Motiváció helyett manipuláció: javítja vagy rontja-e a munkavállalók önbizalmát és munkakedvét a rendszeres dicséret?

Sorozatunkban olyan hiedelmeket járunk körül, amelyek terjedése a szervezetnek anyagi veszteséget, a munkatársaknak kellemetlenséget okozhat. A második részben azt a kérdést vizsgáljuk, hogy miért csökkenthetik a munkakedvet a rendszeresen adott dicséretek. Vitatkozzon velünk! A controllingvilag@ifua.hu címen várjuk kedves Olvasóink leveleit.

HR szakértők, trénerek és magatartáskutató műhelyek egyik kedvenc témája a főnöki dicséret, amely „nem kerül pénzbe, a dolgozók állítólag vágynak rá, mégis sok munkahelyi vezető fukarkodik vele”.
Gyakran megkongatják a vészharangot: baj van a magyar vezetőkkel, mert nem elég rendszeresen dicsérik meg a munkavállalókat.

Nézzünk néhány példát az elmúlt hónapok sajtójából a főnöki dicséretekről szóló hiedelmekre:

– Egy heti rendszerességgel megjelenő magazin írja: a vezetőképzésen a tréner megkérdezte a résztvevőket, mikor dicsérték meg legutóbb beosztottjaikat. A többségük nem is emlékezett az legutóbbi alkalomra.
– Egy magatartáskutató műhely szerint a dicséret és az elismerés hiánya miatt több ember veszíti életét, mint autóbalesetekben. Ez az egyik legfőbb halálozási ok Magyarországon (!?!)
– Egy másik cikk így szól: „Magyarországon többnyire azzal is rosszul gazdálkodnak a cégek, ami nem kerül pénzbe: a dicsérettel. A dolgozók ötöde akkor sem kap dicséretet, ha megérdemelné. Konkrétan: az xxx-felmérés előtti egy hónapban 46 százalékuk egyáltalán nem, az előző héten pedig csupán 15 százalék kapott pozitív visszajelzést a főnökétől. Pedig a cég teljesítményét is növelhetné az ilyesfajta elismerés: azok közül a dolgozók közül, akik egy héten belül kaptak dicséretet, kétszer annyian voltak elégedettek, mint akik egy hónapnál régebben.
– Vannak, akik költői túlzásba esnek: „hegyeket mozgathatnak meg a főnökök egy dicsérettel!”
– Mások még ennél is tovább mennek. A dicséret nem csak a hegyeket mozgatja meg, hanem még szárnyakat is ad. Sőt, a dicséret nem csupán egy technika, hanem egyenesen művészet!

Hála az égnek, megnyugtatnak bennünket: a dicsérés művészete megtanulható! Persze ehhez be kell iratkozni a cikket író szakértőhöz egy kommunikációs tréningre, hogy elsajátítsuk a célravezető technikákat.

A valóságban a főnöki dicséret sokszor többet árt, mint használ!

Miért gondolják a főnökök, hogy dicséretekkel kell ösztökélni a beosztottaikat?
Az indoklás egyetlen hiedelemre vezethető vissza: arra, hogy munkavállalók többsége lusta, tartalékolja erőit és rendszeres vezetői beavatkozásra, motiválásra van szükség teljesítményük növeléséhez.
Ez az indoklás téves! A karitatív szervezetek példája is igazolja, hogy az emberek nem a minél kisebb erőfeszítéssel elérhető élvezeteket hajszolják, hanem akár ingyen is hajlandóak akár piszkos, fárasztó és lelkileg megrázó munkakörülmények között dolgozni.

Miért igényli mégis sok ember a rendszeres főnöki dicséretet?
Minden ember igényli az elismerést és a törődést. Különösen akkor, ha gyerekkorában nem kapta meg a szükséges figyelmet és szeretetet. A baj csak az, hogy a legtöbb főnök lélektani játékot űz a dicséretekből. Némelyikük bezárkózik szobájába, és figyelemre sem méltatja a beosztottakat. Ilyenkor néha az egyetlen visszajelzés, amivel a beosztott találkozik, egy-egy dicséret.

A dicséret a hatalmi fölény éreztetésére szolgál
„A dicséret és a feddés alkalmat ad arra, hogy az ember megcsillogtathassa ítélőképességét” (Nietsche). A dicséret nem ritkán a manipuláció kifejeződése: a vezető a dicséretekkel tudja éreztetni felsőbbségét. Aki kapja a dicséretet, többnyire alárendeli magát a dicsérőnek. A testkontaktus, pl. vállveregetés is a feudális függőség kifejezését szolgálja. A rendszeres dicséret a legjobb módszer a kritizálók kiiktatására is.

A dicséret többnyire igazságtalan
Csak egyszer felejti el a főnök szokásával ellentétben megdicsérni a beosztottját, és az illető valószínűleg máris riadtan kutat a lehetséges okok után. Vajon pikkel rám? Valamit rosszul csináltam?
Ha pedig elhangzik néhány dicsérő szó, hogyan reagál a többi beosztott? Irigyen? Indokoltnak látják a dicséretet? Mindig pontosan tudja a főnök, kit kell éppen megdicsérni? Valószínűleg sokkal többen reagálnak frusztráltan kollégájuk nyilvános megdicsérésére, mint azt a vezetők sejtik.

A dicséret csökkentheti a belülről fakadó motivációt
A beosztottak azonnal megérzik, ha a főnök manipulálni akarja őket pozitív visszajelzéseivel. Lehet, hogy a dicséret csupán az elvárások fokozását szolgálja, például a vezető így szeretné elérni, hogy az alkalmazottak megismételjék a hónap értékesítési csúcseredményét. Az is előfordul, hogy a dicséret leginkább a többieknek szól: vegyetek példát kollégátokról! Márpedig az efféle manipulatív dicséretnél keresve sem lehet találni a csapatszellemet rongálóbb megoldást.

Mi köze van mindennek a controllinghoz?
A dicséretek hajszolása szervilizmust alakít ki. A saját teljesítmény előtérbe helyezése és prezentálása válik legfontosabbá a munkatársak számára. Ahelyett, hogy az erőfeszítések a vevőkre és a működés javítására irányulnának, a dicséretet hajszoló környezetben az szerepel a legjobban, aki a legjobb PowerPoint prezentációt készíti el. A controllerek lubickolhatnak ebben a környezetben, mert a beszámolók, prezentációk fontossága megnő.
Ám ehelyett inkább a kritikussá kell válniuk ezzel a szituációval szemben. Időben észre kell venniük, hogy ezek a jelentések sokszor öncélúak és elterelik a vezetők figyelmét a lényegről. Րk azok, akik a munkatársak önigazolási vetélkedésétől eltorzult belső kultúrát a saját eszközeikkel (tervek, beszámolók, elemzések) ésszerű mederbe tudják terelni.

Tehát egyáltalán ne dicsérjünk?
A főnöki dicséret csak akkor fejti ki pozitív hatását a szervezetben, ha a beosztottak nem éreznek manipulációt. Egy hierarchikus szervezetben erre alig-alig van lehetőség. Jobban teszik ezért a vezetők, ha inkább a nyitott ajtók politikáját követik: több időt töltenek beosztottaikkal és a korábbinál több visszajelzést adnak nekik. A nyílt és őszinte emberi kapcsolatban értelmét veszti minden főnöki manipuláció.