Akinek halálhírét költik, sokáig él – szól a mondás. Nagyon igaz ez a controller szakmára, hiszen a kimúlásától tartanak szinte azóta, hogy megszületett.
Magyarországon 30 éve létezik controlling – Németországban mintegy 50 éve -, de már legalább 25 éve felteszik a kérdést, hogy lesznek-e a jövőben is controllerek. Akárcsak ma, régen is a munkát segítő szoftverekről gondolták, hogy a későbbiekben kiváltja majd a controllereket. Ez azonban nem történt meg.
Bebizonyosodott, hogy a controllerek három nagyon fontos kompetenciával rendelkeznek: szakmai tudással, az üzlet ismeretével és szociális kompetenciákkal. Ennek ellenére a szakma megszűnéséről szóló félelmek tartják magukat. Mostanság az analitikai szoftverek, s az ezeket használó adattudósok (data scientist) miatt aggódnak a controllerek.
A legvalószínűbb forgatókönyv azonban az, hogy a menedzserek és a controllerek közösen fogják használni az új rendszereket. A jelek szerint a menedzserek egyáltalán nem akarnak lemondani arról a támogatásról, amelyet a controllerektől kaphatnak. Ezt mutatta ki az a felmérés, amelyet Prof. Dr. Heimo Losbichler, a Nemzetközi Controller Egyesület (ICV) elnöke, az FH Oberösterreich in Steyr controlling, számvitel és pénzügyi menedzsment képzésének vezetője végzett munkatársaival.
Osztrák controllereket, controlling vezetőket és menedzsereket kérdeztek meg arról, hogy a következő forgatókönyvek közül szerintük melyik fog bekövetkezni.
Mint a Controller Magazin 2019/3. számában olvasható, a 4-es számú forgatókönyv alig kapott szavazatot. Az 1-es és a 2-es számút is nagyon kevesen tartották valószínűnek, leginkább még beosztott controllerek voksoltak rá. A legtöbb menedzser szerint a 3-as szcenárió fog megvalósulni. A controlling vezetők és a beosztott controllerek náluk kisebb arányban, de csoportjukon belül a legtöbben szintén ezt a jövőt várják.
Vannak ugyan tevékenységek, amelyeket a későbbiekben nem controllerek végeznek majd. Így például az egyszerű controlling eszközöket a vezetők önkiszolgálóan tudják majd működtetni, illetve az IT iránt vonzódó vezetők ennél valamivel többet is elvégeznek majd egyedül. Lesznek automatizált tevékenységek (robotizált folyamatautomatizálás, RPA), az adattudósok építenek majd modelleket és ők végeznek komplex elemzéseket.
Ennél azonban sokkal több olyan tényező van, amelyik amellett szól, hogy a controlleri munka az eddiginél is fontosabbá válik. Az új technológiák új lehetőségeket teremtenek és ezáltal megnövelik az igényeket is. Az erősödő verseny nagyobb nyomást helyez a vezetőkre, több támogatásra van szükségük. A menedzserek nem kívánják magunk elvégezni a controllerek munkáját, ehelyett utóbbiaknak a korábbinál több feladatot adnak. Az egyszerűbb fejlesztéseket a controllerek az IT nélkül, maguk is el tudják majd végezni. Az elvárások kialakítását nem lehet gépesíteni, s az észszerűség biztosításához, a korrekciók elvégzéséhez is szükség lesz controllerekre.
Kétségtelen, hogy az adattudósok jobban értenek a statisztikához, az adatelemzéshez, az eszközökhöz. De nem értenek az üzlethez. Ez a controllerek kompetenciái közé tartozik, a cégstratégiát is ők értik, s ők rendelkeznek azokkal a szociális kompetenciákkal is, amelyek szükségesek a vállalati munkához. Ők tudják például, hogy a döntéshozatal nem csak racionális alapon történik. Sokszor találkoztak már opportunizmussal, azzal, hogy a vezetőknek nem feltétlen tetszik az, ami pedig a vállalat szempontjából racionális.
A data scientist tehát nem fogja elvenni a controller munkáját, hanem támogatni fogja azt. Segítségével a controller jobb elemzésekre támaszkodhat majd. Az lesz a legjobb a vállalatnak, ha e két szakma képviselői együtt dolgoznak majd.
A digitalizáción keresztül változik az üzleti modell. Számos ponton bele lehet nyúlni, s a controller az, aki tudja, hol érdemes. Milyen változással érhetjük el a legnagyobb hasznot? Az üzleti modell fejlesztése állandó feladat lesz, s ehhez roadmapekre van szükség. A roadmap pedig vitathatatlanul controller kompetencia. Nem tűnik el tehát a szakmánk, hanem éppen ellenkezőleg: fontosabb szerepet kap.
A szerző az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője
