Az egzisztenciális jelleg miatt a pénz kérdése mélyen gyökeredzik. Pénz nélkül nincs lakás, nincs megélhetés. Ha félni kell a pozíció elvesztésétől és az elszegényedéstől, akkor a boldog együttélés szinte lehetetlen. Ehhez hozzájön, hogy rengeteg fizetetlen munka zajlik a háztartásokban, melyet sokszor vagy az egyik, vagy a másik fél végez, ezzel gyakran lemondva a saját pénzszerzés lehetőségéről.  Lehet-e egy egyenrangú kapcsolatot létrehozni, ha az egyik fél nem tesz szert bevételre?

Ha pedig a pénz ennyire fontos a párkapcsolatban, segíthet, ha a controller szemszögéből is ránézünk, s az elérendő hatásnak az egyenrangúságot tekintjük. Hiszen mindkét félnek vannak céljai, igényei, s a hosszú távú együtt maradás szempontjából az lenne a jó, ha egyiknek sem kellene sok mindenről lemondania, alárendelnie magát a másiknak. Ennek fényében adunk tíz tippet.

1. Ne legyen tabutéma a pénz, beszélgessünk róla!
Az anyagi témákat sokan kerülik, és gyakran azt sem tudják, hogy a másik mennyit keres. Minél tovább fejlődik egy kapcsolat, annál sürgetőbbé válnak a pénzügyi kérdések, mert felmerül, ki fizesse a következő vacsorát, tankolást, belépődíjat. Az összeköltözés után osztozni kell a rezsin, a közös kiadásokon, és az is kérdés lehet, hogy éppen ki hány forinttal tartozik a másiknak.
Kezdjünk el beszélgetni a pénzzel kapcsolatos szokásainkról. Ne rögtönözzünk, hanem tanuljunk a controllerektől: állapodjunk meg egy fix és rendszeresen ismétlődő időpontban, beszélgessünk strukturált módon. A beszélgetéshez teremtsünk nyugodt feltételeket, állapodjunk meg egy esti sétában vagy egy vendéglői vacsorában. Ahhoz, hogy megismerjük egymás pénzzel kapcsolatos gondolatait, érdemes minél régebbi, akár gyerekkori történetekkel kezdeni, zsebpénzről, nagyszülők dugipénzéről, locsolkodásról, nyúltenyésztésről, szünidei munkáról, takarékoskodásról és az első önálló vásárlásokról, dédelgetett álmok megvalósításáról. Térjünk át a jelenbe, mondjuk el terveinket, akarsz-e utazni, lakást venni, családot alapítani, hogyan szeretnéd ezeket a célokat elérni.

2. Vezessünk költségvetési naplót
Mindkét partner tartsa nyilván saját bevételeit és kiadásait egy naplóban. Mindenki a maga számára, csak ha én látom és értem, akkor tudom megosztani társammal a gondolatokat. Először tehát külön-külön birkózunk meg a feladattal. A közös költségvetés vezetésére a felhőben vezetett közös Excel-tábla kiválóan alkalmas mindössze négy oszloppal. Két egyéni és egy oszlop a közös kiadásokra, valamint egy összesítő oszlop segít a közös kiadások kézben tartásában.
Az elv ugyanaz, mint egy nonprofit vagy forprofit szervezetben: teremtsük meg a bevételek, a kiadások átláthatóságát. Ahogyan a kapcsolat egyre jobban összenő, vissza lehet nézni egy egész évet, egyre több lesz a közös kiadás, sokat tudunk róla beszélgetni, át tudjuk gondolni szokásainkat a partneri kapcsolat fejlődése során.

3. Hatalmi játszmák helyett pénzügyi egyenrangúság
Azok a párok, akik egyenrangú kapcsolatra törekednek, elkerülik az alá-fölé rendeltséget a pénzügyekben, mert ha az egyik fél nem vonja be a másikat a havi költségvetésbe, ha csak ő kezeli a kasszát, az a másik fél kiszolgáltatottságához, pénzügyi tehetetlenségéhez vezet, konfliktusokat provokál. Nincs egyenrangúság, ha az egyik fél ellenőrzi a másik fél pénzhez való hozzáférését, a kivonatokon figyeli a tételeket, és indoklást kér egy-egy kirívó esetben. A család „fenntartója” látszólag magára veszi a pénzügyi felelősséget, de elveszi a közös tervezés és gondolkodás esélyét a másiktól.
A jó controller gondoskodik a közös szabályokról, a transzparens „OPEX és CAPEX” keretekről, gyakori és őszinte beszélgetésekről.

