(Radó István)

Bár a válság főbűnösei New Yorkban ülnek, mondta Helmut Schmidt egy interjúban, nem ők lesznek azok, akiknek viselniük kell a súlyos következményeket. Sok magas jövedelmű befektetési bankár fogja elveszíteni állását, de kisebb-nagyobb vagyonnal a zsebükben mennek haza. A Wall Streeten nemcsak a kontrollrendszer, hanem az erkölcs is deficites. A következmények mindenkit érintenek. A pénzügyi cégek alkalmazottai az elsők között voltak, akik elveszíthették állásukat. Mások a jelzáloggal terhelt lakásukból, házukból költöznek ki. A reálgazdaság munkahelyeit is elérte a válság. Következményeit a magasabb adóterhek miatt többiek is meg fogják érezni, mert valakinek meg kell fizetnie a veszteségeket.

A sok-sok elszenvedett pénzügyi és egzisztenciális csapás mellett van valami jó is a válságban? Talán igen.

Mi jön a kreatív rombolás után?
Az eredetileg Friedrich Nietzschétől származó gondolatot Joseph Schumpeter popularizálta. Az alkotó rombolás elmélete szerint minden gazdasági fejlődési ciklus a korábbi termelési tényezők szétrombolásával kezdődik. A rombolás nem a rendszer hibája, hanem az új struktúrák létrejöttének feltétele. A most létrejövő struktúrák milyen pozitív hatásokkal járhatnak?

Kevesebb lelki depresszió, kevesebb egoizmus – több társadalmi szolidaritás
A bajban aktivizálódik és újraszerveződik a helyi közösség. Jobban észrevesszük egymást, mint korábban. Kibeszéljük bajainkat, meghallgatjuk a másikat, és megnyugodunk, hogy problémáinkkal nem vagyunk egyedül. Aki fél, hogy esetleg segítségre fog szorulni, inkább hajlandó másokon segíteni. Meglepő, hogy ennek milyen kevés jelét tapaszthattuk eddig. Egy elhúzódó válságban az emberek előbb-utóbb félreteszik kicsinyes vitáikat, indulataikat, mert szükségük van egymásra.

A nagycsaládok jelentősége újra megnő
Alvin Toffler, az egyik leghíresebb jövőkutató szerint sokan újra úgy fognak élni, mint az ipari korszak előtt, mégpedig nagycsaládban. Az atomizált kiscsaládokban sokkal nehezebb lenne kezelni a megélhetés kockázatait, mint a többgenerációs nagy háztartásokban. Akinek lesz pénzkereső munkája, segíteni fogja a család többi tagját. A család sok tekintetben önellátásra fog berendezkedni. A pénzkereső munkahellyel nem rendelkező családtagok dolga lesz főzés, bölcsőde, óvoda, zöldséges, baromfi és ház körüli munka.

Megnő a tudás szerepe
Nem tudhatjuk, meddig tart a válság, de abban elég biztosak lehetünk, hogy az új posztindusztriális társadalomban döntő lesz az egyén tudása és a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódási képessége. Újra érdemes lesz tanulni, mert ez lesz a legjobb, ha nem az egyetlen út a felemelkedésre.

Csökkenő árak, defláció
Ami a gazdaságnak rossz, abban van valami jó a fogyasztónak: olcsóbbak lesznek az ingatlanok, az energia, a közszükségleti cikkek és a közszolgáltatások. A jövőjét féltő vásárló tudatosabbá válik. Kevésbé lelkesedik a presztízstermékekért, és csak azt veszi meg, amire a megélhetéséhez feltétlenül szüksége van. Kevesebbet csalódik, mert igényeit a realitásokhoz igazítja. A vasárnapjait nem a bevásárlásnak szenteli. Akinek a napi megélhetés a gondja, nem frusztrálódik azon, sikerül-e megszereznie a 6. generációs legújabb multifunkciós mobiltelefont.

Leszámolunk cégérték-növelés dogmájával
A cég nem azért van, hogy a gazdag embereket még gazdagabbá tegye. A st.galleni Malik professzor szerint az amerikai vezetőképzőkben prédikált shareholder value gondolkodás kudarcot vallott. A vállalatkormányzás tengerentúlon kialakult gyakorlata szerint a legfontosabb döntéseket olyan vezetők (ügynökök) hozzák meg, akik csak az intézményi befektetőt képviselik. A részvényopciós programokból meggazdagodni akaró igazgatók vadul vágják le az éppen nem „tejelő” vállalatrészeket. Nem csoda, hogy a kapkodva elvégzett műtétekkel olykor izomzatot, máskor létfontosságú szerveket is eltávolítanak. A rövidtávú pénzügyi hatékonyságért feláldozzák az évtizedek alatt organikusan kifejlődött vállalati képességeket. A vállalatkormányzás jelenlegi módja az öngyengítés hatásos modellje, amely betöltötte funkcióját: a felvásárlások és kiszervezések nyomán létrejött a globális világ, megszűnőben van a periféria kiszolgáltatottsága.

A számviteli sztenderdeket módosítani fogják
Miért kerülnek időről-időre a szakadék szélére a pénzintézetek? Azért, mert a nemzetközi pénzügyi jelentési sztenderdek (IFRS, US-GAAP) nem tompítják a piaci árfolyamok ingadozásának fertőző hatását. A vállalkozások negyedévről negyedévre értékhelyesbítést hajtanak végre könyveikben. A megvásárolt értékpapírok nem realizált nyeresége vagy vesztesége folyamatosan sokkolja a pénzpiacokat. A pozitív hírek eufóriát, a negatív hírek pedig bizalmi válságot, pánikot váltanak ki. A megoldás az lesz, amikor a számvitel majd újra a korábbi európai gyakorlatot, az óvatosság elvét követi. Az eszközöket a bekerülési, vagy a piaci áron kell kimutatni a könyvekben: a kettő közül azon, amelyik alacsonyabb. Ez az intézkedés elég ahhoz, hogy a cégek vezetése fokozatosan visszatérjen a válság előtti gyakorlathoz: a gondos kereskedő hosszútávon mérlegelő, józan gondolkodásához.

A fejlett országok összefognak az adóparadicsomok kiszárításáért
Nem várathat sokáig magára az összefogás az adóparadicsomok kiszárítására. A globális pénzpiacokon működő befektetési intézmények anyavállalatai valamelyik adóparadicsomban jegyezték be székhelyüket. Nem furcsa, hogy a világ legtekintélyesebb bankjai ilyen volumenben üzletelnek banánköztársaságok pénzintézeteivel? Talán sok magyar honfitársunk is ráébred arra, hogy hazafiasabb cselekedet lenne valamelyik adóparadicsom helyett Magyarországon bejegyezni vagyonkezelő vagy szolgáltató cégét.

Létrejön a globális pénzpiacok szabályozása és felügyelete
A már idézett Malik professzor szerint a fejlett világ pénzpiaci ügyleteinek 60 %-át az elmúlt években mindössze 100 szereplő végezte. Ez a piaci koncentráció – szabályozás nélkül – még egy regionális zöldségpiacon sem lenne elfogadható. A korábbi éveket jellemző bizalom addig nem fog visszatérni a piacokra, amíg a fejlett országok létre nem hozzák a pénzpiacok globális szabályozását és felügyeletét.

Új környezeti sztenderdek, új energiabázis, új technológiák, új iparágak
A válság máris lökést adott az innovációnak. A termelők felgyorsították termékfejlesztésüket. Európai Unió 2012-től drasztikusan lecsökkenti a gépjárművek széndioxid kibocsátásának engedélyezett értékét (120 gr/km). A környezetet kevésbé szennyező kis fogyasztású járművek versenyének győztesei a leginnovatívabb cégek lesznek.

A globális világ békére és együttműködésre van ítélve
A válság terjedésével még világosabb lesz, hogy a világ vezető országai egymásra vannak utalva. Az I. világháborút követő válsággal ellentétben most nem lehet vámokkal megvédeni a hazai piacokat. Nincs más választás, stabil gazdasági kapcsolatokat kell fenntartani egymással. Hiába lesz egyre több országnak atomfegyvere, senki nem kerülhetne ki győztesen egy konfrontációból. Az USA központú unipoláris világot egy 6-8 központú multipoláris világ váltja fel. Amerika tanulni fog a múltból, és rájön, hogy nem képes erővel, lokális háborúkkal kiterjeszteni befolyását. Az új multipoláris és globális hálózatban működő világban a békének nagyobb az esélye, mint amekkora a múltban volt. A válság hatása a 1929-eshez képest hatékonyabban enyhíthető, mert a költségvetés a korábbi 10 % helyett ma a GDP átlag 50%-át százalékát osztja el újra. Sokkal több forrás van arra, hogy az állam beavatkozzon a kedvezőtlen pénzügyi folyamatokba, és csökkentse a szociális válságot.

Végül egy zárógondolat. Ha az Olvasó úgy gondolja, hogy ezek a végletesen pozitív hatások csak e sorok írójának illúziója, kérjük, most nézze el neki egyszer, néhány nappal 2008 karácsonya előtt.

Az IFUA minden munkatársa nevében békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk olvasóinknak!