(Radó István)

2011 Európa egyik legjobb éve volt, csak még nem vettük észre. Nem látjuk, hogy történelmi korszakot élünk át. Egyelőre csak az lebeg a szemünk előtt, hogy nagy nehézségeink vannak, s 2012-ben még több lesz a kihívás. Lesz még sok válságcsúcs és sok idegeskedés a déli országok finanszírozása miatt, Magyarország kormánya is el fog játszani néhány drámát és tragédiát, mire végre jobb belátásra tér, és eltakarítja az akadályokat hazánk nemzetközi integrációja elöl. Az ország fizetésképtelenné válását sem zárhatjuk ki, s ez esetben súlyos árat kell fizetnünk, míg végre a kormány el kezd hallgatni a gazdasági szakértők véleményére.

Mi még annál a mesénél tartunk, hogy a fiskális unió veszélyezteti a tagországok szuverenitását. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Éppen az teremti meg egy ország cselekvőképességét, hogy egy nagy közösség részeként nem kell minden nap aggódnia a finanszírozásáért, mert biztos lehet benne, hogy talál vevőt a kibocsátott államkötvényeire, és nem kell tartania a fizetésképtelenségtől.

Vannak, akik éppen akkor akarnak csatlakozni az eurózónához, amikor az a megalapítása óta a legnagyobb slamasztikában van. Vajon miért? Mit tudnak ők, amit mi nem? Nem furcsa, hogy 26 európai ország vezetője épp most fejezte ki szándékát, hogy politikailag és gazdaságilag szorosabban együttműködjön? Hogy kevesebb adóssággal akar növekedni? Vajon az európai vagy az amerikai modell fog győzedelmeskedni a másik felett? Előbbi egyre nagyobb adóssággal akar fenntarthatóan növekedni, utóbbi a kiegyensúlyozottságot, az ésszerűsítést célozza meg.

Európa fájdalmas időszakot él át, de ezek a vajúdás fájdalmai. Politikai értelemben egy európai "birodalom" jön éppen létre a világ legnagyobb belső piacával. Ennek Magyarország is tagja lesz, mert a politikusok ki vannak szolgáltatva a pénzpiacoknak, és kényszer alatt megteszik azt, amit az elmúlt években elmulasztottak. Olyan kontinensen történik ez, ahol évszázadokon keresztül háborúk dúltak, s ahol ma sem ismeretlen a demagógia, a nacionalizmus, az autokrácia, csak szerencsére nem tud teret nyerni, olyan nagy az együttműködés kényszere. Ezt a pénzügyi és gazdasági globalizáció hozta el nekünk, hiába szidjuk a globalizációt. Utóbbinak persze vannak vadhajtásai, de ezt közös szabályozással lehet – és kell – lenyesegetni.

Ilyen vadhajtás, hogy a dolgozó réteg egyre kisebb részt élvez a jövedelmekből, amelyek nagyobbik része vagyon tulajdonlásából, spekulációból származik. De már készül a vagyon és a pénzügyi tranzakciók megadóztatása Európában, s ez megteremti a forrást a szociális transzferekhez országhatárokon keresztül is. Vannak, akik felismerték már, hogy Európa akkor marad egyben, ha szociális értelemben is fenntartható modellt alakít ki, s az ilyen emberek között nem csak politikusok vannak.

Ilyenek a berlini Goya klub „Swap in the City” rendezvénysorozat résztvevői is, lehet, hogy nem tudatosan, de cselekedetükben mindenképp. A Cserebere Party Time 400 női résztvevője ruhát cserél, ahelyett, hogy vásárolna. Belépőjegyet 15 euróért váltanak, cserére szánt ruhájukért és/vagy cipőjükért egy-egy chipet kapnak. Annyi ruhadarabot vehetnek el, ahány chipjük van, s a Prada blúzért ugyanúgy egy chip jár, mint a H&M márkájúért. Sok hasonló forma jön létre manapság. A Netflix tagjai DVD-t cserélnek egymás között, a Zipcar 650.000 tagja 9.000 autón osztozik. A fogyasztók egy része már nem akar mindent megvenni és birtokolni. Nem akarnak lemondani semmiről, mindenre szükségük van, amire másoknak, csak nem tartósan. A gazdaságnak ezt a formáját Rachel Botsman nemrég megjelent könyvében, a What’s mine is yours-ban Collaborative consumption-nak nevezi. Úgy véli, hogy a kultúra fokozatosan eltolódik az „én”-ből a „mi-”központúság irányába.

A közösségi média internetes világához szokott generáció megérti az új trendet, a kölcsönösség, a megosztás logikáját és közösségformáló erejét. Pletyka a Twitteren terjed, videók a You Tube-on. Barátokkal a Facebookon, üzletfelekkel a Xing-en és a LinkedIn-en lehet kapcsolatot tartani. Az eBay-en összeolvadnak a valóságos és a virtuális világ termékei, mindent lehet cserélni, megosztani, kölcsönözni. Az értékesítőkből pedig szolgáltatók, a vevőkből használók, a piacokból hálózatok lesznek. Idegenekből ismerősök, néha barátok is. Az idősebb generáció is tanulhatna ebből.

A válság hatására igyekeznek megérteni a trendet a politikusok is. Elindult hódító útjára a GDP-t helyettesítő boldogság-index, a GDH, vagyis a Gross Domestic Happiness. Nagy-Britannia konzervatív kormánya boldogság-indexet állít össze, Nicolas Sárközy francia elnök a hagyományos GDP mutatót szeretné a boldogsághoz vezető tényezőkkel kiegészíteni. Merthogy a pénz nem boldogít, s ezt már felmérések is igazolják: az Egyesült Államok 60 éve növekvő, vagy Németország 40 esztendeje bővülő jövedelme dacára polgáraik nem lettek boldogabbak. Ha még tartana ez a gazdasági felívelés, valószínűleg ma sokkal többen futnának tovább a mókuskerékben, abban a hitben, hogy valami jobb felé tartanak. Pedig nagyjából mindegy, hogy valaki egy drága luxusautóban vagy egy alsó kategóriás kocsiban araszol a dugóban a munkahelye felé. Ahogy Daniel Kahneman, a Princeton egyetem pszichológia professzora fogalmazott a Die Zeit című lapnak: „Akkor élünk meg boldogságot, amikor a figyelmünk valami kellemes dologra irányul. Vehetek ugyan egy drága autót, de nem tudok sokáig koncentrálni rá.” Amire hosszan tudunk koncentrálni, az a másik ember, a család, a barátok, vagy éppen a kollégák, akik adott esetben a nemszeretem munkát is feledtetni tudják.

A boldogságot tehát a közösség hozza el, kis- és nagyléptékben, családban és kontinensen egyaránt. A globális válságnak köszönhetjük, hogy a boldogság lesz a társadalom sikerének mércéje. Mert a boldogság már mérhető, vannak mutatószámok az összetevőire. A munkahelyeken egyelőre elhatározás kérdése, hogy törődnek-e vele, de eljön az idő, amikor ez versenyképességi tényezővé válik. Így aztán a controllereknek is előbb-utóbb foglalkozniuk kell majd vele. Egyelőre magánemberként tehetik ezt meg, s a karácsonyi szünet kiváló alkalmat ad erre. Ezúton kívánunk a próbálkozáshoz sok sikert, segítségképpen pedig adunk 50 tippet erről a honlapról >>> 

Jó boldogságkeresést mindenkinek!