58. M&C levél: Peter Kruse 8 szabálya egy cég (vagy egy ország) fejlődésének megbénítására

Radó István
2009. augusztus 01.

Évek telhetnek el, míg egy gátlástalan vezetőt el lehet távolítani a szervezet éléről – és amíg ez nem történik meg, a legjobban teljesítő controlling sem javíthatja a helyzetet. Nem kell hozzá piaci verseny, nem kell recesszió, – egy rafinált vezető minden pozitív fejlődést megállíthat, miközben a saját helyzetét bebetonozza. Amíg érzékelhetők azok a jelenségek, amelyekkel az alattomos vezető igyekszik megszilárdítani a hatalmát, addig a controlling valójában tehetetlen. A demokráciában sem könnyű megszabadulni a despotáktól, hát még milyen nehéz ez a vállalati életben! A rosszindulatú vezető kisded játékai mellett a controlling nem lehet sikeres.

Mikor fújjon visszavonulót a controlling?

Mit tegyen egy vezető, ha azt akarja, hogy semmilyen pozitív változás ne következzen be vállalatánál? Hogyan béníthatjuk meg a cég (vagy egy ország) fejlődését? Nyolc egyszerű szabályt kell betartanunk.

  1. Legyünk csalafinták: a vezető tartson mindent egy kézben, de az is jó, ha mindent szabadjára enged. Ha minden döntést egy kézben tart, akkor a szervezet csak annyira lehet intelligens, mint egyszemélyes csúcsa, vagyis – szervezeti értelemben – csökkent értelművé válik. Akkor pedig, ha a főnök mindent megenged, bárki a saját víziója szerint dolgozhat, ezért a szervezet nem jut semmire sem.
    Haladó megoldás a legravaszabbaknak: mindent kontroll alatt tartani, ám néha meglepetésszerűen teljes döntési szabadságot adni egyes területeknek. Az embereknek fogalmuk se lesz, mit tegyenek, ezért nem is tesznek semmit.
  2. Legyünk alattomosak: a vezető csak informális körben folytasson kommunikációt a változásokról. Például menjen át egy szobán, és foghegyről vesse oda, hogy ezt a csoportot állítólag meg fogják szüntetni. Jó ötlet elterjeszteni pár pletykát és álhírt, úgy, hogy azonnal továbbállunk, és hagyjuk, hogy a kétségbeesés eluralkodjon az alattvalókon.
  3. Legyünk idegesítők: a dinamikus menedzser hektikus jellem, állandóan idegesíti a környezetét, egy órán vagy egy napon belül elvégzendő feladatokat oszt ki meglepetésszerűen, még véletlenül sem dönt havi vagy éves intézkedésekről.
  4. Legyünk rafináltak: hirdessünk versenyt a munkavállalók között, és hangsúlyozzuk, hogy nálunk tényleg csak azok élnek túl, akik minden erejüket és idejüket a cég szolgálatába állítják.
  5. Legyünk kemények és harciasak: keressük határtalan elszántsággal a bajok gyökerét és a problémát okozó bűnösöket. A harcias vezető elemzéseket végez, egyre mélyebb részleteket tár fel, mert tudja, hogy minél mélyebben vájkál a múltban, annál kevesebb változást kell végrehajtania. A lebuktatott „bűnösöket” elrettentő példaként állítsuk pellengérre.
  6. Legyünk agyafúrtak: soha ne engedjük, hogy valaki nyilvánosan vitassa a szabályok értelmét vagy értelmetlenségét. Minden erre vonatkozó próbálkozást tekintsünk lázításnak, illetve lázadásnak, és haladéktalanul, könyörtelenül verjük le.
  7. Legyünk fondorlatosak: gondoskodjunk arról, hogy a döntések a formális testületekben hipergyorsan megszülessenek, majd mindent tegyünk meg azért, hogy az informális csatornákon azok értelmét megkérdőjelezzék.
  8. Legyünk dörzsöltek: ügyeljünk arra, hogy a döntéshozatali szinteken mindig gyorsabb legyen a változások sebessége, mint a végrehajtási szinteken, vagyis a döntéshozatal dinamikája jóval magasabb legyen a végrehajtásénál.

A tanulóképes szervezet nem különbözik a társadalomtól: ha párszor átélte, hogy minden hájjal megkent vezetői a 8 szabályt alkalmazzák a mindennapokban, csak azzal tudnak védekezni a mentális terror ellen, ha kezdeményezéseiket takaréklángon tartják.

Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője