Le a költségekkel! Biztosan van még tartalék! Hány fővel csökkentsük a létszámot? Mennyivel nőne a hatékonyság, ha kiszervezzük a részleget? Mennyi megtakarítást hozna, ha Ukrajnába, Romániába vagy Kínába vinnénk a gyártást?
Ha azt mondod, Benchmarking, én azt mondom, Cost Cutting! Ha azt mondod, Downsizing, én azt mondom, Rightsizing! Ha azt mondod, Outsourcing, én azt mondom, Offshoring!
Mi controllerek fél szavakból is megértjük egymást.

Mindig lesz egy ország, ahol még kevesebb bért fizetnek. Mindig lesz egy technológia, amellyel még néhány ember bérköltségét lehet megtakarítani. Már senkinek se tűnik fel, mennyire lehetetlen a kifejezés a leépítés és a visszafejlesztés. Százéves ipari-kereskedelmi kultúrák tűnnek el az „optimalizálási potenciálok” kiaknázása során.

Talán így van rendjén. Mesterséges módon nem lehet életben tartani versenyképtelen egységeket. Mégis elfog a kétség, amikor azokkal a controllerekkel beszélgetek, akik a döntéseket előkészítették. A következő kérdéseket szoktam nekik feltenni:

– Milyen szolgáltatásokkal támogatja az értékesítés növelését?
– Milyen információkat nyújt az árak növeléséhez?
– Milyen beszámoló és teammunka segíti az innovációs folyamatot?
– Milyen számításokkal segítik az ügyfélportfólió és –gondozás aktív irányítását?

A válasz szinte mindig öntudatos és elutasító: a mi feladatunk a feszes költséggazdálkodás, a többi nem a mi dolgunk. A válaszadóban pedig fel se ötlik, mekkora képtelenség a 21. század globális versenyből származó problémáit 50-100 éves munkaszervezési módszerekre támaszkodva megoldani.

Azért indítjuk el a Sales Up cikksorozatot, hogy elgondolkoztassuk a controllereket, minden tőlük elvárhatót megtesznek-e cégük versenyképességének növeléséért. A sorozat soron következő részeiben az alábbi témákról lesz szó:

2. rész: Minden terméktulajdonság pénzbe kerül, de nem mindegyik okoz hasznot a vásárlónak. Mit várjunk el a controllertől?