Lassan nálunk is bekerül a mindennapi szóhasználatba, hogy „prekariátus”. Ezt a szót a precarius (bizonytalan) és a proletariátus összevonásával hozták létre. Arra a társadalmi osztályra vonatkozik, amely állandó létbizonytalanságban él, mert nincs állandó munkája, s biztos jövedelme.

Guy Standing, a University of London kutatója szerint a modern kapitalizmus hazugságokon alapul, s ezek közül az egyik az, hogy a nyomorból munkával lehet kitörni. Korábban, ha nőtt a termelékenység, ha nőttek a profitok, vagy ha nőtt a foglalkoztatás, akkor nőttek a bérek is. Egy ideje azonban ez már nem igaz. Guy Standing következtetése szerint a társadalmi béke megőrzéséhez az alapjövedelem bevezetése elkerülhetetlen. Még egyetemi végzettséggel is rászorulhat erre az ember.

Válaszút előtt a controller. Hogyan lesz állása a digitalizáció korában?

A digitalizáció, az Ipar 4.0 terjedésével ez egyre inkább így lesz. Bizonyos tevékenységekre már nem lesz szükség, s ez mind alacsony, mind magas képzettséget igénylő munkaköröket érint. Nézzük meg, mi fog történni a saját házunk táján, a controllingban! Hogyan lesz állása egy controllernek a digitalizáció korában?

A régi időkben a számviteli munkafolyamatot és annak ütemét a raktári nyilvántartás, az analitikus könyvelés és a főkönyvi könyvelés közötti egyeztetések és zárások szabták meg. A raktárosok minden hónap első napjaiban hónuk alá kapták a készletkartonokat, és beültek az anyagkönyvelésre, hogy egyeztessék a raktári mozgásokat és a készletszinteket. Csak pontos és lelkiismeretes munkával lehetett minden egyes cikkszámon kimutatni az állományok és a mozgások mennyiségi egyezőségét. A hónap végétől általában két hét telt el a főkönyvi kivonat elkészítéséig, mire az elemzők végre nekiláthattak a hónap eredményeinek a kiértékeléséhez. A számviteli elszámolási folyamat lépései egymás után következtek, a munka elvégzéséhez sok emberre volt szükség.

Ennek azonban vége, a vállalati pénzügyi területen átalakultak a munkafolyamatok, létrejött az új értéklánc. Azelőtt az adat-előállítás különböző egységek feladata volt, a modern accounting logikai értelemben egyetlen blokkba kerül. Ma már az adat-előállítás és az értékelés sem válik el, hanem párhuzamosan zajlik, a könyvelő és controller egyszerre merít a folyamatosan aktualizált adatbázisokból. Ugyanakkor az adat-előállítás jórészt iparszerűen történik. Aki eddig ezt végezte, annak számolnia kell azzal, hogy a munkájára nemsokára már nem lesz szükség.

Ebben az új struktúrában körvonalazódik néhány ígéretes szerep a controllerek számára, ám mindegyikhez erős szakértelem kell. Az egyik ilyen szerep a business partneré, amelyhez profivá kell válni valamilyen részterületen – ez lehet a tervezés és előrejelzés, a working capital menedzsment, a cash menedzsment, a kockázatkezelés.

A Data Science Centerek is biztos jövőt kínálnak, s ígéretes szerepkör a governance, compliance szakértőé, valamint a projekt- illetve a változásmenedzseré is. Átmenetileg az integrált riportkészítés is feladatot adhat a controllereknek. Ebben a munkakörben azonban nem lesz létszámnövekedés, mert egyre jobb, önkiszolgáló eszközök jelennek meg.

El kell tehát döntenünk, hogy számunkra melyik szerepkör a vonzó. Ha valaki jó matekos, kedveli a fejtörő feladványokat és a magányos elemző munkát, továbbá mesteri módon pörgeti a Power Pivotot, akkor bérelt helye lehet egy Data Science Centerben. Ha inkább társaságkedvelő és a problémákat másokkal együtt szereti megoldani, akkor a business partnerség jelentheti számára a jövőt. A struktúrák, a kiszámíthatóság, a rend barátai a governance, compliance területen találhatják meg a boldogulást. Aki pedig képes a bizonytalanság elviselésére, a 2-3 évenkénti váltásra, az bízvást elmehet a multinacionális cégek nemzetközi projektjeibe változásmenedzsernek.

Annak azonban, aki azt szeretné, hogy folyamatosan legyen munkája, még egy házi feladatot el kell végeznie. Ez pedig a személyes szakmai hálózat kiépítése. Mert bármilyen értékes tudással rendelkezünk is, nincs garancia arra, hogy pont a mi vállalatunknál ne szűnjön meg az adott munkakör. S ilyenkor az segít, ha a szakmában ismernek bennünket, s így eljut hozzánk a megfelelő állásajánlat híre egy olyan vállalattól, ahol szívesen látnak minket.

Ne gondoljuk, hogy ehhez elég, ha fent vagyunk a különböző közösségi hálókon. Itt nem a virtuális, hanem a személyes kapcsolatok segítenek. Az, ha olyasmit is tudnak rólunk, ami az interneten nem derülhet ki, például, hogy jó dolog velünk beszélgetni. Célszerű tehát szakmai együttműködéseket kialakítani, mondjuk aktívan részt venni a Menedzsment és Controlling Egyesület egyik munkacsoportjában, vagy eljönni a szakma éves nagy seregszemléjére, a Budapesti Menedzsment és Controlling Fórumra.

Hogy mi sose szoruljunk rá a Guy Standing féle alapjövedelemre.

Radó István, az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője