2011 őszére a fejlett világ politikusai elveszítették a hatalmukat. Önként mondtak le róla, amikor évekkel ezelőtt engedélyezték a magas frekvenciájú, apró tételekben való robotkereskedést, a hedge fundokat, a szinte teljesen illeték- és adómentes kereskedést és a pénzintézetek liberalizált üzleti modelljeit.
A mai globális pénzügyi rendszer képessé vált a tanulásra és az önszerveződésre, de közvetlen emberi utasításokkal és beavatkozásokkal lényegében irányíthatatlanná vált. Ennek a helyzetnek nemcsak a magyar kormány vált a kiszolgáltatottjává, hanem az összes olyan ország, amely magas külső adósságot halmozott fel.
A kereskedőrobotok beépültek a piacok működésébe, likviditást teremtenek, működőképes globális pénzpiac nélkülük már nem képzelhető el. A legtöbb ember hajlamos ok-okozati összefüggésekben gondolkodni és keresni azt az egyetlen kiváltó okot, amelyet „bűnösnek” lehet kikiáltani. Ahelyett, hogy befolyásoló tényezők hálóját vizsgálnák, inkább összeesküvés-elméleteket gyártanak, mintha a mai komplex pénzügyi rendszer szándékos konspiráció eredményeként jött volna létre.
Nem tudhatjuk, mikorra érik meg a helyzet a globális pénzpiacok egységes szabályozására, ezért addig is minden adósországnak különösen megfontolt, szakszerű, igazságos gazdaságpolitikát kell folytatnia.
(Radó István)
2011 őszére a fejlett világ politikusai elveszítették hatalmukat. A hatalomátvétel csendesen, éveken keresztül zajlott le. Október 15-én a világ 80 országában vonultak ki a tőzsdék és a bankok elé a tömegek, követelve a pénzintézetetek rendszabályozását, felelősségre vonását. Ezen a napos hétvégén a médiában már-már idilli kép alakult ki az egymással szövetkező politikusokról és kisemberekről, akik közös ellenségnek tekintik a new york-i Wall Streeten, illetve a londoni Szent Pál Székesegyházhoz közeli tőzsde épületében tömörülő fenevadakat. Utóbbiak állati ösztönöktől és mohó pénzsóvárságtól űzve pusztulásba döntik a világot.
A politikusok és az Occupy Wall Street kisemberei nem sokat tévedtek az ellenség lokalizálásánál, csak éppen elvétették a házszámot. Az amúgy is hektikus világgazdaság gyengeségeit nem hús-vér brókerek, hanem robotok nagyítják fel kezelhetetlenné.
A robotkereskedelem egy új fejezetet nyitott a pénzpiacok történetében. Aki a legjobb algoritmusokkal és eszközparkkal rendelkezik, az képes szinte láthatatlanul befolyásolni a piacok trendjeit, CDS-eket, devizaárfolyamokat. Az új kereskedési mechanizmusoknak „köszönhetően” ma már nem a piacon ténylegesen jelenlevő valódi árukereslet-kínálat dönti el a búza, az olaj, a cukor vagy a réz árát, hanem kereskedőrobotok. Egy normál kereskedési napon annyi búzával, rozzsal és kávéval üzletelnek, amennyi évtizedek alatt sem terem meg. Egy Közel-Keletről érkező tankhajó árukészlete akár százszor is gazdát cserélhet, míg a termék megérkezik Rotterdam kikötőjébe. Amerikai befektetési társaságok, mint a Goldman Sachs és a J.P Morgan a nagy nyersanyagraktár-üzemeltetők részvényeit vásárolják fel, talán éppen azért, hogy mesterséges hiányt idézhessenek elő a piacokon. Nem rossz stratégia olyan időben, amikor a recesszió miatt a nyersanyagáraknak csökkenniük kellene.
Évtizedeken keresztül meg volt győződve arról a fejlett világ, hogy a piacok képesek megfelelő módon szabályozni az árakat, mert szakértők ezrei kereskednek nap mint nap a piac értékpapírjaival, nyersanyagaival. Mára alig találkozunk olyan emberrel, aki hinne a piac bölcsességében.
A globális világban a háborút már nem fegyverekkel, hanem pénzpiaci robotokkal fogják megvívni? Az ellenség nem a bróker, hanem a programozó matematikus? Aki megírja az algoritmusokat, annak nem kell értenie a közgazdaságtanhoz, és talán brókernek is csapnivaló lenne.
