek és kerülendőnek tekintik. Potyautasok, brigantik, kalózok és csalók veszik át az irányítást. Akinél a hatalom, annak lesz igaza.

Brian Eno a világgazdasági válság kirobbanását követő évben rajzolta fel ezt a víziót. Szerencsére alig valami valósult meg belőle. De az érzelmek eluralkodása valóban veszélyes. Ilyenkor nem tudjuk racionálisan megközelíteni a problémákat. A komplex rendszerek menedzsmentjével foglalkozó Maria Pruckner arra mutat rá, hogy ha a környezetünk túl bonyolulttá válik, ha már nem értjük, mi történik körülöttünk, akkor elvesztjük az orientációt. Ez manapság egy vállalatnál könnyen megtörténhet. Ha nem tudjuk megoldani a problémáinkat, ha nem látjuk már az irányt, a terepviszonyokat, akkor „biológiai üzemmódba" kerülünk. Ilyenkor az ember fél, kapkodni kezd, nem gondolja végig, mit is tesz. Óhatatlanul rosszul cselekszik. Ha el akarja kerülni a katasztrófát, minden erejét összeszedve vissza kell térnie a racionalitáshoz.

A vállalatok vezetésében is megvan a veszélye az érzelmek eluralkodásának. A környezet bizonytalan, évek óta nem tudjuk már, lefelé vagy felfelé veszi-e az irányt a gazdaság. Nincs már biztos állás a vezetők számára sem. Erősödik a félelem, teret veszít a racionalitás. A fokozódó stressz lebénítja a vezetőket is. (26. M&C levél: Válságpszichózis csapdájában »)

E folyamat megfordítása a vállalatoknál a controller feladata. A controlling biztosítja a vezetésben a racionalitást. Mint a téma szakértője, Jürgen Weber írja Neue Perspektiven des Controlling című cikkében, a racionalitás biztosítása azt jelenti, hogy a menedzsment korlátozott kognitív képességeit kiegészítjük. Hivatkozik Albrecht Deyhle-re, aki szerint a controller feladata, hogy a cégvezető mellett gazdasági kísérő, tanácsadó, kalauz legyen, hogy ő képviselje a gazdasági lelkiismeretet. Annál is inkább, mert egy menedzsernek jelentős adag eufóriára van szüksége ahhoz, hogy tartsa a lendületet. A racionalitás biztosítása azt is magában foglalja, hogy a controlling a menedzsment szándékait és döntéseit alátámasztja, illetve korlátozza.

Jó, ha észben tartjuk ezt, s erőt merítünk belőle. Mert erőre szüksége lesz a controllereknek, hogy az orientációt vesztő környezetben megállhassák a helyüket. Hogy vállalati szinten véghezvigyenek egy új felvilágosodást: az ész felülkerekedését az érzelmek fölött.

(Radó István)