Bizonyára vannak, akik megrántják a vállukat az olyan, untig ismételt kifejezések olvastán, mint Big Data és ipar 4.0, aztán flegmán átklikkelnek egy másik cikkre. Ennek ellenére szögezzük le, hogy nincs olyan olvasó, akit írásunk témája ne érintene, akár érdekli, akár nem. A Big Data kikerülhetetlenül megváltoztatja a világot, belép az életünkbe, és kíméletlenül újraírja a szabályokat. Nem hagyja érintetlenül sem a piacgazdaságot, sem a demokráciát, sem személyes autonómiánkat. Mielőbb ki kell alakítanunk vállalati és magán-stratégiánkat arra vonatkozóan, hogyan élhetünk együtt az új technológiákkal. Minden egyes nap, amikor nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel, súlyos késedelemnek számít.
A Google volt vezérigazgatója, Eric Schmidt így fogalmazott: tudjuk, hogy ön hol van, hol volt, és azt is, hogy ön nagy valószínűséggel éppen mire gondol. Kialakult egy iparág, amely az emberi viselkedéssel, a magatartás előrejelzésével foglalkozik, illetve azzal, hogy hogyan reagálnak az emberek egyes ingerekre. Például ha valaki banki hitelt akar felvenni, annak egyes szolgáltatóknál engedélyezni kell, hogy hozzáférjenek internetes accountjaihoz, majd az összes róla rendelkezésre álló adatot gépek értékeljék ki több száz különféle szempont szerint: milyen zenét szeret, hol lakik, mikor jelentkezik be a Facebookra, milyen oldalakat látogat a neten, és még sorolhatnánk a végtelenségig. Ezeknek a pénzügyi szolgáltatóknak nincs szüksége drága fiókhálózatokra, sem központi hitelbírálati szervezetekre, mert a Big Data-alapú felderítés sokkal nagyobb valószínűséggel jelzi előre egy hitelfelvevő kockázatait.
Megérkeztünk az ipar 4.0-ba, ahol a Big Data bevonult a munkahelyekre, lakásokba, autókba és telefonokba. Egyes egészségbiztosítók, bár nem mondják meg, miért, visszautasítanak ügyfeleket, mert a számítógépes modell túlzott kockázatokat jelez. Egyes betegektől megtagadhatják a kezelést, mert az adatok elemzése után rossz előjelekre bukkannak. Ugyanígy egy munkáltató is elutasíthatja a jelentkezésünket a rólunk rendelkezésére álló információk alapján, vagy egy ország is negatív választ adhat a beutazási kérelmünkre. E döntések hátterében sokszor már nem embereket találunk, hanem matematikusok, fizikusok által előállított algoritmusokat és Big Data-rendszereket.
Néha hallunk különféle viccesnek szánt történeteket, például hogy egy apa felháborodottan telefonált egy kereskedelmi cégnek, mert 16 éves lányának levélben gratuláltak a várandósságához. Pedig csak annyi történt, hogy a kamasz olyan termékeket vett, amit addig nem: például illatmentes testápolót, vitamin- és nyomelem-tartalmú táplálékkiegészítőket. Az algoritmus 40 terméktípust figyel, elég abból néhányat megvenni ahhoz, hogy a kereskedő (?) 95 százalékos valószínűséggel megállapíthassa vásárlója terhességét. A várandós anya az egyik legjobb célcsoport, mert könnyebben megváltoztatja vevői preferenciáit. A történet azonban nem ér itt véget: az apa másnap újra telefonált az ügyfélszolgálatnak, és bocsánatkérően közölte, hogy a családjában olyan események történtek az elmúlt időszakban, amelyekről neki nem volt tudomása…
Vajon megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy ne foglalkozzunk ezekkel a folyamatokkal – akár vállalatvezetőként, akár magánemberként? Ne áltassuk magunkat: hacsak nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármikor lekapcsolódhatunk a netről, megsemmisíthetjük a mobilunkat, aztán elvonulhatunk egy Csendes-óceáni szigetre, hogy remeteéletet folytassunk, nem. Akár használjuk a Facebookot és a Google-t, akár nem, a rólunk szóló meta- és content-adatok eltárolódnak – ha máshol nem, hát az amerikai szervereken.
Az ipar 4.0-ra átállt versenytársaink már gőzerővel fejlesztik felderítő programjaikat, amelyekkel a fizetőképes fogyasztói célcsoportokat kisajátíthatják. Ahogy a Drogerie Markt tulajdonosa egyszer megjegyezte, neki nincs szüksége a Schlecker bolthálózatára, mert a fő érték maga a célcsoport, amit így is el tud hódítani a csődbe ment versenytárstól.
Még csak két év telt el a Snowden-ügy óta, de mostanra megérthettük, hogyan olvad össze az NSA és az ipar, és hogy az adatgyűjtés globális és minden területre kiterjed. Léteznek olyan intézmények, amelyek algoritmusokkal és titkos tudással rendelkeznek rólunk, és teljes transzparenciát követelnek meg tőlünk. Az emberiség felét számszerűsítik, adatait filterezik, értékelik, az állampolgár képtelen megvédeni magát. A politika nem védi meg az embereket, mert maga is rájött, hogy hatalmuk megőrzéséhez elég, ha eszmék helyett az adatokra figyelnek.
Mára elharapózott egyfajta biztonsági őrület. Amerika 2001 óta 8 billió dollárt adott ki a terrorizmus elleni védekezésre, miközben évente mintegy 25 amerikai polgár hal meg terrorista merényletek áldozataként, többségében az országhatáron kívül. Ezzel szemben a lakosságnál tartott lőfegyverek által körülbelül évi 30.000 fő leli halálát. Az emberek félnek a megfigyeléstől, attól hogy elveszítik a munkájukat, hogy nem tudják fizetni a hiteleiket, és még sorolhatnánk. A félelem előbb-utóbb mindenkinél személyiségváltozáshoz vezet. Kialakul egy olyan hatalom, amely leválthatatlannak érezheti magát, miközben olyan eszközökkel rendelkezik, amelyekkel Hitler hetek alatt elérhette volna alantas céljait.
Mind részesei vagyunk annak a folyamatnak, amelynek során a Big Data létrehozza az új társadalmat. Leszámolhatunk azzal az illúzióval, hogy a szabadságot és a közvetlen demokráciát hozza el számunkra az internet. Ehelyett az új technológiák segítségével kikerülhetetlenül megváltoztatja a világot, belép az életünkbe, és újraírja a piacgazdaság szabályait, a demokráciát, és a személyes autonómiánkat.
Legfőbb ideje, hogy félretegyük romantikus elképzeléseinket, és kidolgozzuk mind személyes, mind vállalati stratégiánkat arra, hogyan élhetünk együtt a gondolatainkba látó és viselkedésünket befolyásoló iparággal.
Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője
