Egy cégvezető meghívást kapott egy koncertre, amelyen Schubert „Befejezetlen” szimfóniáját adták elő. Mivel nem volt ideje elmenni, a belépőjegyet átadta a controllerének.

Másnap, amikor összefutottak, megkérdezte a controllert, hogy tetszett neki az előadás. „Délutánra megírom” – válaszolta a controller.

A beszámolójában aztán a következőket olvashatta a főnöke:

1. A 4 oboásnak hosszú ideig nem volt semmi dolga. Ezért náluk elbocsájtásokra van szükség. A feladataikat el kell osztani a zenekar többi tagja között, hogy a munkacsúcsokat el lehessen kerülni.
2. A 12 hegedűs ugyanazt a dallamot játszotta, ezért ezen a területen elengedhetetlen a drasztikus létszámcsökkentés. Ha itt tényleg nagy hangerőre van szükség, akkor elektronikus hangerősítőt kell alkalmazni.
3. A negyedhangok eljátszása hatalmas költségráfordítással jár. Ez a finomítás eltúlzott. Azt javaslom, hogy ezeket a legközelebbi félhangra kerekítsék fel, és erre diákokat és alacsonyabban képzett munkatársakat alkalmazzanak.
4. Nem sok értelme van a kürtösökkel megismételtetni azokat a futamokat, amelyeket a vonósok már eljátszottak. Ha a felesleges részeket ily módon eltávolítanák, a koncertet 2 óráról 20 percre lehetne rövidíteni.
5. Ha Schubert törődött volna mindezzel, akkor biztosan be tudta volna fejezni a szimfóniáját.