Megmarad a munkahelyünk a válság után? Megerősödve vagy meggyengülve jön ki cégünk a recesszióból? A válság jeleit megtapasztalva szinte minden emberben és szervezetben öngerjesztő és önpusztító folyamatok indulnak el. A válságpszichózis félelmei túlterhelik az agyat, minimálisra csökkentik a racionális gondolkodást. Megszűnik a harmónia, a kreativitás, konstruktivitás és az együttműködési készség. A pszichózis szétrombolja az emberi kapcsolatokat, a bizalmat és a pozitív kulturális klímát. Személyiségtől függően depresszióba eshetünk, illetve agresszívvá válhatunk. A válságpszichózis akár társadalmi jelenséggé is válhat. A nehezen megállítható folyamat egyre gyakoribb eszkalációkhoz, majd teljes összeomláshoz vezethet.
Azok képesek könnyebben úrrá lenni a helyzeten, akik tisztában vannak a válságpszichózis természetével és lefolyásával. Írásunkkal ebben segítünk Olvasóinknak. A következő rész a válságpszichózisból való kilábalás és a válság kezelésének lépéseit mutatja be.
(Radó István)
Mi váltja ki a válságpszichózist?
A kiváltó ok független a válságtól, és mindig is jelen volt az életünkben. Lerobban az autónk, vagy elromlik számítógépünk, és elveszítjük az összes adatot. Olyan összetett rendszerek vesznek körül bennünket, amelyeket már nem tudunk tökéletesen átlátni. Nemcsak a technikai eszközök, hanem a vállalatok, a pénz- és árupiacok is olyan komplex rendszerek, amelyek időről-időre elromlanak. Így kerülünk egyre gyakrabban a komplexitási csapdába (M. Pruckner, 2005)
Releváns információk hiánya kezdetben pozitív stresszt okoz
Egzisztenciális érdekeink azt kívánnák, hogy fenntartsuk a rendszer működését, de a beavatkozásokhoz nem rendelkezünk releváns ismeretekkel, információkkal. Kezdetben ezért kihívás, pozitív stressz érzése tölt el bennünket. A termelődő hormonok miatt agyunk teljesítménye megnövekszik, és magasabb aktivitásra kapcsol. További információkat szerzünk be, kommunikálunk és intézkedünk. Szerencsés esetben a helyzet ezzel megoldódik.
Túlterhelt állapotban a racionális gondolkodás képessége erősen lecsökken
Ha mégse sikerül megszerezni a releváns információkat és ismereteket, a stressz tovább növeli az agy aktivitását, amely még több információt próbál megszerezni, de egyre kevésbé képes azokat rendezni, feldolgozni. Beáll az agy túlterhelése, túlingerlése és túlreagálása. A csökkenő racionális problémamegoldó képesség helyébe biológiai mechanizmusok lépnek. A vegetatív idegrendszer veszi át az irányítást; depresszióval vagy agresszióval, esetleg felváltva mindkettővel reagálunk a helyzetre. A szervezet így készül fel az önvédelemre, a fizikai küzdelemre, az ellenséggel való leszámolásra.
A válság felgyorsítja az összeomlásig tartó folyamatot
A pszichózist nem a gazdasági válság okozza, de a piacok csökkenése, a finanszírozási nehézségek felgyorsítják a válságfolyamatokat. Ami a korábbi növekedési fázisban esetleg csak 10 év alatt következett volna be, az most hónapok alatt megtörténhet. Gyors, hatékony és pontos beavatkozásokra lenne szükség, de a túlterhelt agyú (overload) emberek erre már képtelenek.
A médiumok és a politika önérdekből gerjesztik a félelmet
Az alarmizmus (M. Horx, 2007) a médiumoknak üzlet, a politikának taktika. Borúlátó szakértők és politikusok kamatrobbanásról, árfolyamzuhanásról, tőzsdei vérfürdőről, tömeges elszegényedésről és nemzethalálról vizionálnak. A túlterhelt agyú emberek tovább fokozódó stresszel reagálnak a hírekre.