Mi lesz, ha bekövetkezik a legrosszabb, és számítógép számítógéppel versengve bedönti a piacokat? Lehetséges még egyáltalán a kontroll?
A brókerek ugyanolyan elszenvedői a kereskedőrobotok jóval hatékonyabb működésének, mint az a gyári munkás volt az autógyárban, akinek munkáját a hegesztő- vagy lakkozó robotok tették feleslegessé. Hogy miért? Azért, mert a kereskedőrobotok a nap 24 órájában szkennelik a pénzpiacokat, keresve azokat az eszközöket, amelyekkel a befektetők nagy volumenben kereskednek. Ezeken a pontokon válnak aktívvá a kereskedőrobotok, a piaccal együttműködve veszik vagy eladják a papírokat, de nem úgy, ahogyan a brókerek, hanem nagyon kicsi, akár egycentes tételekben. A piacon egyre többen akarnak profitálni a trendből, ezért egyre több piaci szereplő száll be az eszköz kereskedésébe egészen addig a pontig, amikor a volumenek csökkenése miatt a robotok elsőként érzékelik a rally kifulladását. Ebben a fázisban sok apró tételben szállnak ki a robotok a pozíciókból, otthagyva azokat a kereskedőket, akik nem rendelkeznek hasonló technológiával. Így válik mindennapossá a volatilitás a piacokon, mert a brókerek sem tehetnek mást, mint megkísérelnek együttműködni a kereskedőrobotok révén felerősített piaci mozgásokban.
Ha egy ország fizetőképességének fenyegető leminősítése miatt néhány portfóliókezelő csökkenti kitettségét, a Getco, a Goldman Sachs és más szereplők óriásszámítógépei a másodpercek töredéke alatt érzékelik a piac reagálását, és bekapcsolódnak a kereskedésbe. Amikor pedig mindenki elad, bármit diktál a tapasztalat és szakértelem, kevés bróker mer szembe menni a trenddel. Annak van esélye, aki szövetkezik a gépekkel.
Nem a robotok vették át a hatalmat a politikusoktól, éppen ellenkezőleg, a politikusok adták át a hatalmat azokkal a törvényekkel, amelyekkel lecsökkentették a kereskedés legkisebb tételeit, lényegében illeték- és adómentessé tették a kereskedést, engedélyezték kereskedelmi bankoknak a befektetési banki szolgáltatásokat, engedélyezték a hedge fund-ok tevékenységét és a magas frekvenciájú kereskedést.
Hayek szavaival élve az a spontán módon kialakult rend, amely a pénzpiacokat is jellemzi, bár emberi cselekedetek – ebben az esetben politikusok – döntései révén jött létre, nem az ő terveiket követte, bármit állítanak is a manapság divatos összeesküvés-elméletek. A létrejött globális pénzügyi rendszer képessé vált a tanulásra, az önszerveződésre és az önirányításra, de közvetlen emberi utasításokkal és beavatkozásokkal lényegében irányíthatatlanná vált, mert a direkt beavatkozásnak áttekinthetetlen számú nemkívánatos következménye lenne. A kereskedőrobotok beépültek a piacok működésébe, likviditást teremtenek, működőképes globális pénzpiac nélkülük már nem képzelhető el. Új hatalmi struktúrák alakultak ki amerikai, európai és ázsiai központokkal, és a politikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy közösen szabályozzák működésüket. Pedig kézenfekvő lenne, hogy a tranzakciós adó fokozatos globális bevezetésével, egyes piaci műveletek tiltásával, a pénzintézetek üzleti modelljének korlátozásával, a rendszerben keletkező források társadalmilag fenntartható tevékenységekre (oktatás, kultúra stb.) fordításával középtávon stabilizálni lehetne a világ monetáris rendszerét, de az érdekek nem húznak egy irányba.
A legtöbb ember hajlamos ok-okozati összefüggésekben gondolkodni és keresni azt az egyetlen kiváltó okot, amelyet „bűnösnek” lehet kikiáltani. Ahelyett, hogy befolyásoló tényezők hálóját vizsgálnák, inkább összeesküvés-elméleteket gyártanak, mintha a mai komplex pénzügyi rendszer szándékos konspiráció eredményeként jött volna létre. Így alkotja meg a politika azt a második valóságot, amelyről rituális körülmények között prédikálhat, és amelynek szörnyeivel hősies küzdelmet folytathat. A leegyszerűsítések plauzibilis hiedelemmé válnak, és kialakul a szakértők által bunker-szindrómának nevezett állapot, amely lehetetlenné teszi a teljes körű helyzetértékelést.
