Természetes, hogy a nálunk tevékenykedő külföldi cégek vezetői bizonyos kérdésekben másként vélekednek, mint a politikusok, hiszen a nyelvi akadályok miatt nem feltétlenül tartanak lépést a napi belpolitikai eseményekkel. Április végi cikkünk néhány Magyarországon aktív külföldi felsővezetővel és controllerrel folytatott beszélgetés alapján készült. A társalgás során kibontakozó jövőképüket és őszinte javaslataikat 10 tézisben foglaltuk össze.
(Radó István)
Minap megkérdeztem az egyik autóipari társaság magyarországi vezetőjét, mit gondol az itthoni belpolitikai turbulenciákról. Számomra váratlan dolgot mondott: nincs ideje megérteni a magyar belpolitikai helyzetet, de arra számít, hogy a politikusok betartják a cégüknek tett ígéreteiket. Amikor a magyarországi telephely létrehozásáról döntöttek, a sok szempont közül hármat nagyon alaposan mérlegeltek: a régió gazdasági/társadalmi stabilitását, az infrastruktúra színvonalát, valamint a minőségi munkaerő mennyiségét, költségszintjét. Majd őszinte tekintettel így folytatta: „Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor további partnerek, beszállítók fognak utánunk települni, gyártókapacitásainkat tovább fogjuk bővíteni, egy egész város fog felépülni körülöttünk.”
Több további nemzetközi gyártó és szolgáltató cég felsővezetőjével és controllerével folytatott beszélgetés során felmerült a téma. Társalgásainkból fokozatosan egy olyan jövőkép bontakozott ki, amely hasznos és iránymutató lehet a jelenleg igen nehéz helyzetben lévő politikusok számára is. Ez indított arra, hogy 10 tézisben összefoglaljam az elképzeléseiket és őszinte javaslataikat.
1. A mai fejlett világban már nem az országhatárok megváltoztatásáért folyik a küzdelem, hanem a globális gazdasági szektorok, mint pl. a turizmus vagy az autóipari szegmens piacrészesedéséért.
Nem az országok, hanem a gazdasági szegmensek globalizálódnak. A gazdasági szegmensek közötti határok a jövőben nem az országok, hanem szektorok mentén húzódnak meg. Ebből következik, hogy nincs értelme általánosságban beszélni a magyar (német, ukrán stb.) gazdaság fejlesztéséről. Ám az országok mégis komoly versenyben állnak egymással: mégpedig abban, hogy vonzó telephelyet biztosítsanak a különböző globális szegmensekben tevékenykedő, virágzó vállalkozások számára. Egy kormánynak az a legfontosabb stratégiai döntése, amikor kiválasztja azt az egy-két globális szektort, amelynek számára versenyképes színvonalú telephelyet készül biztosítani.2. Világszintű verseny folyik egy-egy szektoron belül a tehetségekért és a szakképzett, motivált, a nemzetközi munkamegosztásba bekapcsolódni képes munkaerőért.
A minőségi munkaerő mennyisége fontosabb az élőmunkát terhelő elvonások mértékénél. Az országok és kormányok elsődleges feladata, hogy magas színvonalú közoktatást, szakképzést és felsőoktatást biztosítsanak a világméretekben dolgozó vállalatcsoportok, ágazati szegmensek számára.3. A gazdasági globalizáció feltartóztathatatlan folyamat, amelyet a társadalom strukturális és kulturális átalakulása követ.
Sohasem tartottak népszavazást a könyvnyomtatásról, és valószínűleg egyik parlamentben sem szavaztak az elektromos áramról, a rádióról, a telefonról, az autókról, a repülőkről és a televízióról. Soha senkit sem kértek fel, hogy tegye le voksát a penicillin, az atomenergia, a számítógép, az internet, a Google vagy akár Facebook mellett vagy ellen.
Az írás hozta létre az antik társadalmakat, a könyvnyomtatás a modern társadalmat, a számítógép pedig – Peter Drucker szavaival élve – a „következő társadalmat” (Next Society). Ma a számítógépek kommunikációs technikája miatt a 20. századinál nagyságrendekkel komplexebb globális vállalkozások jönnek létre, amelyek egymással versengenek ágazatuk világméretű piacáért. A globalizáció feltartóztatása lehetetlen próbálkozás – ugyanúgy, mintha csúcsforgalom idején a közlekedési rendőr be akarna avatkozni az Etoile (mai nevén Charles de Gaulle tér) soksávos körforgalmi rendszerébe.4. A válság leküzdéséhez, az adóbevételek emelkedéséhez és a gazdasági növekedéshez piaci keresletre van szükség.
Hiába próbáljuk kényszerrel vagy éppen adózási könnyítésekkel nagyobb teljesítményre sarkallni a polgárokat, így nem tudunk jelentős piaci keresletet gerjeszteni. A kormányzatnak közvetett intézkedésekkel kell teret adnia a kibontakozáshoz: vonzó környezetet kell kialakítania a nemzetközi piacokat elérő termelő és szolgáltató vállalkozásoknak, amelyek képesek keresletet támasztani a hazai gyártó és szolgáltató szervezetek termékei iránt.5. A globális változások törvényszerűségeit az állami vezetőknek is meg kell érteniük.
Az országoknak és kormányoknak kétféle módon közelítenek a modern kor fejleményeihez. Az egyik csoport az új dolgokban is a régieket keresi, nem veszi figyelembe a 21. század új törvényeit a globális gazdaság és a világ működésével kapcsolatban. Ők azok, akik az elmúlt években elmulasztották levonni a tanulságokat a változásokból. A másik csoport megtanulta időben felismerni ezeknek a globális változásoknak a törvényszerűségeit, még mielőtt azok hatásai érezhetővé váltak volna. Ezek az országok kiszámítható környezettel, minőségi infrastruktúrával és versenyképes oktatási rendszerrel fogadják a világ globális versenyzőit.6. Az állam, az önkormányzatok és a közszolgáltatási intézmények eladósodása a felkészületlen vezetés és a rossz működés következménye.
Azok az országok, amelyeknek kormányai képtelenek vonzó, versenyképes környezetet biztosítani a globális gazdaság szereplőinek, reálértékben stagnáló, majd fokozatosan csökkenő adóbevételekkel számolhatnak. Az állam eladósodása, az önkormányzatok és a közszolgáltatást végző szervezetek pénzügyi válsága a közigazgatás és a közszolgáltatás rossz menedzseléséből következik. A pénzügyi megszorítások önmagukban nem nyújtanak megoldást. Hiába teremtünk adóemeléssel vagy hitelfelvétellel likviditást, ha az intézményeinket nem vezetjük és működtetjük szakszerűen. A múltban a hitelből teremtett likviditás kényelmes helyzetet teremtett, ám valójában csak elodázta a problémákkal való őszinte szembenézést.7. A politikai pártok közötti határvonalakat érdemes lenne máshol meghúzni.
Bár a pártok kommunikátorai tagadják a tényt, mára értelmét veszítette a politikai pártok jobboldali, keresztény, konzervatív, baloldali és liberális értékrend szerinti besorolása. A „Next Society” keretei között az alapvető kategória a működőképesség lesz. A valódi hatalmat az a tudás jelenti majd, hogy hogyan alakítsunk ki olyan oktatási, egészségügyi stb. intézményeket, amelyek vevőik igényeire folyamatosan válaszolva képessé válnak önmaguk irányítására, megszervezésére és finanszírozására. Ha valahol mégis meg akarjuk húzni a határokat a politika szereplői között, akkor érdemes visszanyúlni Max Weber: Politika, mint hivatás című esszéjéhez (érzületetika, felelősségetika). Aki erről többet szeretne megtudni, olvassa el a Controlling Portál archívumában 2010. karácsonyi M&C levelünket >>>8. A mostani a legmélyebb transzformáció, amit az emberiség eddig átélt.
Sok tudósnak, kutatónak az a véleménye, hogy a most lezajló társadalmi transzformáció még annál is mélyebb változással jár, mint amit az emberiség a feudalizmust felváltó jogállam és a demokrácia kialakulásakor élt át. Már a 20. század ipari forradalma is rengeteg munkahelyet szüntetett meg; gondoljunk csak a romák hagyományos kézműves szakmáira vagy a nehéz- és gépipar betanított munkásainak egykori tömegére. Az új technológiák kiszolgálásához sokkal kevesebb emberre van szükség, de olyanokra, akik komplex szakmákat bírnak, analitikus készségekkel, illetve nyelvtudással rendelkeznek. Ma egyetlen gyártósori mechatronikus el tudja végezni azt a munkát, amihez korábban tucatnyi betanított munkást kellett alkalmazni, mint ahogy tucatnyi korábbi autófényezőt ma egyetlen felületkezelő mechanikus helyettesíteni tud. Az adóbevételek viszonylagos csökkenése elkerülhetetlennek látszik. A régió versenyképességét kevesebb pénzből jobb közszolgáltatásokkal kell biztosítani. Az állam nem tűrheti, hogy tovább nőjön a szakadék a gazdag és a szegény rétegek között. Ezt diktálja a humanitás és az emberi méltóság tiszteletének ethosza, és a társadalmi stabilitás sem őrizhető meg egy olyan országban, ahol nélkülöző, fundamentalista érzületű tömegek élnek. Ezért az adóbevételből növekvő arányban kell részesíteni a szegény néprétegeket.9. A politikusoknak is meg kell tanulniuk a problémamegoldás szakszerű eljárásait.
Bármilyen társadalmi ellátó vagy irányító rendszert, mint a közoktatás, felsőoktatás, egészségügy, önkormányzatok) fejlesztünk, kizárólag az evolutív megközelítés lehet sikeres, mert a teljes rendszer összes hatása áttekinthetetlen és kiszámíthatatlan. (Erről korábban már szóltunk a 38. M&C levélben >>> ) Nem lehet a hiperkomplex szervezetek teljesítményét egyik napról a másikra megjavítani néhány radikális intézkedéssel vagy jogszabályváltoztatással. Néhány év alatt nem lehet látványos eredményeket elérni, teljes generációkban kell gondolkodni. A lassú sikert nehéz eladni a választópolgároknak, ezért a politikusok egy része négy jellemző hibát követ el:– Ballisztikusan viselkednek – hipotézis helyett „tévedhetetlen” igazságokat mondanak ki.
– Adhocizmus – amikor összetett és nehéz kérdéssel találkoznak, elejtik a témát, mint a forró gesztenyét. Helyette átváltanak más, érzelmektől fűtött, néha banális jelentőségű témára, „gumicsontra”.
– Voluntarizmus – sokan szívesen menekülnek egy-egy „mindent megváltó” gigaprojektbe.
– Cinikusan viselkednek és másokra hárítják a felelősséget – pedig a politikusi lét nem ment fel a felelősség alól.10. A technika egyben politika, a technika alakításával a társadalmat is formáljuk.
A technológiai fejlesztések megváltoztatják a világot, sokkal tartósabban, mint azt a politikai intézmények teszik. Azok a politikusok, akik nem ismerik fel vagy nem törődnek a technika és a társadalom egymásra hatásával, elveszítik befolyásukat, és végül pozíciójukat. A Web2 korábban sohasem látott sebességgel terjed, és néhány hét alatt több partnerrel szaporodik, mint ahány tagja a pártoknak és a szakszervezeteknek van. Az elmúlt időszakban az internetet a régi médiumok – újságok, könyvek, rádió, televízió, telefon és a levelezés kiváltására használtuk. Már nincs messze az idő, amikor a legtöbb ember zsebében olyan internettelefon lesz, amellyel nem csak alkalmanként szörfölhet egyet a neten, hanem állandóan online lesz. Néhány éve még kiadókra, fotólaborokra, nyomdákra, filmgyárakra, tévéadókra, sok pénzre és munkára volt szükség, ha valaki terjeszteni akarta gondolatait. Ma elég egy olyan készülék, amely elfér a farmer zsebében. Az apró készülék – amint napjainkban egyes arab országok példáján látjuk – évtizedes diktatórikus rendszerek megdöntéséhez vezethet. A kanadai Don Tapscott szerint, ha egyszer létrejön Drucker által már emlegetett Next Society, akkor az már nem a státusz és a hierarchia társadalmi rendjét fogja követni, hanem egy folyamatos ideiglenes rend lesz.
Reméljük, hogy Tapscott úrnak nem lesz igaza. Politikusainknak erőt és kitartást kívánunk az embert próbáló feladatokhoz.