4. Jour fix vagy money-day
A jour fix (franciául jour fixe) technikát minden controller ismeri. A controlling értelmezésében ez egy rendszeresen ismétlődő időpont, amelyet egy kis csoport állapít meg. A munka világában megbeszélést tartanak ezekben a rendszeres időpontokban.
Amint az eddigi pontokból is láttuk, a párkapcsolat egyenrangúsága főleg a gyakori beszélgetéseken és a transzparencián múlik. Havonta egyszer, egy fix időpontban, például a hónap első hétfőjén este szánjunk legalább 15 percet a kiadási napló áttekintésére. Ha az egyik fél drága étteremre, hobbira, ruhára stb. költ, rendben van, ha ez a megállapodott „zsebpénz” keretein belül marad. Beszélgessünk, mennyi pénzt akarunk szánni az albérletre, a rezsire, a programokra és a beszerzésekre. Mire költsünk többet, az esküvőre vagy a nászútra? Gondoljuk együtt át, mit kezdenénk a jövőben a havi megtakarítással vagy a hitelekkel. Ki hogyan kezeli a saját megtakarítását, kinek van értékpapír-depója, biztosítása, ingatlana vagy bérbeadásból származó bevétele.
Véssük be a naptárba a money-day időpontját, és soha ne hagyjuk ki! A rendszeres és őszinte beszélgetések erősítik a bizalmat és a megértést egymás iránt, ami folyamatosan fejleszti az életközösség minőségét.

5. A laissez faire nem megoldás
Pénzügyi szempontból az egyik partner sokszor felkészültebb a másiknál. Ha egyikük nem akar foglalkozni a pénzügyekkel, akkor ezt nem lehet rákényszeríteni.
A „laissez faire” azt jelenti, hogy "hadd legyen" vagy "hadd menjen". Beavatkozás nélküli hozzáállást jelent. Állítólag, ha az ember nem avatkozik be aktívan, akkor a dolgok maguktól elrendeződnek, megoldódnak.
A pénzügyekben a laissez fair megbosszulja magát, ezért soha ne hagyd magad eltéríteni attól, hogy a pénzt átgondoltan és előrelátóan kezeld.
A bevételek bizonytalansága és a kiadások kényszere lelki teherré válhat, ami mindenkit nyomaszt, aki nem tanulja meg a pénzügyek racionális kezelését. Kitartóan, újra meg újra ajánld fel a segítséget az elzárkózó partnerednek, hívd meg egy beszélgetésre, mutasd meg, hogyan, milyen pénzügyi módszerekkel próbálsz megszabadulni a lelki tehertől.
A controller se tudja kikényszeríteni a menedzser együttműködését. Viszont kitartó módon, újra és újra próbálkozik, felajánlja a segítségét.

6. Mit tegyünk, amikor nagy eltérés van a partnerek jövedelmében?
A nagy jövedelemkülönbségek a párkapcsolatban nem ritkák. Előfordulhat, hogy emiatt a nagy jövedelemkülönbség miatt a háztartás költségvetése igazságtalanul oszlik meg. A pénz hatalmat jelent, a jól kereső azt gondolhatja, hogy ő irányítja a partnerét, és meghatározhatja a közös életüket. A kevesebbet kereső fél frusztrált a kiszolgáltatott helyzet miatt, mert igazságtalannak érzi, hogy neki állandóan nyújtózkodnia kell, hogy lépést tartson a másik költekezésével.
Nem csak a vagyoni eltérés válthat ki negatív irányú dinamikát. Van, hogy az egyik inkább megtakarítana, a másik meg költene. Beindul a vita, mely kiadások szükségesek, és melyek nem azok.
A megoldás nem egyszerű, de a jó controllerek számára elég nyilvánvaló. Először nem a kiadásból való osztozkodásról kezdünk beszélgetni, hanem valami egészen másról. Arról, hogy milyen anyagi színvonalon akarunk élni. Egy vidéki tanyára szeretnénk költözni vagy a belvárosban lakni? Akarunk-e drága partikra járni, nagy lakásban élni, (külön) autóval járni, drága utazásokra menni, nagy lábon élni, megtakarítani. Szeretnénk-e közös gyerek(ek)et, és ha igen, akkor hogyan készülünk fel erre az időszakra.
A controllingban szolgáltatási szintekről beszélünk, a magánéletben a kérdés konkrétan így fogalmazódik meg: a jobban vagy a kevésbé jól kereső szintjén éljünk, vagy válasszunk a kettő közötti fokozatokból. Akkor jó a kiválasztott életszínvonal, ha abban mindkét fél megtalálja törekvéseit, kívánságait, elvárásait, igényeit. Ha a magasabb színvonalban állapodnak meg a partnerek, akkor a jobban kereső vállal nagyobb részt a közös kiadásokból.

7. A bankszámla-modell
Jellemzöen 4 bankszámla-modellt különböztethetünk meg. A kapcsolat kezdetekor általában mindkét félnek van saját bankszámlája, tehát a kapcsolat a kétszámlás modellel Legkésőbb az összeköltözéskor jelennek meg a közösen viselendő rendszeres költségek. Idővel sokan nyitnak közös számlát. Ezt a megoldást nevezzük háromszámlás modellnek. Mindkét partnernek rálátása van a közös bankszámlára, a közös kiadásokra.
Ahogy fejlődik a kapcsolat, a bevételek érkezhetnek már a közös számlára, miközben a felek átutalják a saját számlájukra zsebpénzüket és megtakarításukat. Ez a háromszámlás modell továbbfejlesztett változata.
A kapcsolat fejlődésével remélhetőleg sikerül rendszeresen megtakarítani. A rendszeres maradványokat sokan egy negyedik, megtakarítási számlára vezetik át, amelyen a jövőbeli közös projektek, utazások, nagyobb beszerzések fedezetére gyűjthetnek.
Ez a felvázolt négyszámlás modell szerinti átlátható szervezés bármeddig fenntartható, mert teret ad a partnerek egyéni céljainak, ugyanakkor segíti az életközösség fejlődését, függetlenül attól, hogy házasok vagyunk-e, élettársi jogviszonyban vagy egyszerűen csak közös háztartásban élünk egymással.

8. A spórolás automatizálása
Amint megjön a fizetés a számlára, a megtakarítási részletet állandó megbízással át lehet utalni egy vagy több takarékszámlára. Van, aki a rendkívüli bevételeket, bónuszokat azonnal továbbutalja a megtakarítási számlára. Ezzel biztosítod, hogy elérd személyes pénzügyi céljaidat, hogy ne költs spontán módon többet a tervezettnél. Ha a félretett pénzt a hónap végéig a számládon hagynád, akkor nagyobb eséllyel szeged meg a fogadalmakat. Sokan használják az online bankok szolgáltatását, a digitális széfeket, amelyek minden kiadásnál átvezethetnek egy szemmel alig látható százalékot az online malacperselybe. Egyesek a karácsonyi ajándékra, mások a nyári utazásra képeznek egyéni vagy közös „céltartalékot” a digitális széfen keresztül.

9. Transzparens vagyonkezelés
A párkapcsolat összenövésével az évek során gazdasági életközösség jön létre, amely újabb kihívással szembesül: az egyéni és a közös pénzvagyon mellett ingatlanok, vagyontárgyak és befektetések vásárlásáról, tartásáról vagy eladásáról, valamint kötelezettségek, garanciák, hitelek vállalásáról kell egyenrangú döntéseket hozni.
Meg kell teremteni a vagyoni transzparenciát, tehát az egyéni és a közös vagyon átláthatóságát. A vagyon kezelésében és a kockázattűrés tekintetében a partnerek szemlélete nagyon eltérhet. A vagyon tekintetében is igaz: ha nem tudtok egymással megállapodni, akkor ne erőltessetek semmit. Legyen mindkét partnernek egy befektetési számlája vagy depója, esetleg hozzatok létre a többszámlás modell mintájára egy depót a közös befektetésekre. Az ingatlanvásárlásra, hitelfelvételre, tehát a legnagyobb döntésekre természetesen sok időt kell hagyni, rengeteget kell róluk beszélgetni, hiszen ezek hosszú évekre határozzák meg a közösen és egyénileg vállalt lehetőségeket és terheket.

10. A fizetetlen feladatok
A takarítás, a főzés, a bevásárlás vagy a gyermeknevelés gyakran olyan fizetetlen feladatok, amelyeket a két fél nem egyformán vállal. Azok azonban, akik ezeket végzik, nem kereshetnek saját pénzt ez idő alatt. Az együttélésnél tehát vannak olyan tevékenységek, amelyek nem hoznak bevételt, mégis ugyanúgy értékesek, mint a pénzkeresés. Aki a háztartásban kerül a belső szolgáltató szerepébe, az lemond a karrierjéről, a saját jövedelméről, összességében kevesebb megtakarításra tesz szert. De mennyit ér ez a munka? Ezeket a láthatatlan feladatokat nem szabad teljesítmény alapon értékelni, hiszen ez folyamatos vitákhoz vezetne. Legyünk nagyvonalúak és ismerjük el a másik munkáját. De a bevételszerző is nyomás alá kerülhet. Sikerül-e elég pénzt előteremtenie – például gyereknevelésre – egyedüli keresőként? Ha controllerként gondolkozunk egy ekkora feladatról, akkor ez egy projekt, amelyre idejekorán fel kell készülnünk, tudnunk kell, milyen forrásból finanszírozzuk, hogyan kezeljük a kockázatokat. Egy gyermeket vállaló párnak is tudnia kell, mennyi pénzre lesz szüksége, a munkaáltató lehetővé teszi-e a 4-6 órás munkavégzést, és csak az egyik félnek-e vagy mindkettőnek, a párnak csak az egyik tagja akar-e otthon maradni a gyerek(ek)kel vagy mindkettő és mennyi időre stb.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a controller munkája a transzparenciáról, a kommunikációról, a folyamatos fejlődésről szól. És ezek a tényezők nagyon fontosak egy párkapcsolatban is. Ha tehát időről-időre elővennénk a controller szemüvegét, akkor talán kevesebb szétválásra kerülne sor.

A szerző az IFUA Horváth ügyvezetője