Valószínűleg nincs még egy olyan folyamat, amely akkora tartalékokkal rendelkezne, mint az üzleti tervezés! A tervezési folyamat „vevője” a cég vezetősége. Miért tűri el a vezetőség ezt a pazarlást?
50 hazai közép- és nagyvállalat szerepelt abban a controlling tárgyú felmérésben, amelyet kollégáim múlt év végén végeztek. Meghökkentő, de igaz: az üzleti tervezés átfutási idejét a cégek többsége 6-8 hónapban jelölte meg. Ha abból indulunk ki, hogy tervek jóváhagyása 2-3 hónapig tart (?), akkor is több mint fél évig készül el a terv!
Valószínűleg nincs még egy olyan üzleti folyamat, amely ekkora tartalékokkal rendelkezne!
Megszoktuk, hogy minden üzleti folyamatnak van külső vagy belső vevője. A tervezési folyamat "vevője" a cég vezetősége. Miért tűri el a vezetőség ezt a pazarlást?
Szerintem a magyarázat egyszerű és egyben kiábrándító: a legtöbb tervnek nincs is jelentősége, mert olyan mértékben tér el a realitásoktól. Mire elkezdődik az év, addigra a prognózisok elveszítik aktualitásukat. Ezért sokan csak azért figyelik a tervet, hogy ne költsenek el több pénzt a megengedettnél. Ha pedig valamit haszontalannak látunk, mégis köteleznek bennünket a feladatra, akkor bürokratizmusról beszélünk. Ki-ki vérmérséklete szerint reagál az értelmetlen munkára. S ez bizony nem használ a controlleri szakmának!
Aki pedig nem hisz a tervnek, az kialakítja saját rutinjait. Ha egy zenésznek rossz kottája, akkor csak a rögtönzés marad!
A közfelfogás elítéli, ha a vállalat vezetése improvizál. Úgy gondolja, hogy a tervszerű cselekvés jó, a rögtönzés pedig valami rossz. A vasúti menetrendre szükség van; nem lenne jó, ha a mozdonyvezetők ad hoc módon döntenének az útvonalról!
Pedig téved, aki elítéli az improvizációt! Nem mindenki dolgozik olyan statikus környezetben, mint a vasút! (Bár ma már a vasúti árufuvarozást is dinamikus verseny jellemzi.) A 18 hónap múlva bekövetkező történéseket nem lehet kielégítő pontossággal prognosztizálni!
A rögtönzés spontán módon zajlik. Ha minden döntéshozó csak saját megérzéseire hagyatkozik, akkor eluralkodik a káosz a szervezetben.
A dzsessz-zenészek is csak akkor lehetnek sikeresek, ha harmonizált módon improvizálnak. Ők nem tervet készítenek, de szükségük van egy írott vagy íratlan kottára, amitől a rögtönzés során eltérhetnek. A zenekar (band) tagjai közös zenei struktúrát (zenei főmotívumot) fogadnak el.
Vállalati körülmények között sem lehet elkerülni a kakofóniát, ha a döntéshozók egymástól függetlenül hozzák meg spontán döntéseiket. A terv tehát nem azért kell, hogy feltétlenül és vakon, tervszerűen cselekedjünk, hanem azért, hogy tudjuk, mitől térünk el. A tervre azért van szükség, hogy időben és a megfelelő helyre érkezzünk meg. A tervre azért van szükség, hogy jól improvizáljunk!
Tehát nincs más választás, terveznünk kell! Csak az időrasztert kell a hónapokról a hetekre vagy a napokra átállítani! Nem irreális a cél, hogy néhány hét alatt kész legyen a terv?
Nem, mert a tervezési folyamatokat általában nagyfokú pazarlás jellemzi! Rengeteg a párhuzamosság! Gyakori a felesleges részletezés! Többnyire rossz a technológiai támogatás is. Tehát megérett a helyzet a tervezés radikális újraszervezésére!
Másrészről a kérdés úgyis csak hipotetikus! Csak az a kotta jó, amit minden "zenész" elfogad!
