E havi levelünk közös gondolkodásra hívja Önöket. Rövid kis írás, de nem kétperces olvasnivaló. Csak akkor fogjon neki a kedves olvasó, ha van ideje továbbgondolni a felvetett témákat, ha kedvet és erőt érez magában ahhoz, hogy a dolgok mögé próbáljon látni.
Az elmúlt években az emberiség mindent megtett azért, hogy komplex, világméretű hálózatokat hozzon létre, mégis úgy irányítjuk a szervezeteinket, mintha csak komplikáltabbak lennének. Vagyis csak egy-egy részt veszünk górcső alá, s azon igyekszünk változtatni, javítani, nem törődve azzal, hogy a fennmaradó résszel mi történik. Csakhogy egy komplex rendszer nem szétszedhető: ha valamit kiveszünk belőle, összeomlik, meghal az egész, hasonlóan ahhoz, ahogy egy emberi szervezetet sem lehet darabokra szedni. Ha valaki megpróbálja, úgy jár, mint Goethe bűvészinasa, aki azt hiszi, már mindent tud, s ismeretlen erőket hív elő. Csakhogy nem tudja őket kordában tartani. Ha mestere, a varázsló nem érkezne még éppen időben a segítségére, elszabadulna a pokol.
A mai komplex, társadalmi és gazdasági szervezetek vezetői, controllerei nem kérhetnek segítséget varázslótól, hogy sikeresen irányíthassanak. Ám segítségük nekik is lehet, méghozzá maga a komplexitás. Szakértők bebizonyították – például a kibernetikában -, hogy komplexitást csak komplexitással lehet kézben tartani. Ez azt jelenti, hogy egy-egy központ önmagában kudarcra van ítélve, mert a burjánzó komplexitást csak hálózatban résztvevő kollektív intelligencia segíthet kontroll alatt tartani. A hatalomgyakorlás teljesen új technikáira van szükség, abba kell hagyni az emberek PR-en keresztüli manipulálását, és segíteni kell őket, hogy információs hálózatokba szerveződjenek. Maguktól is szívesen megteszik ezt, gondoljunk csak a facebookra, a LinkedInre. Ha van intranet, használni fogják, csak arra kell ügyelnünk, hogy a fontos információk a felszínre, illetve hasznosításra kerüljenek.
Ha jót akarunk magunknak, akkor változtassuk meg hozzáállásunkat a hatalom gyakorlásához, mert nem ok-okozati összefüggésekkel és lineáris rendszerekkel van dolgunk, amelyeket cél-tény eltérések alapján felügyelhetünk. Nem meríthetjük kompetenciáinkat abból, hogy célokat követünk, hiszen úgy kell tudnunk együttdolgozni a szakemberekkel, hogy az eredményekben nem lehetünk biztosak. Ha hálózatok élén állunk, akkor csak az értékeken keresztül tudunk beavatkozni. Minden érintettnek tisztában kell lennie azzal, mi fontos ügyfeleinknek, munkatársainknak, cégünknek. Aki nem képes – nemzetközi szinten is – bevonni, érzelmileg involválni szakértőit az információs hálózatokba, az intelligens megoldásokat sem tud előállítani, ezért gazdag nagybácsi nélkül bukásra van ítélve.
Ennek megfelelően a controllerek feladata is megváltozik. Nem lehet helyettesíteni a hálózatban folytatott kommunikációt információellátási, küldő-fogadó rendszerekkel. Teljes hozzáférést kell adni a szakértőknek az információkhoz, és gondoskodni kell a transzparenciáról. A controller dolga a jövőben az lesz, hogy mindenki elérje azokat a minőségi információkat, amelyek számukra fontosak.
A gazdasági és politikai életnek azok a szereplői, akik nincsenek tisztában a komplexitás kezelésének egyedül célravezető módjával, ugyanazon a folyamaton mennek végig, mint Goethe bűvészinasa. Nagyképűségük, hatalomittasságuk mindig át fog csapni félelembe és kétségbeesett vagdalkozásba, és tanácstalanul kapkodnak fűhöz-fához mindaddig, amíg a szakmájához értő varázsló vissza nem tér, hogy megmentse a helyzetet.
Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője
