1929. október 17-én a nagytekintélyű Irving Fischer professzor még arról beszélt, hogy ismét érdemes befektetni, mert az árfolyamok rövidesen emelkedni fognak. Öt nappal később, október 22-én beütött a világválság, a tőzsdei árfolyamok néhány év alatt 90 %-ot estek. Vajon a történelem megismétli önmagát?
A mértékadó német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) a napokban vészforgatókönyveket közölt, azt állítva, hogy a válság a küszöbön áll, mert Európa nincs felkészülve Görögország csődje miatt nagy valószínűséggel beinduló láncreakció kezelésére. Deflációs krízisben vagyunk, csak magunkra számíthatunk, nem szabad hinnünk a politikusoknak. Tőzsdei befektetők likviditásba menekülnek, az árfolyamok folyamatosan csökkennek, különösen a periféria országaiban. A jegybankok tehetetlenül állnak a deflációval szemben, mert a kereskedelmi bankok csak akkor vesznek fel hitelt, ha képesek azt továbbfolyósítani. Ám a gazdaság szereplőinek nem kell hitel, hiszen a csökkenő piaci kereslet értelmetlenné teszi a beruházásokat. Az államok képtelenek elinflálni az adósságukat, bár ez lenne a megoldás. A válság Japán, Amerika és Európa után Kínát is eléri, mert a fejlett országok kieső keresletét már nem lehet belföldről pótolni.
Magyarország egy a periféria országai közül. A pozitív pénzpiaci hangulat miatt árfolyamunk évekig stabil volt, amit politikusaink saját teljesítményüknek tudtak be. Pedig csak annyi történt, hogy magas hozamot lehetett elérni a magyar papírokkal. Egy deflációs válság kezdetekor megszűnik a pozitív szentiment, a portfoliókezelők a periféria országainak értékpapírjait kötelesek folyamatosan kitárazni. A helyi politikusok tehetetlenek, átgondolatlan és kapkodó intézkedéseik csak olajat öntenek a tűzre. Görögország 2011 Lehmannja – úgy látszik, a görög csőd adja meg a kezdőlökést. Az eurótérség politikai egységét ennyi idő alatt már nem lehet megteremteni, a transzferunió ellenzői rövidesen túlsúlyba kerülnek. Az eurókrízis hatása máris megjelent a forint/euró árfolyamban. A periféria országai mind bajba fognak kerülni, a piacról nem fogják tudni finanszírozni magukat. A romló árfolyamok miatt beindul az adósságspirál, egyre több forintra lesz szükség a hitelek törlesztéséhez.
A CFO-knak, controllereknek sok mindenen el kell gondolkozniuk az új helyzetben. Csak néhány dolog ezek közül:
a likviditás fontosabb lett-e a hozamnál?
tartsák-e több pénzintézetnél a likvid eszközöket?
próbálják-e likvid értékpapírokkal csökkenteni a likvid eszközök intézményi, ország- és devizakockázatát?
értékesítsék-e a nehezen behajtható követeléseket, a lassan forgó készleteket?
szálljanak-e ki a csak hosszútávon megtérülő beruházásokból és K+F projektekből, esetleg fagyasszák be ezeket?
csökkentsék-e tovább a fix költségeket és/vagy alakítsák-e változóvá ezeket?
építsenek-e rugalmas alvállalkozói kört?
növeljék-e a saját tőke arányát, fizessék-e vissza a rövidlejáratú hiteleket?
alakítsanak-e ki real-time controllingot: legyenek-e napi beszámolók a rendelésállományról, a likviditásról, a vevőállományról és a többi fontos cash-flow tételről?
Minderről és sok minden másról is szó lesz az október 7-i Tervezés 2012 – Felkészülni a váratlanra >>> című konferenciánkon, amelyen számítunk a közönség aktív részvételére is. Örülnénk, ha Önnek is lenne kedve csatlakozni.
