Hillary Clinton 2010-ben az internet szabadságáról tartott beszéde alatt ma hangos kacagásban törne ki a publikum. Az, hogy az új információs technológiák ne hátrányunkra, hanem előnyünkre váljanak, sok fejtörést okozhat még. A szemünk előtt fellazuló értékrend, a korszakváltással együtt járó veszélyek komoly kihívásokat tartogatnak a társadalom, a demokrácia hívei, és sok szakma között a controllerek számára is.
Valami megváltozott a világban. Az egyik héten még Obama az Internet Freedom Agenda témájában szónokolt, az amerikai külügyminisztérium pedig kérlelhetetlen harcot folytatott az internet cenzúrája és a társadalom totális kontrollja ellen, a másik héten pedig arról értesülünk a moszkvai repülőtér tranzitjában egy hónapja várakozó Edward Snowdentől, hogy az amerikai NSA az egész világot behálózó Xkeyscore programmal már 2008 óta képes több napos internetes adatforgalmat tárolni, kommunikációs kapcsolatokat és részben kommunikációs tartalmat elemezni. A „célszemélyek” aktivitását valós időben követik, tudják, milyen keresőszavakat ütnek be a Google keresőbe, milyen helyeket kutatnak fel a Google Maps-ben, és trójaiakat csempésznek az okostelefonokba, így azok még kikapcsolt állapotban is képesek helymeghatározó adatokat küldeni. Tucatnyi talibán vezetőt állítólag így kapcsoltak le Afganisztánban, és ki tudja, hány olyan feltételezett terroristával végzett robotrepülőről indított rakéta a Közel-Keleten, akiket előzőleg a Xkeyscore segítségével lokalizáltak. Ha akarja, Big Brother megtudja, milyen telefonszámokat tárcsáztunk, milyen címekre küldtünk emaileket, milyen weboldalakat kerestünk fel; megismerheti felhasználói aktivitásunkat, barátaink címlistáját, a gépünkön levő aktív sütiket stb.
Sokan gondolják, hogy az internet a szabadság garanciája, mert tényleg sokkal könnyebb a Facebookon megszervezni egy tömegdemonstrációt, mint a röplapokkal. Hat nap alatt hatmillió kattintást ért el egy videó, amin egy 11 éves jemeni kislány szerepel. A történet szerint – amelynek valódiságát nem tudjuk leellenőrizni – a kislányt a szülei férjhez akarták adni, de felnőttek segítségével sikerült megszöknie. A videót azért osztjuk meg olvasóinkkal, hogy szemléltessük, milyen rezonanciát kelthet a hálózatban egy jól felépített kommunikációs tartalom. Ám tartsuk szem előtt, hogy a kormányzatok egy orrhosszal mindig megelőzik a tömegeket, s az új technológiákat PR-en keresztüli manipulációra, cenzúrázásra, a hatalom kisajátítására és gondolkodók elnyomására használják fel.
Az új technológiák törvényekkel való ellenőrizhetetlensége a demokrácia alapjait kezdi ki. A szemünk előtt lazul fel a régi értékrend. A korszakváltással együtt komoly veszélyek jelentkeztek mindannyiunk életében, így a controllerekében is, akik három fő kihívással szembesülnek:
Lényegében két kimenet lehetséges a controller számára, az egyik inkább pozitív, a másik pedig inkább negatív képest fest.
A pozitív kimenet szerint a vezető, miközben egyre hozzáértőbben kezeli az adatbázisokat és a rendszereket, rengeteg olyan kérdéssel konfrontálódik, melyek megválaszolásához elemzőkre, controllerekre van szüksége. A controller megszabadul az utálatos adatgyűjtési, riportálási feladatoktól és képes energiáit azokra a munkákra koncentrálni, amelyeknek sokkal nagyobb hatása van a cég sikerére.
A negatív forgatókönyv szerint a vezetők egy idő múlva önállóan elemzik majd a valós időben rendelkezésükre álló adatokat, folyamatosan beszámoltatják egységeiket, hiszen a diagnózis forrása a helyi vezető. A controller egyszerűen kimarad a folyamatból, mert nem értesül arról, hogy a vezetőnek információra van szüksége. Ha pedig a controller egyszer elveszíti szerepét az eltérések értelmezésében, elemzésében, akkor csak a technikai jellegű feladatok maradnak, amelyeket viszont az informatikai szolgáltató központ sokszor magasabb színvonalon tud elvégezni nála.
Még sincs minden elveszve a controllerek számára. Ők jeleskedhetnek az új valós idejű önkiszolgáló rendszer létrehozásában – hiszen az adatokhoz való online hozzáférés haszna csak akkor lesz kiaknázható, ha az adatstruktúrák, az adatkinyerési és adattárolási folyamatok, rendszerek és a riportok szabványosak, és 100 %-osan megfelelnek a mindenkori vállalatkormányzásnak, stratégiának és felelősségmegosztásnak. A controllerek gyakorlatias támogatása nélkül ez nehezen valósul meg, ezért csak rajtuk múlik, milyen fontossá teszik magukat és munkatársaikat a vezetők számára.
A jó hír tehát az, hogy igenis van remény arra, hogy az új rendszer megszervezése során a controller annyira megerősödjön, hogy ha eddig nem is, akkor most biztosan business partnerré válhasson.
Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője
