(„A wealth of information creates a poverty of attention” Herbert A. Simon)
A minap egy érdekes írás jelent meg a Controller Magazinban Taban Ansari és Maurice Knopp tollából. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy ideje a controllereknek komolyan foglalkozniuk a figyelem témájával. A figyelem a szervezet immateriális erőforrása, amely komoly veszélyeknek van kitéve. Thomas Davenport ezt a veszélyforrást „Attention Deficit Disorder” (ADD) néven emlegeti, amely szerinte nemcsak a gyermekeket és felnőtteket, hanem gazdálkodó szervezeteket, sőt nagyobb közösségeket is képes megfertőzni. Davenport szerint a figyelem megértése és irányítása az üzleti siker fontos tényezőjévé vált. A controllernek a korábbiakhoz képest sokkal többet kell tennie a vezetői figyelem megszerzéséért.
(Radó István)
(„A wealth of information creates a poverty of attention” Herbert A. Simon)
Közelegnek a választások, egyre élesebb a hangnem a közéletben. Árad felénk a kampány a médián keresztül. A nyilvános terek gigantikus reklámfelületekké alakulnak át. A társadalom egy része a jövőért aggódik, a másik része pedig optimistán várja a májust, mikortól „minden másképp” lesz. Az éppen aktuális választásoktól függetlenül a figyelem témája egyre fontosabbá válik a gazdasági életben. Georg Franck Mentális kapitalizmus című könyvében arról ír, hogy a figyelem egyfajta immateriális pénzzé, értékmérővé vált. Az emberek kicserélik figyelmüket egymással, sok ember figyelme pedig összegyűjthető, gazdasági és politikai célra kiaknázható.
Mi a figyelem?
A figyelmes ember képes arra, hogy mentális kapacitását hozzárendelje a gondolkodási folyamatokhoz. A figyelem egy korlátos erőforrás, ezért az információk folyamatos szelektálására és agykapacitásunk fókuszálására van szükség. Davenport szerint a figyelem intenzitása agyunk éberségétől és koncentrációs képességétől függ, ami megszabja, mennyire tudjuk feldolgozni a benyomásokat és az ingereket.
Miért alakul ki a közösség figyelemzavara?
A társadalmi szinten kialakult figyelemzavart a szakértők három okra vezetik vissza. Egyrészt a gazdaság, a tömegkommunikáció és a politikai szereplők folyamatosan információkkal bombáznak bennünket, hogy megszerezzék figyelmünket. Másrészt a magánélet és a hivatás növekvő bonyolultsága egyre több megoldhatatlannak tűnő helyzet elé állít bennünket, ami növeli félelemérzetünket. Harmadrészt a család, az iskola és a környezet strukturálatlansága, a társadalom atomizálódása lecsökkenti az emberek mentális ellenállóképességét, lelki stabilitását.
Alarmizmus
Mi mással lehetne jobban megszerezni mások figyelmét, mint félelemmel? Matthias Horx szerint az alarmizmus egy társadalmi jelenség, amikor a jövőtől való félelem járványszerűen terjed a lakosság széles körében. A félelmek olyan veszélyek értelmezéséből származnak, amelyeknek akár reális gyökerük is lehet. A veszélyeket márkázzák, szimbolikusan eltúlozzák, és egy katasztrófamodellre redukálják. Az alarmizmus iparággá nőtte ki magát, amellyel bármilyen terméket és politikát el lehet adni. A riasztás iparága leegyszerűsíti gondolkodásunkat, előítéletessé, egydimenzióssá és primitívebbé teszi.
Milyenek a koncentrációra képes gazdálkodó szervezetek?
Weick és Sutcliff szerint öt viselkedési minta jellemzi azokat a szervezeteket, amelyek képesek a váratlan szituációkat megoldani. Ennek az öt tényezőnek az összhangjából alakul ki a figyelem kollektív állapota:
a) figyelmüket inkább a hibákra, mint a sikerekre fókuszálják;
b) a durván leegyszerűsítő értelmezéseket elutasítják;
c) különös érzékenységgel kezelik az üzemi folyamatokat;
d) a rugalmasságot preferálják;
e) megbecsülik a szaktudást és a döntést a szakértőkre bízzák.
Hogyan fejlesszük figyelmünket?
Többségünk nem költözhet el egy idilli helyre, egy világtól elzárt kisebb közösségbe. Ezért legjobb, ha átgondoljuk, hogyan tudunk tudatosan gazdálkodni agykapacitásunkkal, vagyis figyelmünkkel. Franck, Kotter és Langer több figyelemfejlesztési módszert javasol. A legfontosabbb ezek közül, hogy csak annyi információt fogadjunk be, amennyi feltétlenül szükséges. A túl sok információ irritál. Gondoljuk át, kell-e folyamatosan figyelnünk beérkező e-mailjeinket legújabb iPhone-unkon? Tényleg szükségünk van az óránként érkező hírlevelekre? Meg kell néznünk minden reklámot, vagy elég a filmet az adást követően videóról megtekinteni? Franck így fogalmaz: Mindannyian arra kényszerülünk, hogy gazdálkodjunk figyelmünkkel. Ha nem akarunk elmerülni az információáradatban, jobb, ha személyes életünket is világos célok és stratégiák mentén szervezzük meg, nyitottan az új álláspontok megismerésére.
Hogyan nyerje meg a controller mások figyelmét?
Fontos a jó elemzés, a beszámolók vizuális prezentálása. Kotter szerint azonban még ennél is lényegesebb, hogy a beszámolók fogadóiban érzelmeket – kíváncsiságot, örömöt, jókedvet keltsünk. Ahhoz, hogy megszerezzük mások figyelmét, nem elég jó munkát végezni. A controllernek meg kell értetnie magát a fogadó oldallal, üzeneteinek konkrétnak, megragadhatónak, átélhetőnek kell lennie.
Kedves Olvasó! Ha az olvasásban idáig eljutott, akkor van egy jó hírem az ön számára! Ön biztosan nem szenved figyelemzavarban!
Irodalom:
1.) The Attention Economy: Understanding the New Currency of Business. by Thomas H. Davenport and John C. Beck. Harvard Business School Press, 2001
2.) Ökonomie der Aufmerksamkeit: Ein Entwurf von Georg Franck
3.) The Heart of Change Field Guide: Tools and Tactics for Leading Change in Your Organization by Dan S. Cohen
4.) Designing Organizations for an Information-Rich World” by Simon, H. A., 1971
5. RoA: Return on Attention Neue Wáhrung Aufnmerksamkeit: Taban Ansari, Maurice Knopp Controller Magazin Márz/April 2010