Az „overload agyú” vezetők hiperaktívak lesznek
Sokat beszélnek, de alig hallgatnak meg valakit figyelmesen. Állandóan cseng a mobiltelefonjuk, intézkednek, naptáruk mindig betelt és rengeteg időt töltenek meddő értekezletekkel, tárgyalásokkal. Az állandó sürgölődés átmeneti biztonságérzetet okoz nekik, mert a fontosság és a közösséghez tartozás illúziójával tölti el őket. Biztonságérzetük miatt hajlamosak arra, hogy a felelősséget másokra hárítsák, és a döntéseket halogassák. A súlyos stressz alatt álló vezetők szeretnek hosszú monológokban beszélni, anélkül, hogy igazi párbeszéd jönne létre. Szeretik a közhelyeket, a betanult frázisokat. A cég teljesítménye tovább csökken, mert a létfontosságú döntések elmaradnak.
Csak azokat a hangokat hallják meg, amelyek saját álláspontjukat erősítik meg
Az emberi agy folytatja a védekezést. Azokat az információkat észleli, amelyek beleilleszkednek az eddigi elképzelésekbe, tapasztalatokba és a helyzetet leegyszerűsítő előítéletekbe. Az észlelési filter a lényegre irányítja az emberek figyelmét. A cégnél és a társadalomban uralkodó hisztérikus és kaotikus állapotok miatt az észlelési filter elromolhat; a lényegtelen dolgokat felnagyítja, a lényegeseket elhanyagolja. Az észlelési filtert a szándékos félrevezetés, az érdektelenség vagy a kompetenciahiány is eltorzíthatja. Az elromlott szűrő miatt az agy még több szükségtelen információval töltődik fel. Beindul a reménytelen harc a igazság kiderítésére. (Kognitív disszonancia, L. Festinger, 1978).
Elkezdődik a leszámolás a „bűnösökkel, összeesküvőkkel”
Az „overload” agyak képtelenek befogadni azokat az információkat, amelyek a helyzet megoldásához szükségesek lennének. A válsághelyzetből kivezető utak megbeszéléséhez odafigyelésre és nyugalomra lenne szükség. A túlterhelt agyú személy gyanakvásával önmaga váltja ki a konfliktusokat. A vitázó felek meg vannak győződve saját igazukról. Rengeteg tisztázási kísérletet tesznek, de a gyanakvások és az eltérő megközelítések miatt az energiák felesleges és kontraproduktív vitákban semmisülnek meg. A hisztérikus hangulatban hatalmi harcok kezdődnek meg. A felek mániákusan meg vannak győződve igazukról. Összeesküvésre gyanakszanak, és a felelőst vizionálják. A hatalmi harcok közepette az emberek szolgai módon alkalmazkodnak, cinikussá válnak és tartózkodnak a vitáktól. A főcél a munkahely megtartása és a leszámolás az ellenféllel. A szervezet pedig további sorozatos válságjelenségeket és eszkalációkat produkálva még mélyebben süllyed a válságba. Egész társadalmak kerülhetnek ilyen módon a hisztéria, az erőszakos eszkalációk és a fatalizmus csapdájába.
„Jöjjön végre valaki, aki rendet csinál”
Az emberek mély depressziójukban azért várnak megmentőre, mert a gyerekkorukban a szüleik óvó gondoskodásával elkerülték a veszélyeket, volt, akikben meg tudtak bízni, akik úgy alakították körülöttük a világot, hogy ne érjen baj őket. A „vezér” visszavezeti őket ebbe a kisgyermeki tudati állapotba, mert ugyanazt a gondtalan szituációt vetíti eléjük, mint amit gyermekkorukban szüleik mellett élvezhettek. A jövőtől való félelem miatt az emberek belesodródnak ebbe az érzésvilágba, és ezzel létrejön a nem tervezett kölcsönhatás a hatalmat szerető, ahhoz görcsösen ragaszkodó „vezér” és a szorongó tömegek között.
Összeomlás
Gazdasági válságban gyorsabban következik be az összeomlás. Csak azok a szervezetek maradnak fenn, amelyek képesek ellátni tagjaikat releváns információkkal, valamint amelyek kultúráját az együttműködés, a bizalom és a konstruktivitás jellemzi. Ezek a cégek megerősödve kerülnek majd ki a válságból.
A piac elvégzi a szelekciót, az életképtelen szervezetek megszűnnek. Az egyébként nem életképes szervezetek közül csak azok maradnak meg, amelyek nem a piacon működnek, vagy ha a korrupció semlegesíti a piaci mechanizmusokat.
Az összeomlást nem a köznapi elnevezésű válság, hanem a komplexitás, a releváns információk hiánya, az emberi agy túlterhelése, az észlelési filter torzulása, illetve a kognitív disszonancia okozza. Tehát a komplexitási csapda elkerülhető. Hogyan? Ezzel a következő számunkban foglalkozunk.
