Számos területen nyíltak pozíciók az üzleti intelligencia szakemberek számára az elmúlt évtizedben, és az előrejelzések szerint ez a folyamat töretlen marad a jövőben is. Egyre nagyobb az igény az adatmodellezési specialisták, az új eszközöket ismerő alkalmazásfejlesztők, üzleti elemzők, architektek és az adatok jellegzetességeit felismerni képes adattudósok (data scientist) iránt. Az üzleti intelligencia projektek egyre összetettebbek, az üzemeltetés és a felhasználók kiszolgálása is kihívást jelent, ezért a vállalati BI teamek is a legkülönbözőbb szakterületek legjobbjait kell, hogy összefogják. Felmerül hát a kérdés: mire készüljön és figyeljen valaki, ha ennek az igen összetett szervezetnek a legfelsőbb vezetői pozícióját célozza meg?

A vállalati üzleti intelligenciáért felelős szakemberként nem is tehetünk rosszabbat, mint hogy előkészítés és az eszközök ismerete nélkül beeresztjük a felhasználókat a „konyhába”. A „Csináld magad!” könnyen vezethet elfogadhatatlan minőségű végtermékhez. Nézzük meg a három legfontosabb feltételt, hogy a bajt elkerülhessük!

Gondolt-e arra 1989-ben Howard Dresner, amikor az üzleti intelligencia mibenlétének első megfogalmazásán törte a fejét, hogy negyedszázaddal(!) később a témáról blogot vezet majd? Nem hiszem, hogy gondolt volna. Én sem gondoltam ilyesmire jó öt évre rá, amikor híressé vált definícióját először olvastam. És nem csak azért, mert egyikünknek sem volt fogalma arról, mi is a blog…