Az idei év fordulatait nem lehet megjósolni, ilyesmi az előző esztendőkben sem sikerült. De tendenciákat keresni, elemezni, és ezekből következtetéseket levonni tudunk. Ebből kiindulva 7 olyan trendet járunk körül, amelyek lefolyását nagy biztonsággal előre lehet jelezni.
Az idei év fordulatait nem lehet megjósolni, ilyesmi az előző esztendőkben sem sikerült. De tendenciákat keresni, elemezni, és ezekből következtetéseket levonni tudunk. Ebből kiindulva 7 olyan trendet járunk körül, amelyek lefolyását nagy biztonsággal előre lehet jelezni. Ezek a következők:
És most nézzük meg mindezt részletesebben!
A 2007-2009-es pénzügyi válság után számos ország központi bankja és kormánya a monetáris politikától várta a növekedés beindítását. Ám a nullához közelítő vagy éppen negatív reálkamatok alig hagytak mozgásteret a hagyományos monetáris politika számára, és a pénzkínálat bővítése (quantitative easing) vegyes eredményeket hozott.
A World Economic Forum (WEF) versenyképességi jelentése megállapítja, hogy a Globális Versenyképességi Index (Global Competitiveness Index – GCI) szerint alulteljesítő országok központi bankjai nagyobb mértékben hizlalták fel a mérlegüket, mint a versenyképesebb országok. Utóbbiak mégis gyorsabban kilábaltak a válságból. A monetáris ösztönzők hatásosabbnak bizonyultak a versenyképesebb országokban, függetlenül attól, hogy ezek milyen fiskális politikával párosultak.
A fő feladat tehát az üzleti környezet javítása, a termelékenység növelése mind a fejlett, mint a fejlődő országok számára.
A 4. ipari forradalom következményeként az innováció és az üzleti működés fejlettsége (business sophistication) sokkal inkább összefügg a jövedelemmel, mint korábban. Ez különösen igaz a fejlődő és a nyersanyag-exportáló országokra.
Szintén a WEF versenyképességi jelentése mutatta ki, hogy 2010 óta az utóbbi két kategóriába tartozó országok egy főre jutó GDP-je nagyobb korrelációt mutat a technológiai felkészültséggel, az üzleti működés fejlettségével és az innovációval, mint az infrastruktúrával, az egészségüggyel, az oktatással és a különböző piaci tényezőkkel. A vállalatokat tekintve is az számít igazán, hogy mennyire képesek új technológiákat beépíteni a termelési folyamatokba, megváltoztatva ezzel a működésüket. Minden másfajta invesztíció kisebb hatással bír.
A digitalizáció nem csak hatékonyabbá teszi a tradicionális fejlesztési eszközöket, de olyan új innovációs formákat is teremt, amelyek alig kerülnek valamibe, és nem igényelnek különösebb K+F erőfeszítést sem – állítja a WEF.
Példa erre a meglévő termékek és folyamatok digitalizálása, a különböző helyszíneken folyó gyártás (distributed manufacturing), a pénzügyi tranzakciókat megújító blockchain (a Bitcoin innovációja), a hirdetésekből finanszírozott „ingyenes” szolgáltatások vagy az Uber nevével fémjelzett „sharing economy” megoldások terjedése a különböző szektorokban. Az innováció régi mutatói – mint például a szabadalmak száma – már nem adnak teljes képet: az ICT technológiák egyre inkább átalakítják az üzleti modellt is.
Bár az Egyesült Államokban még mindig magasabb az internet penetráció (88 százalék) mint Európában (71 százalék), ám az öreg kontinens lakói sokkal nyitottabbak a digitális megoldásokra, mint az újvilágban élő fogyasztók.
Az európaiak csaknem fele örülne, ha kizárólag digitális csatornákon tarthatná a kapcsolatot a szolgáltatókkal, míg az amerikaiaknak alig egyharmadáról mondható el ugyanez – derítette ki a McKinsey felmérése.
Az európaiak mind az értékesítésnél, mind az ügyfélkiszolgálásban gyakrabban használnak digitális csatornákat (például mobilalkalmazásokat és web chat-et), mint az amerikaiak. Az európaiak inkább választják a digitális csatornákat szemben egy bolttal vagy call centerrel – mindegy, hogy egy új szolgáltatásról, műszaki segítségnyújtásról, számlázásról, vagy éppen adminisztratív változtatásokról van szó. Az amerikaiak ezzel szemben még mindig inkább elballagnak egy boltba vagy – kisebb mértékben – betelefonálnak egy call centerbe.
A fejlett és fejlődő országok munkaerőpiaca drámai kihívással néz szembe: az automatizálás következtében a ma létező munkakörök és feladatok 45-55 százaléka átalakul vagy teljesen megszűnik – állítja a McKinsey tanulmánya.
Ahhoz, hogy egy tevékenységet automatizáljanak, nem elég, hogy ez technikailag megvalósítható legyen. Fontos kérdés, hogy mennyibe kerül a szükséges hardver és szoftver kifejlesztése, alkalmazása. Meg kell vizsgálni azt is, hogy van-e az adott feladatra elég dolgozó, és az ő alkalmazásuk mekkora költséggel jár. A negyedik tényező pedig az, hogy az élő munka helyettesítése milyen előnyökkel jár: mennyivel nő a kibocsájtás, mennyire javul a minőség, mennyivel csökken a hibaszám. Ez sokszor fontosabb dolog, mint a munkaerő költsége. Végül pedig megfontolandó, hogy az emberek elfogadnak-e egy robotot az adott tevékenységre, például egy kórházi nővér helyettesítésére.
A kórházi nővérek tehát viszonylag biztonságban vannak, de a termelő munkahelyek mintegy 78 százaléka, az adatgyűjtő és -feldolgozó munkahelyeknek pedig 64-68 százaléka eltűnik az elkövetkező 10 évben – vizionálja a McKinsey. Sajnos, a pénzügyi, controlleri munkakörök épp az utóbbi kategóriába esnek. Jó lesz vigyázni, és új képességekre szert tenni. Hogy milyenekre? Ehhez rögtön itt is van néhány támpont.
Bár bizonyos képességek néhány éven belül elértéktelenednek, a LinkedIn adatai azt mutatják, hogy a technológiai tudás az elkövetkező esztendőkben is nagyon fontos lesz, méghozzá minden iparágban.
Íme a világon legkeresettebb képességek:
A 20. században az a felfogás vált uralkodóvá, hogy a vállalatokat úgy kell vezetni, mint a gépeket. Meg kell határozni a kívánatos eredményeket, allokálni kell a szükséges erőforrásokat, mérni, értékelni és szabályozni a működés inputjának, folyamatainak, outputjának az eredményeit. Az elmúlt század üzleti iskolái azt tanították, hogy a vállalkozás lineáris, ok-okozati összefüggések alapján tetszőlegesen irányítható. Az egydimenziós, csak pénzügyi szemléletben vezető autokraták blokkolták a vállalati fejlődést.
A 21. században elterjedőben van az a felismerés, hogy a vállalkozás sokkal közelebb áll az élő organizmusokhoz, mint a gépekhez. Egyre többekben tudatosul, hogy a parancs és engedelmesség „kultúrája”, valamint a szakértői tevékenységek centralizálása exponenciális sebességgel butítja el, teszi innovációra alkalmatlanná a szervezeteket. A siker kulcsa az a menedzsment, amely szisztematikusan fejleszti a szervezet önszervező és az önirányító képességeit.
Már régen nem az egyének, hanem a szervezetek komplex és globális társadalmában élünk, amelyben az egyének nem önállóan, hanem működő szervezetek tagjaként, illetve haszonélvezőjeként élik mindennapjaikat. Nem magától értetődő, hogy egy vállalkozás mindig is működni fog. Az elmúlt században megszokott vezetési és controlling rutinok nehézkesek, lassúak, lassítják vagy blokkolják a vezetői döntéseket.
A megrögzött gondolkodásmód és a múlt században gyökerező módszerek gátolják a kreativitást, az innovációt, s végül társadalmi katasztrófához vezetnek. Új korszak küszöbén állunk, amelybe az átmenet sikere nem a technológiáktól, hanem a korszerű vezetői gondolkodástól függ.
Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője