A hollywoodi filmekben a menedzserek mindig mozgásban vannak. A tárgyaló és a lift közötti folyosón két titkár(nő) üldözi őket. Fülükhöz mobiltelefonokat szorítanak, és folyamatosan döntéseket hoznak. Sokak szeme előtt pozitív példaként lebeg a dinamikus menedzserek képe. Cikkünk arról szól, általában miért vezetnek a gyors és dinamikus döntések veszteségekhez és nem egyszer katasztrófához. A jószándékú, felsőbb küldetéssel érkező, de túl gyorsan döntő vezetők rengeteg kárt tudnak okozni a szervezeteknek, az ezekben dolgozó embereknek és közvetve az egész társadalomnak.
(Radó István)
Tanaland tanulsága
Tanaland egy számítógépes szimulációs játék, amelyet Dietrich Dörner professzor (Bréma) és csapata fejlesztett ki a vezetői döntéshozatal tanulmányozására. A kísérletek azt mutatták, hogy a vezetői csoportok többsége képtelen komplex helyzetek kezelésére. Ebből fakadóan – legtöbbször jószándékúan – hosszabb-rövidebb idő alatt tönkreteszik a szervezetet. Nézzük a kísérletet!
Egy fiktív kelet-afrikai ország, Tanaland déli lakosai, a tupik földművelésből, az északiak, a mórók szarvasmarha- és juhtenyésztésből, illetve vadászatból élnek. A szimulációs játék modellezi a természet, a lakosság és az állatállomány közötti összefüggéseket.
A kísérleti személyek diktatórikus teljhatalommal és elegendő tőkével rendelkeznek, hogy gondoskodjanak Tanaland jólétéről. 10 játékéven keresztül hat intézkedési csomagot állíthatnak össze tetszőleges számú akcióval. Az intézkedések meghozatalakor előbb mindig tanulmányozhatják az ország fejlődését és korrigálhatják korábbi intézkedéseik hatását. Sok kísérleti személy jószándékú intézkedéseit éhségkatasztrófa követte néhány évvel később. A siker vagy a kudarc nem a szakértelemtől, hanem a gondolkodási sémáktól függött. Tanaland egy olyan komplex rendszer, amelyben – a való élethez hasonlatosan – soha nem lehet csak egy dologról dönteni, mert minden döntésnek van közvetett, csak később jelentkező hatása is. Nézzünk meg egy jellegzetes akciósorozatot!
Kezdetben azért volt kevesebb a termés, mert egerekkel, patkányokkal és majmokkal kellett megosztozni a gabonán és a gyümölcsökön. Kézenfekvő döntés volt a „kártevők” vegyszeres kiirtása, illetve levadászása. Sikerült is növelni a betakarítható termést. A jobb egészségügyi ellátás és élelmezés hatására csökkent a gyerekhalandóság, megnövekedett a lakosság lélekszáma. A mélyebb szántás és a műtrágyázás folyamatosan növelte a mezőgazdaság teljesítményét.
Szinte az összes kísérleti személy figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a termelés lineáris fejlődése a lakosság számának időben elnyújtott exponenciális növekedésével járt, ami néhány éven belül elkerülhetetlen éhségkatasztrófát hozott. A megnövekedett lélekszám miatt az erdők rovására növelni kellett a megművelt és mesterségesen öntözött területeket. Egyre nagyobb területeket kellett elhódítani a vadontól, ezért a móróknak préda híján abba kellett hagyniuk a vadászatot. A robbanásszerűen megnövekedett szaporulat miatt egyre több kútra volt szükség. A növekvő vízfogyasztás és az elkerülhetetlen öntözés miatt elapadt a talajvíz. A folyamatosan növekvő állatállományt nem tudták takarmánnyal ellátni, ezért azok éhségükben minden zöldet lelegeltek. Az ország egyre nagyobb területe sivatagosodott el. Az átgondolatlan döntések miatt bekövetkezett humán katasztrófát ekkor már nem lehetett elkerülni.
Miben különböztek a sikeres és kudarcos kísérleti személyek? Melyek voltak azok a gondolkodási sablonok, amelyek a kudarchoz vezettek? Vajon a kudarcos személyek miért nem kalkuláltak döntéseik közvetett hatásaival?
Kevés gondolkodás – gyors döntés
Az első ülésen, az akciócsomag elfogadása előtt mindkét csapat sokat elemzett, mérlegelt és beszélgetett. A második évtől azonban a kudarcos csapat viselkedése megváltozott. Az idő múlásával a csapat tagjai habozó „filozófusokból” dinamikus akcióemberekké váltak. Azt gondolták, elemzésekre már nincs szükség, mert rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel és eljárásokkal. Kevesebb megbeszélést tartottak, gyorsan, dinamikusan és hibásan döntöttek.
Ballisztikus viselkedés – hipotézis helyett „tévedhetetlen” igazságok kimondása
Mindkét csoport gyártott hipotéziseket, de a kudarcos csapat nem volt hajlandó utánakérdezni, vitatkozni, „miért” kezdetű kérdéseket feltenni. Nem hipotéziseket, hanem olyan igazságokat próbált gyártani, amelyekért lelkesedni tudott, és amelyekben hinni akart.
Témaváltás, adhocizmus
A kudarcos csapat az üléseken képtelen volt egy kérdést alaposan körüljárni. Témáról témára ugrottak. Ha egy összetett és nehéz kérdéssel találkoztak, gyorsan ejtették, mint a forró gesztenyét. Helyette általában egy érzelmektől fűtött, sokszor banális jelentőségű témára váltottak át. Ha valaki egy újabb témát dobott be, rávetették magukat, és végül a legtöbb időt ezzel a „gumicsonttal” töltötték el.
Voluntarizmus, menekülés a mindent megváltó nagyprojektbe
A kudarcos kísérleti személyek előszeretettel definiálták át a feladatot. Hatalmas projekteket indítottak a sivatag öntözésére, és a folyók elterelésére. Rengeteg pénzt elköltöttek, és közben számtalan újabb nehézségbe ütköztek. Amikor megérkeztek az első hírek a katasztrófa kitöréséről, az éhezésről és a halálozásról csak annyit mondtak: igen-igen, de hogy áll a folyóelterelési projektünk?
Innovációs index
Sokan talán azt gondolnák, hogy a sikertelen csapat képtelen volt kreativitásra és innovációkra. Ennek éppen az ellenkezője történt. Kezdetben mindkét csapat azonos számú újítást hozott be. A sikeres személyeknél azonban az újítások száma évről-évre csökkent, majd egy állandóan alacsonyabb szinten stabilizálódott. A kudarcos csapat innovációinak száma megmaradt a kezdeti magas szinten.
Önszervezés, reflexió képessége
A sikeres csapat gyakran foglalkozott saját működésének, viselkedésének értékelésével. Képes volt évről-évre javítani együttgondolkodását és döntéshozatali eljárásait.
Felelősség áthárítása
A kudarcos kísérleti személyeket a feladat összetettsége nagyobb félelemmel töltötte el, ezért inkább hajlottak arra, hogy a nehezen megoldható feladatok megoldásának felelősségét delegálják. A kudarcok felmerülésekor nem érezték felelősnek magukat a katasztrófáért, hanem mindig találtak egy bűnbakot. A kísérletben sikerrel szerepelt személyek kevesebb félelemmel viselték a komplex helyzetből adódó bizonytalanságot.
Cinizmus
A kudarcos csapat kezdetben kellő komolysággal fogadta a gyászos híreket, de később a felelősséget elhárítva cinikus kijelentéseket tett. Húzzák szorosabbra a nadrágszíjat! Egyszer mindenkinek meg kell halnia! Az idősek halnak meg, és ez jó a társadalom korösszetétele miatt! Minél nagyobb volt a tanácstalanság, annál több volt a cinizmus.
Tanulság?
A jószándékú, felsőbb küldetéssel érkező, de túl gyors döntéseket hozó dinamikus vezetők rengeteg kárt tudnak okozni a szervezeteknek, a bennük dolgozó embereknek és közvetve az egész társadalomnak.
