Tudja Ön, hányan haltak meg a statisztikák szerint Európában a néhány éve kirobbant kergemarhakór-járvány során? Mintegy százötvenen. Ez a szám nagyjából megegyezik azokéval, akik ugyanebben az időszakban azért lelték halálukat, mert véletlenségből illatosított lámpaolajat fogyasztottak. Ha visszaemlékszünk rá, annak idején milyen hosszú időn keresztül forogtak a hírek a betegség körül, joggal vélhetjük, hogy a helyzet súlyosságából adódóan ugyanannyit kellett volna foglalkozniuk az illatos lámpaolaj veszélyeivel is.

A modern világban, amelyben a félelmek is hipersebességgel terjednek, „kockázati kompetenciára” kell szert tennünk ahhoz, hogy leküzdhessük őket. Ehhez valóban meg kell tanulnunk statisztikákat értelmezni és kamatot számolni – nemcsak a pénzügyeink terén, hanem többek között az egészségügyi rizikók tisztázásához is. Nem mindegy például, hogy egy adott vizsgálat, amely arra hivatott, hogy segítségével feltérképezzük a testünkben zajló folyamatokat és kóros elváltozásokat, milyen egyéb veszélyekkel jár.

A bizonytalanságot nehéz elviselni. Nassim Thaleb pulykája kezdetben még gyanakodott, hogy a gazdája az életére tör, de az idő előrehaladtával nyugalommal konstatálta, hogy a baromfiudvarban lakni fölöttébb kellemes dolog. Optimizmusa nem volt alaptalan, hiszen a napi ellátás fejedelmi volt, s ahogy teltek a napok, úgy csökkent a statisztikai valószínűsége, hogy életét a sütőben végzi. Nem ismerte a hálaadás – pulykák sorsát megpecsételő – barbár szokását, nem rendelkezett a helyzetértékeléshez szükséges kritikus információkkal. Ám egyszer csak eljött az ünnepi pulykavacsora ideje… és rá kellett döbbennie, hogy a korábbi adatokból levont következtetései és kockázat-előrejelzései tökéletesen elhibázottak voltak.

A teljes bizonyosság csupán illúzió – mindegy, hogy egy pénzügyi vagy egy egészségügyi szakértő, vagy akár saját tapasztalataink alapján ringatjuk bele magunkat. Ám a bizonytalanságból fakadó emocionális instabilitást és elégedetlenséget egy elfogadható szintre kell csökkentenünk ahhoz, hogy értelmes életet élhessünk. Tudnunk kell kiszámolni például a CT-vizsgálat kockázatát, hogy mi magunk tudjunk választani, akarjuk-e alávetni magunkat, vagy sem, és ne engedjük át a döntés jogát a vizsgálatot eladni szándékozó ügynöknek. Egyes statisztikák szerint a lakosság túlnyomó része nem tud helyesen kamatos kamatot számítani, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő, idős vagy fiatal. Érdekes, hogy van korelláció, de nem az életkorral, hanem a tévénézésre fordított idővel.

Gerd Gigerenzer „Rizikó” című könyve szerint félelmeink leküzdésében az segít legtöbbet, ha minél teljesebb mértékben belülről vezéreltté válunk. Akkor tudunk jó életet élni, ha a céljainkat a saját ellenőrzésünk alatt tartjuk. Míg az, hogy az álomállást megkapjuk-e, nemcsak tőlünk függ, addig az, hogy megtanulunk-e egy újabb nyelvet, leteszünk-e egy fontos vizsgát, illetve nagyobb felelősséget vállalunk a szeretteinkért vagy a helyi közösségért, igen. Helyezzük előtérbe a belső célokat, és máris sokat tettünk azért, hogy elhessegessük az öntudatlanul is felbukkanó, alaktalan félelmeket, amelyek a folyamatosan a tudatunkba özönlő információk és a külső elvárások hatására születnek bennünk.

Ne feledkezzünk el azonban a bizonytalanság másik arcáról sem. Milyen lenne az életünk, ha minden kiszámítható lenne? Elsöprő érzelmek, meglepetések és csalódások, örömök és illúziók nélkül a létezés dögunalmassá válna.

Ebben a szellemben kívánunk minden kedves olvasónknak kellemes, békés karácsonyi ünnepeket, és pozitív élményekben gazdag új évet!

Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője