A legismertebb kriptopénz, a bitcoin mögött álló technológia kilépett a pénzügyi szférából, és hódító útra indult. A blokklánc (blockchain) ugyanis nagyobb biztonságot kínál a különböző központosított nyilvántartásoknál, legyenek azok bankok vagy éppen kormányzati szervezetek.

A blokklánc egy megosztott, nyilvános főkönyv, vagyis egy decentralizált, tranzakció-alapú nyilvántartás egy hálózatban, amelyben kétoldalú, úgynevezett peer-to-peer ügyleteket végeznek. Nincs közvetítő, a tranzakciók két csomópont (számítógép) között mennek végbe. Ezeket a tranzakciókat kódolva, decentralizáltan, a hálózat tagjainak számítógépein tárolják el. Az összes visszaigazolt tranzakció felfűződik a blokkláncra, s a blokkok – a főkönyv egyes oldalai, amelyeket tízpercenként lezárnak – bizonyítják, hogy adott pillanatban kinek, mi van a birtokában. Egy-egy tranzakciót a hálózat minden számítógépének jóvá kell hagynia. Ha valamelyik megtagadja ezt, akkor az ügylet nem megy végbe, vagyis lehetetlen észrevétlenül befolyásolni a rendszert.

Blokklánc

Nincs tehát központi adatbázis, amelyet meg lehetne hackelni. Ehelyett fizikailag is decentralizált bizalmi hálózat van. A hálózat, illetve annak tagjai maguk szentesítik a tranzakciókat.

Érdekesség, hogy a technológiát egy magyar származású tudós, Nick Szabó fejlesztette ki, aki titkosított protokollokkal foglalkozik. Sokan vélik úgy, hogy ő találta ki a bitcoint is Satoshi Nakamoto álnéven, Szabó azonban tagadja ezt.

A blokklánc technológiára ma már sok mindent építenek. Vannak kezdeményezések arra, hogy derivatívokkal is így kereskedjenek. Az e-mobilitást úgy is támogatni akarják, hogy a töltőállomásokat blokklánc-technológiával teszik hozzáférhetővé. Van, aki a zenészek hatékony szerzői jogvédelmét szeretné ily módon biztosítani. Hatósági funkciókat is átvehet a blokklánc, például Honduras a saját botrányos ingatlan-nyilvántartását kívánja blokklánc alapokon rendbe tenni, de érdeklődik a módszer iránt Görögország is, ahol a terület mindössze 7 százaléka van rendesen feltérképezve. Sőt, már Svédország is teszteli a blokkláncra épített ingatlan-nyilvántartást.

A kormányzati hasznosítás legaktívabb úttörői a szovjet utódállamok közül kerülnek ki. Grúzia blokklánc ingatlan-nyilvántartása nemrég készült el, de már 160.000 bejegyzés történt. A rendszert szállító BitFury Group memorandumot írt alá Ukrajnával is, amely sok más mellett a cégregisztert is blokkláncosítani akarja. Észtország pedig már régen blokklánc alapra helyezte az egészségügyi nyilvántartást.

Úgy tűnik, a kormányok lelkesednek a blokkláncért. Feltéve persze, hogy ők maguk használják. De mi van akkor, ha ezt a technológiát a kormányok kiiktatásával vetik be? Mert a bitcoin és a többi kriptopénz éppen ezt csinálja.

A bitcoin 2009-ben indult hódító útjára. Generálását egy olyan program végzi, amelyet bárki letölthet és futtathat, s ezzel bitcoinokat generálhat magának. Az induláskor meghatározták, hogy adott időintervallumban mennyi bitcoin jöjjön létre, s végül összesen 21 millió bitcoin lesz forgalomban a világon, nem több. A bitcoin mögött nem áll egy jegybank, amely kötvényvásárlóként megjelenne az értékpapírpiacon, senki nem tudja tetszés szerint nyomtatni, ezért a szokásos ciklusoknak van csak kitéve, árfolyamát  a spekuláció, az eufória és a félelem mozgatja.

A bitcoin biztonságos voltát a közösség, a számlák nyilvánossága adja, ez garantálja, hogy ne lehessen manipulálni a rendszert. Ez azonban hátrány is, mert nincs a rendszerben banktitok, ha nehezen is, de kideríthető, hogy konkrétan kinek, mennyi bitcoinja van. Ezt a problémát azonban megoldja egy új kriptopénz, a Zcash.

Van már tehát olyan pénz, amelyre államok nem tehetik rá a kezüket, hiszen még csak nem is tudhatják, kinek, mennyi van belőle. A kérdés már csak az, hogy az emberek akarnak-e ilyen pénzt használni, akarják-e ilyen pénzben tartani a megtakarításukat, a vagyonukat? Egy következő bankcsőd vagy brókerbotrány nyilván megnöveli majd ezt a hajlandóságot. Az is vonzó lehet, hogy kriptopénzre képtelenség mondjuk vagyonadót kivetni.

A bitcoint már ma is sok helyen elfogadják, alkalmas eszköz arra, hogy webshopokban fizessünk vele. A kriptopénzek használhatóságát növeli, hogy blokklánc alapon mindenféle szerződést – úgynevezett okos szerződéseket (Smart Contracts) lehet kötni. Ilyenkor egy algoritmussal előre meghatározzák a feltételeket, s ezeknek megfelelően végre is hajtják a szerződést. Nincs szükség ügyvédre, bíróságra, végrehajtóra. Maga a kriptopénzzel való fizetés is ilyen szerződést jelent: ha elindítottuk a tranzakciót, nincs módunk kilépni belőle, nem gondolhatjuk meg magunkat.

De okos szerződés köthető mondjuk lakáskiadásra is. Bérlő, bérbeadó okos szerződést köt egy lakásra, amelynek ajtaja egy bizonyos kóddal nyílik. Ha bérlő időre fizet, megkapja a kódot, ha nem, a rendszer kitiltja a lakásból. Viszont ha fizet, bérbeadó nem tudja kizárni őt.

Az ilyen szerződések az állam számára láthatatlanok. Ez már nem az Airbnb vagy az Uber világa, mert okos szerződéssel nincs rájuk szükség. Bárki közvetlenül, tehát közvetítő nélkül bérbe adhatja ingatlanát, autóját, eszközeit vagy éppen saját kapacitását. Kideríthetetlen lesz, ki nem fizette meg az adót a lakáskiadás után, s ki volt az, aki fuvart vállalt a kocsijával.

Mindez hatalmas és beláthatatlan következményekkel jár mind a gazdaságra, mind a társadalomra nézve. Sok-sok kérdés merül fel. Az emberek dollárban, euróban vagy Zcashben tartják majd inkább a pénzüket? Milyen pénzben kereskednek? Lesz-e mód kivetni az áfát? Vajon képes lesz-e az állam finanszírozni a rend fenntartását, a közoktatást és saját bürokratáit?

Mi számít majd cégnek? Most ezt a társasági jog meghatározza, de az algoritmusok által vezérelt peer-to-peer ügyletekben cég és magánszemély összemosódik.

Visszaadja-e a blokklánc a tulajdon szentségét? A bitcoin-féle nyilvános tranzakciók láthatóvá tették a lopást, de a Zcash titkossága elfedi ezt. Lesz-e mód a lopások felderítésére? Hogyan lehet elzárni a pénzcsapokat a kalandorok, diktátorok, drogbárók és terrorszervezetek számára?

Hogyan befolyásolja ez a nagyhatalmi szerepeket? Szükség lesz-e globális ellenőrzésre, új intézményekre és meg lehet-e ezt valósítani? Európa és az USA még élvezik a fizetőeszközükbe vetett határtalan bizalmat, ma úgy nyomtatják a pénzt, mint más országok a WC papírt. Ennek biztosan vége lesz, de nem mindegy, hogyan. A következő masszív, államcsődöktől kísért pénzügyi válságban még a dollárba vetett hit is elveszhet, és akkor kialakulhat egy globális hálózatból álló birodalom, amelynek fizetőeszköze és smart contract platformja véget vethet az amerikai dollár hegemóniájának. A kockázat az, hogy a válságok után a vesztes tömegekben jellemzően felerősödik, és könnyen meglovagolhatóvá válik az az igény, hogy elhatároljuk magunkat a világ többi részétől.  Van egy jó hír is: a smart contract és a kriptopénz globális hálózatából nem lehet kimaradni.

Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője