A kulturális társadalomban is az innováció és a racionalizálás lesz a szerkezet-átalakítás motorja. Erről tanúskodik az a memorandum, amely „A racionalizálás lehetőségei és határai” címet viseli. Szerzője controller, aki egyben neves racionalizálási szakértő is. Eszmefuttatását Schubert Befejezetlen szimfóniájának meghallgatása után fogalmazta meg.
A szakértői munka az alábbi javaslatokat összegzi.
– A négy oboásnak hosszú időn keresztül semmi dolga. A szólamok száma csökkenthető, a munkájukat pedig szét lehet osztani a teljes zenekarra. Ezzel a feladatok esetenkénti felhalmozódása megszűnik.
– Mind a 12 hegedűs ugyanazt a szólamot játszotta. Ez a munkavégzés többszörösen párhuzamos. A csoport létszáma drasztikusan csökkenthető. Amennyiben valóban nagy hanghatásra van szükség, azt elektronikus erősítővel kell elérni.
– A 32-edek kijátszása túlzott élőmunka-ráfordítást okoz. Ez a finomítás szükségtelen. Javasoljuk az összes hangjegy fel-, illetve lekerekítését. Amennyiben megfogadják ezt a javaslatot, lehetőség van önkéntesek és olcsó segéderők bevonására.
– Haszontalan, ha a rézfúvósok ugyanazt a részletet ismétlik, amelyet a vonósok már lejátszottak.rne) Ha minden felesleges részletet törölnek, a koncert 25 percről 4 percre csökkenthető.
Ha Schubert úr tartotta volna magát a közgazdasági racionalitás követelményeihez, úgy valószínűleg képes lett volna szimfóniáját befejezni…