2014 a társadalmi kihívások és a választások éve lesz, komoly hatással a gazdaságra és az árfolyamokra. E tekintetben talán még a magyarországi eseményeknél is nagyobb lesz a jelentősége az Európa-parlamenti választásoknak. Mindnyájan várakozásteljesen nézünk az esztendő elébe, amelynek egyik legfontosabb kérdése, hogy sikerül-e enyhíteniük az unió országainak a munkaerőpiaci problémákat. Az örök pesszimistáknak azonban van egy jó hírünk, mert egy közelmúltban készült tanulmány szerint, ahogy az évek múlnak felettünk, úgy nő pszichológiai jóllétünk szintje.
Minden időszaknak megvannak a sajátos elképzelései a jövőről. A hetvenes években mindenkit magával ragadott a holdraszállás dicsőséges képe, és a gondolkodást áthatotta az az egyetemes hit, hogy a technikai fejlődés olyan távlatokat nyit meg az ember előtt, hogy minden akadályt legyőzhet. Később ezek az utópiák eltűntek, és az emberek fejében átadták helyüket az apokaliptikus vízióknak, amelyek az energiahiány és a túlnépesedés témaköréhez kapcsolódtak. Legújabban az elmúlt évek krízise határozza meg a közbeszédet, mostanra ez vált a jövőmagyarázatok legfontosabb elemévé. A crisotainment jegyében nem múlik el olyan este, hogy a ne hallanánk különféle rémisztő forgatókönyveket az elkövetkezendő időszak gazdasági folyamataira nézve.
A controllereknek foglalkozniuk kell a rizikóval. Nem tehetjük meg, hogy lemondjuk a tévéelőfizetést és az internetet, mert unjuk, hogy lépten-nyomon belebotlunk, ahogy a média a lehető leghátborzongatóbb felvetésekkel igyekszik magához vonzani a figyelmünket. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mik lesznek az idei év valóban meghatározó kockázatai.
Magyarországon a következő parlamenti választásokat tartjuk olyan fordulópontnak, amelyek végkimenetele alapvetően meghatározza majd a befektetői bizalom alakulását, habár ezt minden politikai oldal másképp fogalmazza meg. Ijesztgetésnek e témában sem vagyunk híján, hiszen rendszeresen szembesülünk különféle horrorisztikus víziókkal arról, mi történik, ha nem az adott oldal nyer. De nekünk, controllereknek igyekeznünk kell, hogy viszonylag politikamentesek maradjunk, így hát e cikkben nem merülünk bele, hogy e képeket részletesen felvázoljuk és elemezzük.
Amivel ellenben igen keveset foglalkozunk manapság, az a májusi Európa-parlamenti választások, pedig ezek várhatóan még nagyobb hatással lesznek a gazdasági kockázatokra, mint a magyarországi események. Nem kapott nagy publicitást az sem, hogy a karácsony előtti EU-csúcson meglehetősen pesszimista hangulat alakult ki, amikor az országoknak el kellett kötelezniük magukat a megszorítások mellett. A csúcson történt eseményekből kiviláglik, hogy az eurózóna szakadáson megy keresztül – meglepő módon a törésvonal nem a gazdag észak és a szegényebb országok között húzódik, hanem Németország és a többi ország távolodnak egymástól.
Francois Hollande például megfogalmazta, hogy jobb, ha pillanatnyilag inkább az általános elvekkel foglalkoznak, és az igazán fontos kérdéseket elhalasztják a választások utánra. A belga Elio di Rupo helyeselt, mondván, a reformokat ő is a választások utánra tartogatná. Draghi azzal fenyegette a többieket, hogy az országok akkor veszítik el a szuverenitásukat, ha nem végzik el a reformokat.
Angela Merkel szerint minden elveszett, ha miniszterelnök-társai úgy viselkednek, mint a kommunizmus vezetői, és rámutatott, hogy erős integráció nélkül a közös deviza előbb vagy utóbb fel fog robbanni. Utalt az Alvajáró című könyvre is, amelynek szerzője, Christopher Clark olyan jelenségeket azonosított az első világháború előestéjén, amelyek megszólalásig hasonlítanak az EU-t ma jellemző állapotokhoz. Csak remélhetjük, hogy Merkel csupán azért vont ilyen erős párhuzamot, hogy meggyőzze a résztvevőket a határozott cselekedetek fontosságáról.
2014 kardinális kérdése az lesz, hogy képesek-e az unió országai enyhíteni a munkaerőpiaci problémákat. Olaszországban ma 13, Görögországban 28, Spanyolországban 27 százalékos a munkanélküliség. Csak Portugáliában és Írországban javult valamelyest a helyzet az elmúlt időszakban, a többi országban nem. Még ennél is nagyobb gond azonban a fiatalok munkanélkülisége, ami szintén rekordértékeket döntöget a helyenként 50 százalék körüli rátával. Franciaországban az ipari termelés visszaesése miatt felszabaduló munkaerőt az állami szektorba próbálják felszívni, ezért francia államgépezet jelenleg kétszer annyi embert foglalkoztat, mint a német.
Idén januártól Romániára és Bulgáriára is kiterjesztették a munkaerő szabad vándorlásának alapjogát. Az új népvándorlás, ami most zajlik Európában, azért aggasztó, mert míg a 70-es években a munkahelyek mintegy fele betanított alkalmazottakat várt, addig mára ez a szám 10-15%-ra csökkent a fejlett országokban. Az európai országok nem tehetik meg, hogy a minőséget preferálják, és csak azokat a munkavállalókat engedjék be a piacokra, akikre valóban szükségük van. Ez a mennyiségi orientáció viszont önpusztító folyamatokat indít el, és az európai államok hátrányba kerülnek Amerikával, Kanadával és más, Európán kívüli fejlett országokkal szemben. Maguktól nem fordulnak meg a demográfiai szempontból menthetetlen helyekről történő elvándorlási folyamatok sem.
A társadalmi feszültségek az összes európai államban masszív populista irányzatokat hoznak felszínre, ami az uniós választások kimenetelét alapvetően meg fogja határozni. Merkel követeli az integrációt; de milyen integritásra számíthat egy olyan EU-parlament, amelybe EU-szkeptikus populisták telepednek be?
Ám mielőtt minden szándékunk ellenére magunk is engednénk, hogy elborítsanak minket a krízisről való gondolkodás sötét hullámai, egy jó hírt tartogatunk a végére. Egy Daniel Kahneman szerkesztésében megjelent tanulmány » szerint a pszichológiai jóllét az életkor előrehaladtával egyre növekszik. Egy 22-25 éves kor környékén bekövetkező mélypont után viszonylag alacsony értéken stagnál a well-being szintje, ám 50 éves kor környékén feltartóztathatatlanul elindul a görbe felfelé, és még a 80 évesek körében is egyre növekszik. Ennek csupán az az előfeltétele, hogy ne adjuk át magunkat a crisotainmentnek. Persze az sem hátrány, ha megfelelő országba születünk – a szóban forgó tanulmány Amerikában készült.
Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője
