Ön mániákus? Esetleg pszichopata? Ha nem, akkor van egy rossz hírünk a kedves Olvasó számára: a Cass Business School London tanulmánya szerint kevésbé valószínű, hogy felsővezetői pozíciót vagy kiemelkedő politikusi karrierpályát fusson be. Ha pedig olvasási és helyesírási zavarokkal sem küszködik, akkor egyenesen nyolcszor kisebb az esélye a lakosság átlagánál, hogy felelős felsővezetői beosztást tölthessen be.
A Die Zeit 34. heti számában a gazdasági rovat első helyén szerepel az átfogó tanulmány, amelyet a londoni üzleti iskola készített. Az írás világosan bizonyítja, hogy az olyan mentális zavarok, mint a nárcizmus, a bipoláris zavar vagy az autizmus egyértelmű kapcsolatban állnak a szakmai sikerekkel. A rotterdami Erasmus egyetem kutatói pedig azt állapították meg, hogy a figyelemzavarral és a hiperaktivitással küszködő egyetemi hallgatók átlag feletti valószínűséggel alapítanak vállalkozásokat. Jó, ha controllerként tisztában vagyunk azzal, hogyan tudunk a nehezen kezelhető felsővezetőkkel együttműködni.
A pszichikai szempontból feltűnően viselkedő emberek rendkívül gyakran töltenek be vezető szerepet a pártirodákban és a vállalati igazgatóságokon. Elég csak az Asperger-szindrómás Zuckerbergre utalni, aki, habár a szó korábban megszokott értelmében képtelen barátságokat ápolni, mégis újradefiniálja a szociális hálózat fogalmát.
Nassir Ghaemi pszichiáter a következőképpen fogalmaz „Első osztályú őrület” (A first rate madness) című könyvében: amikor béke honol, az állam hajójának csak az irányt kell tartania. Ilyenkor lélekben egészséges kormányosoknak kell a kerék mellé állni. Amikor azonban felbolydul körülöttünk a világ, akkor beteg vezetőkre van szükségünk. Jó időkben kezeljük őket, a rossz időkben ők kormányoznak minket. A kötetben megállapítja, hogy Winston Churchill mély depresszióban szenvedett, és állítólag azért volt olyan sikeres, mert a depresszióra hajlamos emberek a világot tendenciózusan olyannak látják, amilyen, azaz nem festik rózsaszínebbre a valóságnál. A néhai amerikai elnökről, John F. Kennedy-ről pedig azt állítja, hogy mániás tünetek jellemezték, ami folyamatos akcionizmusban és tenni akarásban nyilvánult meg. Feljegyezték, hogy JFK úgy dolgozott, mint egy megszállott – járás közben olvasott, folyamatosan leveleket diktált, kezét-lábát nem tudta nyugton tartani, mégis több törvénymódosítást intézett el két hónap alatt, mint más elnök egy év alatt.
Arra nem is nehéz magyarázatot találni, miért van olyan sok legaszténiás, azaz olvasási és helyesírási problémával küzdő ember a prominensek között. Ez jellemezte például Steve Jobs-t, és olyan konszernek alapítóit is, mint a Ford, a GE, az IBM és az IKEA. Ők már az iskolában megtanulják, hogyan delegálják a házi feladatot a többi gyerekre és édesanyjukra.
A géniusz és az őrület között keskeny a mezsgye. Egy oxfordi professzor, Kevin Dutton azt vizsgálta, mi teszi a pszichopatákat sikeressé. Ők azok, akik szeretik a hatalmi struktúrákat, és akkor érzik jól magukat, ha másokat manipulálhatnak és kontrollálhatnak. A professzor listát készített azokról a foglalkozásokról, amelyeket leggyakrabban betöltenek. Az első tízben szerepeltek az igazgatósági elnökök, az ügyvédek, a rádióriporterek, az értékesítők, a sebészek és a hivatalnokok – ebben a sorrendben.
Ghaemi professzor szerint nem valószínűtlen, hogy egy pszichikai zavarokkal küzdő betegből lesz az év menedzsere, mégsem irigyelhetjük őket. Robert Hare pszichológus „öltönyös kígyók”-ként emlegeti a vállalatvezéreket, akik a karrierjük során másoknak ártanak, majd miután felértek a csúcsra, az egész vállalatnak károkat okoznak, míg végül rendszerint magukat is tönkreteszik. Ez az, amiről nem szabad elfeledkeznünk. A lelki bajok és a mentális zavarok az érintettek számára nem nyújtanak örömöt. Lehet, hogy egyes pszichológiai zavarok éppenséggel felgyorsítják az egyén karrierjét, de végül gyakran szétrombolják az egész életét, sőt, sokszor nemcsak a sajátját, de a családjáét és a barátaiét is.
Így hát nem az a kérdés, hogy irigyeljük vagy sajnáljuk-e őket, hanem az, hogy hogyan tudunk velük controllerként együttműködni.
A controllernek az a dolga, hogy a hideg racionalitás talaján értékeljen és javaslatokat hozzon; ám ez igen nehéz egy olyan vezető mellett, akit érzelmi labilitás jellemez. A pszichikai zavarokkal küzdők rendszerint számos pozitív vonással bírnak, például átlag feletti az intelligenciájuk, gyakran igen sármosak, autentikusak és magabiztosak, de ha hiányzik belőlük mindenféle empátia és szociális felelősség, akkor szinte lehetetlen velük együttműködni. Az üldözési mániában szenvedők például sokszor azért roppant sikeresek, mert nagyon gyorsan eltávolítják a környezetükből mindazokat, akik valamilyen, akár intellektuális szempontból konkurálnak velük. Mivel a controller intellektuális szolgáltatást végez, ilyen személlyel aligha számíthat tartós szakmai kapcsolatra. Azoknak, akik manipulálni akarják a munkatársaikat, szintén nincs szükségük controllerekre.
Meghökkentő, hogy a cikk szerint milyen gyakran kerülnek felelős pozíciókba a mentális zavarokkal küszködők. A legjobb, ha tisztában vagyunk a jelenséggel, és adott esetben igyekszünk a lehető legjobban alkalmazkodni a helyzethez.
Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője
