70. M&C levél: Hogyan óvjam meg magamat a mókuskerék-effektustól?

Radó István
2016. október 01.

Peter Drucker, a világ talán legtöbbet idézett menedzsmentguruja mondta, hogy néhány évtized múlva, amikor a történészek visszatekintenek a mai korra, valószínűleg nem a technológiai fejlődést fogják
meghatározó jellemzőnek tekinteni, hanem az emberek élethelyzetének alapvető változását – legyen bármily látványos az internet vagy az e-commerce térhódítása. Drucker arra alapozza kijelentését, hogy a történelem folyamán most adódik először, hogy számtalan embernek kényszerűen önmagát kell megtanulnia menedzselni, mert a társadalom nincs felkészítve a kihívásokra.

A controller önmenedzselése és személyes marketingje című workshopot nemcsak a szűken vett controller szakmának, hanem elemzőknek, pénzügyi vezetőknek is, a gazdasági területen dolgozó minden szakembernek jó szívvel ajánljuk – mégpedig azért, mert azok a problémák, amelyekre közös megoldásokat keresünk majd, mindenkit érintenek.

Egyre inkább az állandóság és a jól körvonalazott célok hiányától szenvedünk. A munkahelyeinken és a magánéletünkben is bonyolult élethelyzetek jönnek létre, amelyek a korábbi technikákkal nem feloldhatók.

Sokan nap mint nap úgy érzik magukat, mint a kerékben vég nélkül futó aranyhörcsög. Titokban marad előttük a tevékenységük értelme és célja, miközben a szinte 24 órás elérhetőség normalitássá vált. A határidők egymásba mosódnak, egyre több információt kell egyre rövidebb idő alatt feldolgozni. Nem meglepő hát, hogy a gazdasági szakemberek szinte predesztinálva vannak a burn-outra és a depresszióra.

Nehéz ép ésszel feldolgozni azt a mindennapi tapasztalatot, hogy megszűnt a klasszikus change-folyamat, amelynek volt eleje és vége – egy olyan pont, amit lezárásként meg lehetett ünnepelni. És aminek ugyanennyire fájó a hiánya: sokszor nincs idő rá, hogy utólag tanulhassunk a folyamatból,
hiszen a feladatok végtelen sora folyamatosan átlapolódik egymáson.

A racionalizálások eredményeként a munka besűrűsödött, és egyre kevesebb idő marad az emberekkel való találkozásokra, igazi együttérzésen alapuló beszélgetésekre, pedig ezekre mindenkinek szüksége van. Nem jut energia pozitív visszacsatolásokra sem, és a vezetők gyakran csak elemeiben
kommunikálják, illetve indokolják a döntéseiket.

A korábban soha nem látott változatosságban rendelkezésre álló kommunikációs csatornák közepette az embert a szociális elmagányosodás réme fenyegeti, hiszen ezek közül vajmi kevés alkalmas valós érzelmi igényeink kielégítésére.

Tért hódít a „prezentizmus” jelensége: sokszor betegen, a teljesítőképességünknek csupán töredékét nyújtva is bemegyünk a munkahelyünkre, mert tartunk annak elvesztésétől vagy mások rosszallásától. Ez is mutatja, hogy a belénk nevelt kötelességtudat börtönné vált: minden gyereknek azt tanítják, hogy
ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon, el kell végeznie a kötelező feladatait. Nincsenek
korlátok és határok, akik rugalmasak és hatékonyak, azok még több málhát kapnak a hátukra, hiszen ők azt úgyis elbírják.

A mókuskerék pedig személyes centrifugává alakul át, amely az egyre gyorsuló pörgéstől egyszer csak hálátlan módon messzire kihajítja magából csatakosra izzadt és mentálisan kiégett hajtóját.

Hogy ez elkerülhető legyen, megújuló energiaforrásokra kell szert tennünk. A vadonatúj munkakörnyezet újfajta fittséget, a korábbinál is magasabb tudatossági szintet kíván. Sokan, sokszor olyan energiarablók miatt panaszkodunk, amelyeknek létezésére nincs hatásunk. Viszont meg kell tanulnunk azokkal a forrásokkal bánni, amelyeken ezzel szemben változtatni tudunk – azokkal is,
amelyek ugyan nem teljesen függenek tőlünk, ám képesek vagyunk befolyásolni őket.

Az új játékszabályok között szert kell tennünk az önirányítási kompetenciára. Ezt a képességet, amivel a saját tevékenységeinket irányítani és szabályozni tudjuk, valójában már az iskolában el kellett volna
sajátítanunk ahhoz, hogy később képesek legyünk befolyásolni a saját munkakörülményeinket, és közép- és hosszú távon is mi magunk tudjuk alakítani a saját élethelyzetünket.

7 pont, amivel foglalkozni fogunk a workshopon:

  • Önértékelés a
    controlleri kompetenciamodell alapján, erősségek feltárása
  • Jellemző
    dilemmák, amelyeket mindenkinek magának el kell döntenie
  • Milyen
    kompetenciák teszik értékessé a controllert a munkaerőpiacon
  • Megcélzott
    pozícióhoz tartozó elvárások és kiválasztási szempontok elemzése
  • Personal
    Branding és kapcsolati háló fejlesztése
  • Képességprofil
    összevetése a megcélzott munkakörrel, fejlesztendő pontok
  • Kompetenciafejlesztési
    lehetőségek, közösségek

Ahhoz, hogy kialakíthassuk önmagunk sikeres menedzselésének képességét, a controlleri kompetenciamodell szakmai és személyes vetületét is alaposan szemügyre kell vennünk. A szakmai oldalon elengedhetetlen a pontos pozicionálás, meg kell határoznunk, hogy mik azok a pontok, amelyekkel a kitűzött célokat el tudjuk érni. A workshop résztvevői ehhez egy használható kompetenciamodellt kapnak majd, amely mindkét vetületet tartalmazza.

Amikor számításba vesszük a lehetséges energiaforrásokat, újra köztudatba kell kerülnie a közösség erejének. Րszinte beszélgetésekre van szükség hasonló cipőben járó, hasonló nyelvet beszélő emberek között, hogy ne érezzük úgy, a világ gondja egyedül csak a mi vállunkat nyomja.

Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője