A jó elemzés önmagában nem elegendő. Egy controllernek éppúgy jól kell kommunikálnia, mint bárki másnak. A döntéshozók számára érthetően és pontosan kell prezentálnia vizsgálódásainak eredményét. Az ehhez szükséges fogásokat mindenki képes lenne elsajátítani, ha a controller-képzés megfelelő hangsúlyt fektetne rá.
A könyvelőket és a kalkulátorokat könnyű másokkal kiváltani! A jó elemzőket már sokkal nehezebb! Azokat, akik képesek lebilincselően vizualizálni és prezentálni az elemzéseket, szinte lehetetlen lecserélni. Vezetők jöhetnek-mehetnek, de ezek a controllerek maradnak! A munkaerőpiac mai helyzetében ez sem elhanyagolható szempont!
„A controller a vállalati adattemető gondnoka.” Minap hallottam ezt a kifejezést egy német cég controllerétől (Verwalter des Datenfriedhofes). A controllerek egész nap csak adatlapátolással foglalkoznak! – mondják informatikus barátaim. Másoknak az a véleménye, hogy éppen a controllerek nehezítik meg a döntéshozatalt, mert felesleges adatokkal és nehezen értelmezhető információkkal halmozzák el a vezetőket.
Távol álljon tőlem, hogy tanácsadó ellenes hangulatot keltsek, hiszen nekem is ez a szakma a hivatásom. Nem egyszer tapasztalom azonban, hogy egy külső tanácsadó nem tesz mást, mint a controllertől kapott információkat egyszerűen beépíti jelentésébe, és prezentálja a felsővezetésnek.
Ha felteszem a kérdést a controllereknek, miért nem ők mutatják be ezeket a szakszerűen elkészített előterjesztéseket, akkor időhiányra, a vezetők érdektelenségére, bizalmatlanságára szoktak hivatkozni.
Ezek az állítások bár valósnak tűnnek, de általában nem igazak! Nagy megbecsülésnek örvend az a controller, aki képes lényegre törő elemzéseit érthetően és lebilincselően vizualizálni és prezentálni. Nem csoda, hiszen felméréseink szerint a felsővezetők munkaidejük 60%-át megbeszéléseken töltik. A vezetők 80%-a viszont az üléseket kifejezetten alacsony hatékonyságúnak és időrablónak tartja. Ráadásul egy német gazdasági folyóiratban közölt statisztika szerint az amerikai és a német felsővezetők átlagosan 6 évente cserélődnek posztjukon. Leváltásuk leggyakoribb okaként az elégtelennek tartott teljesítményt jelölik meg. És miért lenne ez másként Magyarországon?
Tényleg nem érdekli ezeket a vezetőket egy-egy frappáns elemzés? Nem lenne szükségük profi belső tanácsadókra? Bizonyára lenne, de talán nem mindegyikük kap magas színvonalú szolgáltatást a controllerektől!
Szerintem főként az a baj, hogy a legtöbb iskolában csak az elemzési módszereket tanítják meg, és nem oktatják a későbbi controllereknek az elemzések szakszerű vizualizálási és prezentálási módszereit. Így aztán marad a kísérletezés, amit a PC „remekül” támogat. Másodpercek alatt készülnek el a színes, többdimenziós Excel grafikonok. A sablonok alapján néhány perc alatt tarka-barka Power Point prezentációk keletkeznek. Méregdrága „vezetői információs rendszerek” „gombnyomásra” készítenek grafikonokat, hogy a döntéshozók „képben legyenek”. Az információ dömping pedig elbizonytalanítja és irritálja a jelentések fogadóit.
Pedig igenis el tudná mindenki sajátítani az elemzések izgalmas vizualizálásának és prezentálásának helyes gyakorlatát! Meg kell tanulni a kimutatás fogadóorientált kialakítását, a deduktív és induktív érvelés szabályait, a problémához illő grafikontípust, a színek egységesítendő jelentését stb.
Látva a téma jelentőségét a jövőben kiemelten fogunk foglalkozni vele az IFUA rendezvényein is! Egyrészt azért, mert az egyik legszűkebb erőforrás a vezetői figyelem. (A szakirodalom szerint a Management Attention a szervezet véges erőforrása.)
Másrészt azért, mert az a controller, aki felkészült és elfogadott belső tanácsadóvá válik, mindig túl fogja élni a felsővezetők 6 éves „életciklusát”! A munkaerőpiac mai helyzetében ez sem elhanyagolható szempont!
„Tervezés 2005” szakmai találkozónk záróelőadásának témája az Okos prezentálás: Azt mondd, amit tényleg mondani akarsz!
