„You cannot wait
until a house burns down to buy fire insurance on it.
We cannot wait until
there are massive dislocations in our society
to prepare for the Fourth
Industrial Revolution.”
Robert J. Shiller,
a Yale Egyetem közgazdászprofesszora,
2013-ban két társával megosztva elnyerte a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat

Ezekben a napokban a régi és az új találkozik össze az utcákon. A taxisok érthető módon becsapva érzik magukat, hiszen abban hittek, hogy az állam képes megvédeni őket, és korlátozni a versenyt, ha ők hajlandóak beruházni és adót fizetni. Az Uber elleni tüntetés a digitalizáció súlyos társadalmi és drámai gazdasági következményeivel szembesít bennünket. A folyamat évekkel ezelőtt kezdődött az újságokkal, folytatódott a zenével, a könyvkereskedelemmel, a filmekkel, az utazási irodákkal, a munkaerő-közvetítéssel és a közúti navigációval. A régi világ cégei és munkavállalói látszólag tehetetlenek, mert ami digitalizálható, az felhőbe kerül. Már eddig is nehezen birkóztunk meg azzal, hogy a piacgazdaságban – évtizedes átlagban – évi 3%-kal nő a termelékenység. A 4.ipari forradalom pedig mindennek újabb, robbanásszerű fejlődését hozta magával.

Marc Andreessen már 2011-ben úgy fogalmazott a Wall Street Journalben, hogy a szoftver megeszi a világot. Sokáig beszéltünk a papírmentes irodáról, és ez mára megvalósulni látszik. Ezekben az években vonul a felhőbe a közlekedés (pl. Uber), a pénzügyi szektor és a turizmus (pl. Airbnb). Gerd Leonhard jövőkutató előrejelzése szerint a digitalizáció a következő 10 évben világviszonylatban a munkahelyek
50%-át fogja érinteni. Az, hogy sokan nem cselekednek időben, egyetlen, teljesen érthető dologból következik: a változások először fokozatosan, lépésről lépésre, sokszor éveken keresztül mennek végbe, majd a második szakaszban  hirtelen és drámaian megváltoztatják a versenyhelyzetet. Jó példa erre pénzügyi szolgáltatóké, amelyek hosszú évek óta építik internetes csatornáikat, ám a digitalizáció mégis csak most váltott a meredek felszállóágba. A Goldman Sachs szerint a befektetési szolgáltatók forgalmának 40%-a rövidesen startupokhoz kerül. Az autóipar pedig a következő 10 évben nagyobb átalakuláson megy keresztül, mint a megelőző 50-ben. A világ tanácstalanul áll a 4. ipari forradalommal szemben. Klaus Schwab, a World Economic Forum alapítójának az a véleménye, hogy az emberiség még soha nem állt nagyobb ígéret és nagyobb veszély előtt, mint most, a digitális átalakulás intenzív szakaszában.

Marc R. Benioff, a Salesforce.com elnöke azt vetette fel, hogy minden országnak szüksége van „jövőügyi miniszterre”, aki azért felelős, hogy a társadalom a lehető legkisebb megrázkódtatással, és a lehető
legnagyobb előnnyel vészelje át a következő éveket. Talán Magyarországon is hamarosan egy felelős személy koordinálja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a 4. ipari forradalom kihívásainak kezelésére, a jövő iparágainak meghonosítására, a társadalom oktatására, felkészítésére, valamint a negatív szociális hatások mérséklésére teszünk.

Ahogy Gary Hamel, a világ egyik legnagyobb hatású üzleti gondolkodója állítja: a vállalati vezetők túl sokat ruháznak be a meglévőbe, és túl keveset az elkövetkezendőbe, amivel veszélybe sodorják saját jövőjüket. Nem elég profitábilisnak lenni, ha a működésünk nem fenntartható és digitálisan nem versenyképes. Nemcsak a kormányoknak, hanem a vállalatoknak is intenzíven kell foglalkozniuk a jövővel, nekik is szükségük van „jövőügyi miniszterre”. Miért ne lehetne ez a vezető a CFO, vagyis a Chief Future Officer?

A többség már elkésett, de sokaknak még nem késő reagálni. CFO-ként felelősek vagyunk azért, hogy rendelkezzen cégünk digitális stratégiával, és azért is, hogy az forrásainkat és időnket a jövőt befolyásoló kulcsfontosságú intézkedésekre koncentráljuk. Ezeknek az elengedhetetlen kérdéseknek a megválaszolásában szeretnénk segíteni olvasóinknak a CFO Éviránytűvel is.

Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője