Nem csupán a Chan W. Kim és Renée Mauborgne szerzőpáros tollából 2005-ben megjelent Kék Óceán Stratégia (Blue Ocean Strategy – BOS) című könyv kezdődik „cirkusszal", hanem az INSEAD BOS Intézetének egyik filmes esettanulmánya is rajtuk keresztül magyarázza el a Kék piacok teremtéstörténetét. Míg az üzleti iskolák 30-50 oldalas „case study"-kon keresztül oktatják a menedzsment fortélyokat, addig a Kék Óceán Stratégia eszközeit és összefüggéseit látványos filmek és e-learning technikák segítségével lehet elsajátítani. A Cirque de Soleil előadásainak varázslatosságáról hétvégén a budapesti közönség is meggyőződhetett.

Bár a felsővezetők agyában jogosan fogalmazódik meg a kérdés, hogy vajon a retrospektíve kikiáltott Kék Óceánok teremtésének módszerével extrapolálhatunk-e saját kék óceánokat a jövőben, az egyre népszerűbb módszertant vállalati tréningeken és egyetemeken előszeretettel tanulják menedzserek és menedzser-növendékek egyaránt.

	A véres (vörös) versenypiacokon szegmentáció, specializáció folyik. Minden piaci szereplő egy vagy több piaci szegmensre koncentrálva próbál eme már létező piacból egyre nagyobb részt, esetleg még „szabad" réspiacokat meghódítani magának.
	Ezzel szemben a Kék piacok teremtésének receptje ezzel ellentétes logikára, a kisebb-nagyobb NEMVEVՐ-halmazok vevőkké aggregálására épül.

Hogyan tette ezt a Cirque du Soleil 1984-ben? A cirkusz-iparból és annak hagyományos fogyasztói piacától elfordulva különböző nemvevő-köröket aggregálva teremtett új, soha nem látott élményt, Kék Óceán szószedettel ún. vásárlói hasznosságot. A „Hat út keret" BOS eszköz kitörési útjai közül a harmadikat, azaz a vásárlói láncon való elmozdulást figyelhettük meg.