Elvben a vendég szempontjából is kiváló az a szálloda-koncepció, amely a hatékony üzemeltetésre helyezi a hangsúlyt, s ennek köszönhetően kedvező árakat kínál. Egy ilyen hotelt választottunk prágai városnézésünkhöz: bent van az Óvárosban, van mélygarázs, a szobák modernek – és kicsik, de nem baj, hiszen ki akarna egy szállodaszobában időzni Prágában?
Elvben a vendég szempontjából is kiváló az a szálloda-koncepció, amely a hatékony üzemeltetésre helyezi a hangsúlyt, s ennek köszönhetően kedvező árakat kínál. Egy ilyen hotelt választottunk prágai városnézésünkhöz: bent van az Óvárosban, van mélygarázs, a szobák modernek – és kicsik, de nem baj, hiszen ki akarna egy szállodaszobában időzni Prágában? És a szoba valóban jó lett volna, ha a dupla ágyhoz nem egyetlen (dupla) takarót adnak, ez ugyanis garantálja, hogy az ember felébredjen, ha a hálótársa megfordul. Vajon csak a beruházás volt így kisebb (egy dupla takaró olcsóbb, mint két normál méretű), vagy a mosodaszámlán is lehet spórolni? De még a közös paplan is elfogadható, szemben azzal, hogy a reggeliző tálcákat nem mosták le, csak kicseréltek rajtuk egy papírlapot. Nyilván munkaerőt lehet így megtakarítani, de vajon elég sokat ahhoz, hogy megérje a vevői elégedetlenség? A pálmát azonban a mellbevágóan szűk garázslejáró vitte el, amely leginkább egy csigalépcsőhöz vagy egy dugóhúzóhoz hasonlítható, ugyanis két szinten keresztül nincs benne egyenes szakasz. A falon látszanak is autónyomok. Hány kocsival több fér el így, annak árán, hogy néhány vendég meghúzott sárvédővel távozik? Mi ugyan megúsztuk, de hiába búcsúzott kedvesen a recepciós, mondván, visszavárnak, tudtuk, hogy többé be nem tesszük oda a lábunk. Lehet, hogy Prágában ez nem számít, annyi a turista, hogy az elégedetlen vendég helyett is akad majd más?
Az az ajándékboltos azonban a lehetségesnél biztosan eggyel kevesebb vevőre tett szert, akinél majdnem beszereztem egy „I love Prague" feliratokkal díszített edényfogó kesztyűt. Pedig a kesztyű minden nap emlékeztethetett volna a nyaralásra, s szép is volt, a tenyerén hőálló bevonattal, akasztóként kis fakarikával. Csakhogy az idén már vettem egy majdnem ugyanilyet a világ másik felén, Costa Ricában. Ugyanaz a hőálló tenyér, ugyanaz a fakarika, ugyanúgy kizárólag jobbos változat kapható, csak éppen tukánok és arapapagájok szolgálnak díszítőelemként. Itthon kerestem a kesztyűn a „Made in…" feliratot, de nincs rajta. Ha lenne, a mondat vélhetően a „China" szóval fejeződne be, csakúgy, mint prágai ikertestvérénél. Ázsiai gyártatással csökkenthetik költségeiket mind a cseh, mind a Costa Rica-i ajándékkereskedők, így lesz uniformizált az emléktárgy, miközben egyedinek kellene lennie.
Egy szó mint száz: a hatékonyságjavítás nem csak költségmegtakarítással, de vevők elvesztésével is járhat, ha nem elég körültekintően végzik el.