Bankok, adócsalók és a pénzmosás

Riedl Zsuzsa
2012. február 29.

A bankoknak nem csak a pénzmosás, hanem az adócsalás gyanúját is jelenteniük kellene javasolja a Financial Action Task Force (FATF) nemzetközi szervezet. Úgy gondolják ugyanis, hogy az adócsalás nagyon gyakran pénzmosáshoz vezet. A FATF mellett az EU is arra készül, hogy megújítja a pénzmosás elleni szabályokat.

A bankoknak nem csak a pénzmosás, hanem az adócsalás gyanúját is jelenteniük kellene – javasolja a Financial Action Task Force (FATF) nemzetközi szervezet. Úgy gondolják ugyanis, hogy az adócsalás nagyon gyakran pénzmosáshoz vezet. A FATF mellett az EU is arra készül, hogy megújítja a pénzmosás elleni szabályokat.

Kinek az érdeke?
Az egyre több pénzügyi gonddal küszködő EU-ban logikus és elvárható követelmény a transzparencia fokozása, az adózás, illetve az adózók körének szigorítása. E tekintetben nem meglepő lépés, hogy a bankok vállaljanak nagyobb részt ebben, hiszen a betétgyűjtésen, a befektetési szolgáltatásokon, a hitelnyújtáson, valamint más banki ügyleteken keresztül is komoly rálátásuk van ügyfeleik jövedelmi viszonyaira, vagyongyarapodására. E tekintetben a nemzeti adóhatóságoknak, felügyeleti és bűnüldöző szerveknek vélhetően komoly érdeke fűződik az együttműködéshez, illetve ahhoz, hogy a bankok is részt vállaljanak ezekből a feladatokból.

Bankok: hány a mérce?
Az ügyfél és banki kapcsolat klasszikus alapja a bizalom. Ezt a bizalmat a bankkapcsolatok rendszerében szigorú törvények védik, mindenekelőtt úgy, hogy az ügyfelek adatait, tranzakcióit csak a törvényben meghatározott keretek közt szabad kiadni. Szenzitív mezsgye, hogy milyen mértékben kell az egyébként banki oldalról előnyös és jövedelmező ügyletek mélyére nézni, és adózási összefüggéseket, netán gyanús helyzeteket vizsgálni.
Gyakorló bankárok jól ismerik azokat a bizalmas ügyfél-megjegyzéseket, melyek szerint a jövedelemigazolás „Ugyebár, nem feltétlenül a valóságot tükrözi, hiszen minimálbéren van mindenki bejelentve a céghez” vagy a „Vállalkozásunk papíron veszteséges, mivel nem akarunk adót fizetni, de természetesen, van és lesz is pénzünk a hiteltörlesztésre”.
A jelenlegi szabályrendszerben a bankok, bár kötelezettek a prudens eljárásra, és formálisan is meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, magukra hagyatkozva ítélnek, ki-ki kockázati érzéke, üzleti érdekei szerint, megnyugtatva ügyfeleit, hogy a bankhoz benyújtott információk nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe. Amennyiben kielégítik a banki minimális követelményeket, a banknak nem feladata, és tegyük hozzá, kapacitása sincs arra, hogy tovább vizsgálja anyagi, adózási viszonyaikat, jövedelmi magatartásukat.

Fehéredik-e a szürkegazdaság?
Gondolatban el lehet játszani azzal, hogy holnaptól mindenki a ténylegesen bevallott vagyoni, jövedelmi viszonyai szerint kap hitelt, ennek megfelelő összegben. Magyarországon jelentős a szürkegazdaság – eléri a GDP egynegyedét (pl. a Visa 2011-ben végzett felmérése szerint összesen 22mrd EUR marad rejtve az állam elől, ez a GDP 23,5 %-a). Ezek a jövedelmek adóelkerüléssel jutnak a fogyasztásba, kerülnek felhalmozásra vagy külföldre.
Vajon mekkora lenne a bankok kieső ügyfélköre, nyeresége? Valószínűleg jelentős. A bankokat jelenleg sújtó nehéz időkben, amikor a lakossági lakáshitelek végtörlesztését, banki különadót, válságágazatokban tönkremenő cégek terheit is viselni kell, rövidtávon aligha fokozhatók tovább a bankok vállalásai és terhei.

Kishalak vagy nagyhalak?
A jelenlegi adótörvények szerint Magyarországon a 100 ezer forint feletti adócsalás már szabadságvesztéssel büntethető. Nem vállalkoznék e limit minősítésére, mindenesetre elég sok tennivalója akadna a bankoknak, ha e mértéket komolyan kellene venni. Nyilván, itt valamilyen priorizálást vagy társadalmi fájdalomküszöböt lenne célszerű felállítani.

Adószakértők fognak ülni a bankokban?
Aligha. Pedig az adózás jelenlegi szövevényes rendszerében – amely önálló szakma – nem elég eligazodni, a bejelentőt meg kell, hogy illesse a védelem, illetve a tévedés joga. Ezt pedig kezelni kell, és ez messzire visz. Kétségtelen, hogy az adócsalás üldözendő, és ebben részt kell vállalni ott, ahol az információk rendelkezésre állnak, és a gyanú jogosan felmerül. Nagyon komoly törvénykezési, tanulási és technológiai átgondolást igényel ez a döntés. Ugyanakkor a pénz természete már csak olyan, hogy utat tör magának a gyengébb ellenállás vagy a kevésbé ellenőrzött utakon.
Az sem zárható ki, hogy időlegesen tovább nőne az amúgy is magas készpénzforgalom, megkerülve a bankokat (ez jelenleg igen magas, a GDP 6%-a az MNB által 2010-ben közzétett felmérés szerint, miközben pl. Svédországban 2%)
Mindezzel együtt – reálisan nézve – lépésről lépésre bár, de haladni kell előre.

Kapcsolódó bejegyzések:
Bankok, adócsalók és a pénzmosás