A controller és a kutyája
A controller bemegy a kocsmába a kutyájával, és odaszól a pultosnak:
– Megér neked egy ingyensört, ha mutatok egy beszélő kutyát?
– Nem igazán.
– És ha angolul beszél?
– Jól van, hadd lássuk, mit tud – egyezik bele kedvetlenül amaz.
A controller odafordul a kutyához:
– Figyelj rám, CFO. Mondd angolul, hogy háztető!
– Ruff-ruff-ruff-ruff – vakkantja a négylábú.
– Hát, ez nem valami nagy szám, minden kutya meg tudja csinálni – akadékoskodik a csapos.
– Várj, hadd kérdezzek tőle még egyet. Hogy mondják angolul, hogy durva?
– Raff-raff-raff-raff – feleli az állat.
– Vakkantani bármelyik kutya tud – ingatja a fejét a pultos.
– Hadd tegyek egy utolsó kísérletet, mert CFO a zenéhez is ért– igyekszik menteni a menthetőt a controller, és ráripakodik a kutyára:
– Szedd össze magad, CFO, nagyon kell nekem az a sör! Mondj egy híres huszadik századi zeneszerzőt!
– Orff-orff-orff-orff – ugatja az eb.
– Elég volt ebből! Ez a kutya nem is tud beszélni! – állapítja meg a csapos. – Ezért nem jár semmiféle sör. Ha nem tudsz fizetni, akkor kívül tágasabb.
A controller meg a kutya sarkon fordulnak, és csüggedten az ajtó felé bandulkolnak. Közben CFO felnéz a gazdájára, és így szól:
– Ne haragudj! Jobb lett volna, ha Sztravinszkijt mondom?