Bár kommentátorok a közelgő németországi választásokkal hozzák összefüggésbe, szakmailag is indokolt lehet, hogy Peter Altmaier környezetvédelmi miniszter korlátozni kívánja a zöldenergia-támogatásokat. Németországban kötelező átvételi árakat határoznak meg a megújuló energiára, amelynek termelése drágább a hagyományosnál. Az árat tehát támogatni kell, s ennek fedezetét a fogyasztóknak kell megfizetni. Minél többet állítanak elő a termelők, annál magasabb összegek szerepelnek a számlák zöldenergia-támogatás rovatában. Mivel Németország élen jár a megújuló energia termelésében, sok támogatásra van szükség, amit ráadásul a lakosság fizet meg. Ez a választók kedélyét biztosan borzolja, így ez a tényező már aggaszthatja a politikusokat.
Társadalmi érdek, hogy nőjön a környezetbarát energiatermelés aránya, s ennek érdekében olyan árakat kell megállapítani, hogy megérje az effajta befektetés. De nem kell túllőni a célon: az iparági elvárt hozamnál magasabb hasznot nem kell garantálni. Márpedig a technológiai fejlődés a zöldenergia-termelést is folyamatosan olcsóbbá teszi, így alacsonyabb támogatás is biztosíthatja az elvárt hozamot. Ennek megfelelően a szakirodalom más-más támogatási rendszert javasol attól függően, hogy egy-egy ország hol tart a megújuló energiatermelésben.
A Németországban is alkalmazott, a termelt mennyiségtől független kötelező átvételi hatósági ár a támogatási ciklus elején hasznos, vagyis akkor, amikor még kevés zöldenergiát állítanak elő. Ez ugyanis mérsékli a termelők kockázatát, ami gyors felfutást eredményez. Ám amikor már viszonylag sokan és sok megújuló energiát termelnek, akkor érdemes áttérni olyan szabályozásra, amely a hatékonyságot ösztönzi. A legköltséghatékonyabb változat a forgalmazható zöldbizonyítványok rendszere. (Most nem részletezem, hogy milyen más támogatási formák lehetségesek, s hogy átmeneti időszakra is szükség van.) Ebben a rendszerben a hatóság nem az árat, hanem a kívánatos zöldenergia-mennyiséget határozza meg. A kereskedőknek kötelező adott kvótányi megújuló energiát vásárolniuk, s erről „zöldbizonyítványt” kapnak a termelőtől. Ezt a bizonyítványt továbbadhatják másnak, így annak – vagyis közvetve a zöldenergiának – az ára a piacon alakul ki. Ezzel a módszerrel lehet adott megújuló energia mennyiséget a legkisebb költséggel beszerezni. Persze, a piaci ár nem csak csökkenhet, de nőhet is, ezért meg kell határozni egy hatósági felső korlátot (ezen az áron az állam is ad el zöldbizonyítványt) annak érdekében, hogy az energia ne kerüljön túl sokba, mint most Németországban.