A koronavírus okozta krízisben a vállalatok a túlélés, valamint a stabilizálás után a harmadik szakaszban a működés újraindítására kell, hogy koncentráljanak. A járvány miatti szükséges korlátozó intézkedések rávilágítottak, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek nem hatékonyak egy-egy vállalat esetében, ahol fejlesztések szükségesek.
Egyértelmű, hogy sok hazai vállalat nem volt felkészülve erre a válságra. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy tanulva ebből azon kell dolgozni, hogy a jövőben egy potenciális externális sokkhatással (pl. egy másik járvánnyal) szemben ellenállóbbak legyenek a vállalatok. Egyszóval erősíteni kell a válságtűrő képességet. Ennek az egyik sarkalatos pontja a tervezési, előrejelzési képességek fejlesztése. Ma már látszik, hogy a korábban a vállalati gyakorlatban sok helyen alkalmazott végtelenül részletes bottom-up megközelítések nem alkalmasak válsághelyzetben, amikor gyorsan, rugalmasan kell döntést hozni, vagyis amikor a leginkább szükség lenne a tervezésre. Gyorsan változó, bizonytalan gazdasági környezetben top-down megközelítéssel kell tervezni. Az aprólékos szöszmötölésre nincs idő, amikor gyorsan kell stratégiai szintű döntéseket hozni. Ilyenkor a fő értékvezérlők, a likviditást, eredményességet érdemben meghatározó driverek mentén kell gondolkodni.
Burak K / Pexels
A jelenlegi gazdasági helyzetben a szcenárióelemzési és modellezési képesség kritikus, hiszen a vállalatoknak több rövid- és középtávú forgatókönyvre is fel kell készülniük, ezekre döntéseket, akciókat kell megfogalmazniuk. Ezen a ponton számos megválaszolandó kérdés merül fel üzleti oldalról a controllerek, modellezők részéről, például:
Mivel nagy a bizonytalanság a válság lefutásának modelljét illetően, valamint ezek a lefutások iparáganként más alakot vehetnek fel (1. ábra), kiemelten fontos, hogy ezekre a kérdésekre a vállalatok felkészülten tudjanak válaszolni.
1. ábra: A koronavírus okozta gazdasági változások lehetséges forgatókönyvei (iparáganként eltérő lehet)
Ebben nyújt megoldást a driver alapú szcenáriómodellezés, mely lehetővé teszi a gazdasági bizonytalanság kezelését és proaktív lépéseken keresztül tervezhetővé alakítja a vállalati működést az adott iparágban releváns tényezőkre fókuszálva (2. ábra).
2. ábra: A driver alapú szcenáriómodellezés ábrája
Egy ilyen modell kialakításának első lépéseként meg kell határozni a kulcs vezérlő mutatókat (top KPI-okat), amelyek alakulását modellezni szeretnénk. Jellemzően ez az EBITDA (jövedelemezőség) és/vagy a free cash-flow (finanszírozási képesség).
A definiált KPI-(oka)t fő üzleti összefüggések mentén le kell bontani, vagyis létre kell hozni azt az értékalapú pénzügyi modellt, amelynek változtatható inputjai a működést befolyásoló driverek. Ezen driverek változásai a pénzügyi modellen keresztül hatnak a fő KPI értékére.
Ezután azonosítani kell a releváns környezeti tényezőket, kockázatokat, amelyek hatnak az üzleti driverek értékeire. Mind a driverek mind az azokra ható kockázati tényezők iparág- és szervezetspecifikusak.
3. ábra: A driver alapú szcenáriómodellezés alapjait képező makrogazdasági környezeti tényezők
A transzparens kép kialakításához tehát vizsgálni kell az adott vállalatra releváns makrogazdasági környezeti tényezők hatását (3. ábra), amelyek meghatározzák a különböző szcenáriók lefutását. Ilyenek a minden iparágat befolyásoló monetáris politikai intézkedések vagy a csak egyes iparágakat érintő állami beavatkozások, segélyek. A járvány elleni védekezés és a nemzetközi járványhelyzet monitorozása rövid iterációkat követel meg a vállalat vezetésétől, ezen tényezők gyors változásának köszönhetően.
