„A politikában nincs helye szenvedélyességnek és az érzelmességnek, csak a szenvedélyes racionalitásnak – mondta néha aktív pályafutása alatt Helmut Schmidt forrófejű ifjú politikustársainak. A gazdasági válság idején a versenyszférában dolgozó vezetőkre legalább ugyanennyire igaz Schmidt állítása. A túlhergelt, túlterhelt, félelmekkel küzdő elmék hiperaktivitással vagy depresszióval, esetleg agresszióval reagálnak a szorult helyzetre. Pedig éppen ezt kellene elkerülni, módszeres, gyors és higgadt intézkedésekre lenne szükség. Jelen írásunkkal azoknak segítünk, akik szeretnék bővíteni ismereteiket a szervezeti válsághelyzetek kezelésének terén.
(Radó István)
Gyorsan kell üzemmódot váltanunk
A fenyegetést észlelő állatok a másodpercek töredéke alatt képesek átváltani nyugalmi helyzetből menekülési állapotba.
Bár a közvélemény leginkább a normálüzem és a szükséghelyzet üzemmódjait ismeri, a szuperorganizmusok esetében a neurokibernetika kutatói 15 féle üzemmódot különböztetnek meg. A gazdálkodó szervezetekben manapság ezek közül háromnak van jelentősége: a vészhelyzeti (túlélő), a szelektív visszavonulási és a fejlesztési (fitnesz) üzemmódnak. A kényelmes normálüzem feltételeitől el kell búcsúznunk.
Az üzemmódváltás akkor lehet sikeres, ha időben felkészülünk és gyorsan cselekszünk. Minden üzemmódváltásnál egyszerre változtatjuk meg a vállalatpolitikát, az információs rendszert, a működést és a humán koordinációt.
Mikor kell túlélési üzemmódba kapcsolni? Amikor a „beteg” az intenzív osztályra kerül…
Amikor autónkkal emelkedőhöz érünk, a sebességfokozatot automatikusan visszakapcsoljuk. Ha a cég fennmaradása közvetlenül van veszélyben, akut likviditási problémákkal küzdünk, vagy létfontosságú folyamataink leállással fenyegetnek, nem tehetünk mást: vállalatunkat túlélési üzemmódba kell kapcsolnunk. Hasonlatosan ahhoz, ahogy a válságos állapotban lévő beteget folyamatos megfigyelés alatt tartják az intenzív osztályon, úgy figyelik a vállalatvezetők az összeomlás közeledésére utaló jeleket.
A vezetői stáb beköltözik a műveleti központba
A túlélési üzemmódhoz lapos szervezetre, rövid utasítási utakra van szükség. A válságkezelő vezetők egész munkanapjukat a műveleti központban töltik. A gyorsan változó helyzetet folyamatosan értékelik, azonnali beavatkozással hárítják el a szervezet összeomlását. Központosítják a kifizetések, a kötelezettségvállalások hatáskörét. Kezdeményezett akcióik kivitelezésének felügyeletére Issue (Akció) Management rendszert használnak.
„Run Better” intézkedések
Az összeomlás elkerüléséhez napokon belül pozitív hatással járó intézkedéseket kell meghozni: finanszírozási szerződések újratárgyalása, beszerzési árak csökkentése, fizetési kondíciók javítása, kinnlevőségek behajtása, készletek kiárusítása, létszámstop, túlórák leépítése, rövidített munkaidő bevezetése stb.
A túlélési üzemmód információs cockpitja
A műveleti központ képernyőin valósidejű információk szolgálják a gyors döntéshozatalt. Az összes vezető rajta tartja a szemét a likviditás, a working capital, a cash flow és a rendelésállomány kulcsmutatóin, valamint az akciók státuszán. Egyik napról a másikra elvégzik a lomtalanítást: megszüntetik az összes a feleslegessé vált beszámolót és statisztikát, szüneteltetik az összes halasztható intézkedést, hogy semmi ne terelje el a vezetők figyelmét a válság kezeléséről. Kézi vezérlésre kapcsolják a vezetés összes eszközét: a korlátozásokat, az opex/capex kereteket, a bérezést, a létszámgazdálkodást és az érdekeltséget, csak hogy a legfontosabbakat említsük.
A túlélési üzemmód csak átmeneti lehet
Ez az állapot csak néhány hétig-hónapig tartható fenn, mert az egyensúlyhiány miatt a likviditás újra meg újra megborul. Ha sikerül a likviditást legalább 3 hónapra biztosítani, akkor át lehet kapcsolni a következő, szelektív visszavonulási, illetve visszafejlesztési üzemmódba.
Következő alkalommal erről írunk.
