November közepén a Rajk László Szakkollégium meghívására, a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadást Clayton Christensen, a Harvard Business School professzora, a szakkollégium 2014. évi Herbert Simon díjasa. Christensen előadásának témája a romboló innováció (distruptive innovation) jelensége köré épült.

A romboló innováció meglehetősen új témának számít az üzleti gondolkodók között. Christensen szerint az érett, tradicionális iparágakban (pl. acélipar) a piacvezető nagy vállalatok hanyatlásának egyik oka az adott iparágra jellemző romboló innováció. Kulcs állítása, hogy habár a vállalatok döntéshozói rövid távon racionálisan viselkednek az új belépőkkel szemben, hosszú távon ez a racionális viselkedés a piaci pozíció gyengüléséhez vezethet.

A fenti kérdést az Asus és a Dell példája jól szemlélteti. A tajvani Asus 10 évvel ezelőtt a Dell egyik alkatrész beszállítója volt, s folyamatosan vett át bizonyos tevékenységeket az amerikai laptop gyártótól. A Dell vezetői a kiszervezési döntések meghozatalakor a profit margin szinten tartásából, valamint a vállalat alapvető képességeire (core competence) való koncentrálásból indultak ki, így a racionalitás alapján egyre több dologgal bízták meg az alacsonyabb költségen termelő tajvani vállalatot. Az Asus eleinte egy-egy alkatrész gyártásával, majd a logisztikai tevékenységek átvételével fokozatosan megtanulta  a laptop gyártást.

Innovációs szervezet

A fenti példa jól szemlélteti az innováció fontosságát mindkét szereplő esetén. Az Asus, tanuló szervezetként új vállalati képességeket alakított ki. Mindezt nem tehette volna meg tudatos K+F tevékenység és a hozzá kapcsolódó innovációs szervezet nélkül. Christensen szerint a Dell ebben az esetben a hatékonyság növelő innovációra koncentrált, ez azonban nem járt az értékesített volumen növekedésével. Ebből a csapdahelyzetből az amerikai laptop gyártó piacvezérelt innovációval és az ahhoz kapcsolódó termékfejlesztéssel tudott volna kitörni, melyhez ugyancsak egy jól felépített innovációs szervezetre lett volna szükség.

Piacvezérelt innováció és controlling

Az innováció növekvő súlya természetesen hatással van a vállalat controlling tevékenységére is. A controlling és az innováció jellege azonban eltérő. Míg a controlling elsősorban a hatékonyság és a teljesítmény szavakkal írható le, addig az innovációt a bizonytalanság és a nehezen tervezhetőség szavakkal lehet szemléltetni.  Az innovációs tevékenység hatásfokának javítása érdekében azonban a fenti „patthelyzetet” érdemes minél hamarabb feloldani.

1. Stratégiához való illeszkedés nyomon követése: Az innováció és a K+F tevékenység a hosszú távú vállalati stratégia alapja. A controlling feladata tehát a stratégiai célok és az innovációs stratégia támogatása. Szükség van arra, hogy mutatószám rendszeren keresztül mérjük és a stratégiával összekapcsoljuk az egyes K+F projektek eredményességét.
2. Innovációs életciklushoz és folyamathoz való illeszkedés: A piacvezérelt innováció kiindulási alapja az az újszerűség, amelyre már létezik felismert piaci/fogyasztói igény. Az innovációs controlling rendszer teljesítménymutatóit érdemes a projektek innovációs életciklusához igazítani, a termékfejlesztés különböző fázisaihoz (pl. alapkutatás, prototípus gyártás) különböző döntési pontokat és eredményességmutatókat rendelni.  Minél érettebb fázisban van egy innovációs projekt, annál több controlling eszközt lehet és érdemes alkalmazni.
3. Innovációs költségkeretek kialakítása: Az innovációs controlling egyik kiemelt feladata az innovációs menedzsment során, az erőforrások minőségi és mennyiségi támogatása. A K+F terület tervezése során nem elég az osztály költségkereteinek meghatározása, de a futó projektek folyamatos priorizálása, felülvizsgálata is szükséges.

A controlling feladata tehát az innovációs menedzsment, különös tekintettel a piacvezérelt innováció támogatása a hosszú távú vállalati stratégia szellemében. A Dell és az Asus példája esetén az amerikai Dell nem ismerte fel időben a piacvezérelt termékinnováció szükségességét. Habár a profitabilitás szinten tartása érdekében folyamatosan racionális döntéseket hozott, mindezt az árbevétel növelése helyett, költségek csökkentésére alapozva tette, kinevelve magának és az iparágnak egy újabb feltörekvő versenytársat.