(Radó István)

1. rész: Motiváció helyett megszégyenítés: hogyan demotiválja a munkatársakat a permanens munkaverseny?

Új sorozatunkban olyan hiedelmeket járunk körül, amelyek a szervezetnek anyagi veszteséget, a munkatársaknak álmatlan éjszakákat okozhatnak. Ebben a számban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a tartós vállalati munkaverseny lelkesíti, vagy lelohasztja-e a munkakedvet. Vitatkozzon velünk!

Citius, altius, fortius, azaz gyorsabban, magasabbra, erősebben! Az ókori olimpiák jelszavát sok mai vállalatvezető magáévá tette. „Lássuk, ki a legjobb? Kit dicsért meg a legtöbb vevő? Ki adott el a legtöbbet? Ki volt a leghatékonyabb?” – teszik fel a kérdést sok gazdálkodó szervezetben. „Nálunk mindenkinek a maximumot kell kihoznia magából! Az embereknek állandó „kihívásokra” van szükségük!” A nyerteseket hősként ünneplik, és példaként állítják a többiek elé. A controllerek pedig gondoskodnak a vizuális kommunikációról: az aktuális sorrendet hirdetőtáblákon hozzák minden érintett a tudomására.

Tényleg igaz, hogy tartós motivációt szül a permanens munkaverseny? Kimondatlanul is érezzük, hogy valami nincs rendjén azzal az állítással, hogy mindenkinek mindenkivel állandóan versenyeznie kell. Ismerünk olyanokat, akik napi 10 kilométert futnak és utcai futóversenyeken vesznek részt, míg más – hasonlóan rokonszenves – ismerőseink sörrel a kézben TV előtt izgulják végig a sportközvetítéseket. Vajon a fitnesz-megszállottak motiváltabbak a keresztrejtvény-fejtőknél?

Szerintem azok a vezetők, akik a munkahelyből tartós sportversenyt csinálnak, demotiválják beosztottaikat. Miért?

• Nem lehet mindenkiből első. Az örök másodiknak egy idő után elege lesz a versenyzésből.
• A munkaverseny megalázza azokat, akik mindig a 3. vagy 4. kvartilisban végeznek.
• A kezdeti sikerek mámorító érzését nem lehet állandóvá tenni. A kiégés törvényszerű. Vajon mikor lesz ennek vége? Tényleg így akarok robotolni hátralévő életemben? Mikor szálljak ki?
• A munkaversenyben az egyén nem kooperálni akar, hanem győzni. Számtalan intrikát ismerünk a versenytárs kiiktatására. Ráadásul az egyének versenye megmételyezi a teammunkát.
• A vezető hitelessége is csorbát szenvedhet, ha a teammunka és a folyamatok mentén való együttműködést hirdeti, és mégis munkaversenyben méri össze a beosztottak teljesítményét.

Ne csodálkozzunk, ha a munkatársak hálátlanok maradnak a vezető őszintének szánt kezdeményezésével szemben. A permanens munkaverseny cinizmust, belső felmondást, magas betegállomány-kvótát és fluktuációt szül. Az általam ismert esetek erről tanúskodnak.

Az Ön cégénél mi a helyzet? Írja meg véleményét a permanens munkaversenyről a controllingvilag@ifua.huemailcímre! A legérdekesebb hozzászólásokat kívánság szerint névvel vagy név nélkül közzétesszük.