97. M&C levél: Superforecasting Mi a közös a beruházási és a párválasztási döntésekben?

Radó István
2020. október 06.

Jó lenne előre látni szakmai vagy magánéleti döntéseink várható következményeit, ami nem abszolút lehetetlen.  Ez közös a beruházási és a párválasztási döntésekben. A jó előrejelzés elengedhetetlen feltétele annak, hogy tervezni tudjunk, vagyis használható forgatókönyveket készítsünk a jövőre nézve. Na de létezik-e egyáltalán jó előrejelzés? S ha igen, akkor hogyan juthatunk hozzá?

Kép: Diego PH / Unsplash

A Superforecasting című könyvben ezekre a kérdésekre adott választ Philip Tetlock, a Wharton University professzora és szerzőtársa, Dan Gardner. Tetlock és munkatársai az Intelligence Advanced Research Projects Agency (IARPA) megbízásából 2011 és 2015 között forecasting versenyt rendeztek 2800 résztvevővel. Hirdetésekkel keresték meg őket, s a témában ismert bloggerek is segítettek a toborzásban. Nem csak hivatásosok versenyeztek.

Az Egyesült Államok Hírszerző Közössége is támogatta a kutatást, például a feltett ötszáz kérdést ők állították össze. Többnyire 7 hónapra kértek előrejelzést, de volt, hogy hosszabb, illetve rövidebb időre.

Kiből lehet superforecaster?

A 2800 résztvevő kiválasztása nem volt véletlenszerű, mert csak azok jelentkeztek, akik hajlandóak voltak hobbiból éveken át szabadidejük egy részét fejtörőkre áldozni.  A verseny végén a 2800-ból 58-an értek el egyértelműen kiemelkedő eredményt, őket tekinthetjük szuper előrejelzőknek.

A kutatók megvizsgálták a résztvevők intelligenciahányadosát, és arra jutottak, hogy a 2800 önkéntes a lakosság legmagasabb IQ-val rendelkező 30, a szuper előrejelzők a 20%-ához tartoztak. Tehát az átlagos előrejelzők és a lakosság többi része között az IQ különbség nagyobb, mint a szuper előrejelzők és az átlagos résztvevő között. Vagyis az IQ szerepet játszott, de csak egy bizonyos határig.

Az sem bizonyult döntőnek, hogy valaki hivatásos-e vagy sem. A verseny első helyén például egy nyugdíjas programozó, Douglas Lorch végzett, akinek nem volt semmilyen előzetes képzettsége vagy tapasztalata a prognóziskészítésben. A szuper előrejelzőkkel még a hírszerzés szakértői sem tudtak lépést tartani. David Ignatius, a Washington Postban 2013 novemberében azt írta, hogy az egyik résztvevő szerint a szuper előrejelzők 30 százalékkal jobbak, mint az átlagos hírszerzők, akik pedig rengeteg minősített információhoz férnek hozzá.

Hosszú távra senki sem tud megbízható prognózist adni

Tetlock már egy korábbi, a 80-as években végzett kutatásával is hasonló következtetésre jutott. Akkor 284 szakértőt, köztük akadémikusokat, tudományos fokozattal rendelkezőket kért fel gazdasági, politikai prognózisok készítésére. A feldolgozás érdekében azt kérte, hogy a résztvevők három lehetséges kimenetel valószínűségét adják meg. A kutatás végére, 2003-ra 82.301 előrejelzéssel rendelkezett.

Az eredmény lesújtó volt: a szakértők hosszabb távra összességében úgy jósoltak, mintha a három választási lehetőségnek azonos valószínűséget adtak volna. Vagyis a választást rábízhatták volna csimpánzokra is, amelyek nyilakat dobnak a céltáblára.
Azoknál a kérdéseknél, amelyeknél csak egy-két évre kellett prognózist készíteni, a szakértők általában jobb eredményt értek el véletlenszerűnél. Ők azért voltak sikeresebbek, mert legtöbbször egyszerűen azt állították, hogy minden marad a régiben, nem lesz változás.  Viszont a 3-5 éves prognózisoknál a véletlen játszotta a főszerepet. Komplex világunkban tehát senki nem tudott hosszabb távra megbízható előrejelzést adni.

A jó prognózis tízparancsolata

  1. Pontosítsa a feltett kérdést!
    Ne foglalkozzon ködös kérdésekkel! Nem lehet prognózist adni olyan kérdésre, hogyan változnak az ingatlanárak a covid-19 járvány hatására. Pontosítsuk a szegmenst, a régiót, a mértéket és az időpontot. Erre már lehet válaszolni: Ön szerint fog-e 10%-nál nagyobb értékben csökkenni a belső kerületi 75 négyzetméter alatti lakóingatlanok átlagos vételára Budapesten 2021. június 30-ig?
  2. A látszólag megoldhatatlan problémákat bontsa fel alproblémákra!
    Hány lakóingatlan van a területen? Hány épül fel addigra? Mennyi volt a járvány előtt az eladó ingatlanok aránya? Hány ingatlanban laknak a tulajdonosok? Hány ingatlan van éven túli szerződéssel bérbe adva? Hány ingatlant adtak ki AirBnB-n keresztül?
  3. Hozza egyensúlyba a külső és a belső szempontokat!
    Hány lakás vásárlását finanszírozták hitelből, illetve hány hónapig tud lemondani a bérbe adandó lakás tulajdonosa a bérleti díjról (belső szempont), hogyan hat a törlesztési moratórium (külső szempont)?
  4. Kerülje el az egyes szempontok alul- illetve túlértékelését!
    Vajon mi nyom többet a latba? A babyboomer családok szétköltözése, szülők kisebb lakásba költözése, kiköltözés az agglomerációba, a felköltözés Budapestre vagy a buliturizmus visszaesése? Hány külföldön dolgozó lakástulajdonos tér vissza a nyugat-európai gazdasági bajok miatt és vajon hány külföldi diák mondja fel bérleti szerződését a covid miatt?
  5. Minden állításnál határozza meg az antitézist és békítse ki egymással a szubjektív nézőpontokat!
    A moratórium miatt nincs kényszer az üresen álló lakások értékesítésére, viszont a pangás miatt csökkenő kereslet eladási hullámot indíthat el, jóllehet sok tőkeerős befektető kínlódik a zéró kamatozású bankbetétjével, keresve alternatív befektetést.
  6. Lehetőség szerint csökkentse az állítások bekövetkezésének valószínűségét!
    A hitelmoratórium 2020. december 31-ig tart, de ez nem lehet 100%, hiszen miért ne tolná ki a kormány a határidőt?
  7. Hozza egyensúlyba a határozottságot az óvatossággal!
    Mikor lesz vége a járványnak? A buliturizmus mekkora hányada kerül vissza június 30-ig a megszokott mederbe? Mit mond a kontinuitás? Hogyan változott a forgalom és az ár az előző félévben?
  8. Ne próbálja hibás előrejelzéseit utólag igazolni!
    Minden prognózist elemezzen ki utólag! Tanuljon az elkövetett hibákból! A pontos előrejelzés nem jelenti azt, hogy jó volt a módszer. Aki szerencsés, az akár hibás gondolkodással is pontos prognózist adhat.
  9. Hozza ki a legtöbbet a teammunkából!
    Tanulja meg, hogyan tud mások nézőpontjából kiindulva elemezni, precíz kérdéseket megfogalmazni, konstruktív vitát lefolytatni! Tapasztalja meg, mennyire fontos erőforrás a team sokszínűsége!
  10. Gyakorolja folyamatosan a prognóziskészítést!
    Tanulva hibáiból készítsen nagyon sok előrejelzést! Tartós eredményt csak intenzív és koncentrált munkával lehet elérni.

A megmondóemberek rossz előrejelzők

Azok, akik a többieknél is gyengébben dolgoztak, előítéletek mentén gondolkodtak. Mindig egy kedvenc elméletüknek megfelelően mondtak véleményt, például abból indultak ki, hogy a problémákat a politikusok vagy a piacgazdaság majd megoldja, vagy az állam elrendezi. Sokan vannak, akik folyamatosan összeomlást, háborút vagy közeli klímakatasztrófát vízionálnak.  Belőlük lettek a megmondóemberek, akik nagy önbizalommal lépnek fel és mindenre van egy hihető történetük. Tetlock szerint minél közismertebb egy szakértő, annál rosszabb minőségűek a prognózisai, aminek az az oka, hogy a média karizmatikus emberektől egyszerű és közérthető történeteket vár, mert a véleményével vívódó, valószínűségekben gondolkodó emberekre nem kíváncsi az információ fogyasztóinak többsége. Az átlagos publikum bizonyosságot akar, mert az megnyugtatja, míg a bizonytalanság félelemmel tölti el.

A szuper előrejelzők gondolkodásmódja eltér a megmondóemberekétől

A másik csoport tagjai nem azért voltak sikeresebbek, mert optimisták vagy pesszimisták, konzervatívok vagy liberálisok voltak, hanem azért, mert nyitottan gondolkodtak, világnézet szerint nem lehetett őket besorolni. Képesek voltak ellenvéleményeket is meghallgatni, a véleményüket megváltoztatni. Nem a megérzéseikre hallgattak, állandóan új információkat gyűjtöttek és felülvizsgálták álláspontjukat.

Az 58 vitathatatlanul magasan kiemelkedő tehetség óvatos és szerény ember volt, aki értette a világ végtelen komplexitását, de nem hitt a sorsszerűségben. Kíváncsiak és tudnak bánni a számokkal. Intelligensek, de nem zsenik. Önkritika és önvizsgálat, saját eredményeikben való kételkedés jellemezi őket. A szuper előrejelzők többsége pragmatikus ember, aki nem szeret bele saját elméleteibe, nem bizonyosságban, hanem valószínűségben gondolkodik és kikerüli a kognitív csapdákat.

Az 58 tehetség sok mindenben különbözött egymástól, de egyben nem: megszállottan hitték, hogy a folyamatos tanulással egyre jobb eredményre képesek.

Politikusok és vállalati felsővezetők rossz előrejelzők. Ez nem azt jelenti, hogy néha nem jön be egy-egy mondásuk, de sokkal gyakrabban tévednek, mert az általuk betöltött szerepekben nem lehetnek bizonytalanok, nem mutathatnak kételyt. A bölcs vezető ismeri saját korlátait és ezért szuper elemzőkkel veszi körül magát.

A Superforecasting művelőit nem vesszük észre

Sajnos, a sikeres előrejelzők olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyek nem teszik őket érdekessé. Ha feltesznek nekik egy kérdést, akkor olyanokat válaszolnak, hogy igen, ez lehetséges, ez működhet, de… Ezzel szemben azok az emberek, akik egy meglepő dolgot állítanak, és ezt sok érvvel alá tudják támasztani, sokkal érdekesebbek. Pedig ők azok, akik nagy valószínűséggel tévednek.

Egy vállalati szervezetben is az olyan emberek tűnnek fel, akik magabiztosan nyilvánítanak véleményt, ugyanakkor rejtve maradnak a látszólag bizonytalan, önmagukat mindig megkérdőjelező emberek. Ráadásul nem is szeretik őket a felsővezetők, mert kellemetlen dolgokat hoznak a felszínre, például rámutatnak az elmúlt év forrásallokációinak buktáira.

Csapatban még szuperebbek

Már a kutatás félidejében látszott, a résztvevők 58 fős csoportja messze kiemelkedik a többiek közül az előrejelzések beválása szempontjából. A kutatók őket teamekbe szervezték, hogy lássák, vajon javul-e így az eredmény.

Javult. A teamek 23%-kal jobban teljesítettek az egyéneknél, s az idő előrehaladtával még tovább fejlődtek a prognózisaik.

A következtetés magától adódik: a vállalatvezetőknek meg kell találniuk a szervezetben azokat a nehezen észrevehető kollégákat, akik superforcastok készítésére alkalmasak. Minél több területről, minél eltérőbb gondolkodásmóddal érkeznek, annál jobb. Őket kell aztán csapatba szervezni. Azok a vállalatok, amelyek ezt meg tudják tenni, sokkal sikeresebbek lesznek, mint ahol mindig a főnök ragadja magához a döntést.

Aki idáig eljutott az olvasással, az nem feltétlenül szuper előrejelző, de biztosan rendelkezik a megbízható, a véletlennél jobb előrejelzéseket adó emberek képességével, a többségnél jobb befektetési vagy párválasztási döntést hozhat, ha alkalmazza a superforecasting szabályait.

 

A szerző az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője