„Gáncsolni ott, hol a közérdeket megcsonkítják”

Tamás Gábor
2014. december 03.

Biztosítás 150 éve és ma – gondolatok az új biztosítási szaklap apropóján.

Biztosítás 150 éve és ma – gondolatok az új biztosítási szaklap apropóján.

„.. az ügynökök választásában óvatosak és
szigorúak legyenek, és ne hatalmazzanak meg minden jöttment embert
életbiztosítás gyűjtésével.”
Ezt hazánk első
biztosítási szaklapja, a pontosan 150 évvel ezelőtt, 1864-ben létrejött Biztosítási Közlöny írta. A jó tanács –
persze más megfogalmazásban – akár a Magyar Biztosítók Szövetsége által nemrég
indított biztosítási szaklapban is megjelenhetne. Ennek célja hasonló, mint a
150 évvel ezelőttinek: az, hogy tudományos igénnyel foglalkozzon az ágazat
aktuális kérdéseivel, segítse a pénzügyi kultúra fejlődését és emelje a
biztosítási szakma presztízsét. A Biztosítás
és Kockázat
nem csak nyomtatott formában, hanem az interneten is olvasható.

Ma is szükség van a
szakmai eszmecserére, és a problémák is lehetnek hasonlóak, mint 150 évvel ezelőtt.
Ilyen az említett ügynökprobléma is. Noha manapság, hatósági és társasági
szabályok széles köre szabályozza az üzletkötői munkát és maga az ügynökké
válás is szigorú kritériumokhoz van kötve, a szándékos vagy tudatlanságból
eredő hibás eladások (misselling) gyakorisága ma is kulcskérdés. Az IFUA
projekttapasztalatai alapján négy alrendszer egyensúlya és megfelelő működése
biztosíthatja a minőségi üzletkötői munkát. Ezek a kiválasztás, a képzés és
mentorálás, az érdekeltségi rendszer, valamint a prevenció és csalásfelderítés
rendszere.

Élő probléma a kártérítéssel
való ügyeskedés kérdése is.  Annak idején
a Közlöny több cikkben foglalkozott a tűzkártérítés mértékének kiszámításával,
amely egyáltalán nem volt lezárt módszertani kérdés akkoriban. A társaságok a
valós kárérték szerint térítettek, de az ügyfelek egy része a biztosított
értéket tekintette megfizetendőnek a részleges károk esetén is, mondván, hogy a
teljes összegre vonatkozóan fizettek díjat. A szakmai közvélemény a kérdést
rendkívüli fontosságúnak tekintette, ezért a vitában számos hazai és külföldi
biztosító alapszabálya, osztrák, porosz és francia törvények kerültek
felvonultatásra. A cikkek apellálnak a józan észre is, a káron történő
gazdagodás visszaéléseket serkentő hatását ecsetelve.

Az európai példa és a
józan ész szava azonban akkoriban sem mindig volt elegendő a hazai gyakorlat
megváltoztatásához: a magyar királyi táblabíróság és a hétszemélyes tábla a
károsultak érvelését hagyta jóvá. Ma természetesen már nem kérdés, hogy a kárértéknél
nagyobb kártérítés nem adható, – a káron gazdagodás lehetőségét a Bit. is
kizárja – ezzel szemben megjelentek újabb, a biztosító társaságok pénztárcáját
apasztani kívánó visszaélési formák. Ezek közül az egyik legnépszerűbb, a
hálózatos csalás, amelyben egy jól meghatározható – gyakran a biztosítók belső
munkatársait is tartalmazó – bűnözői kör követ el nagyszámú biztosítási csalást
több társaság rovására. Az ilyen visszaélések felderítésében és megelőzésében
bizonyult több helyen is rendkívül eredményesnek az IFUA által bevezetett
SIXSTEP rendszer, amely hálózatkutatási algoritmusok alkalmazásával segíti a
kárrendezők munkáját.

150 éve a Habsburg
integráció, a bécsi és trieszti társaságok szerepe volt a szakma érdeklődésének
homlokterében, ma az európai integráció, a brüsszeli és frankfurti direktívák
töltik ki a szakmabeliek idejének és egy szaklap terjedelmének nagy részét. Új
lapunk, a Biztosítás és Kockázat
értékes elemzéseket közöl az Unióban töltött 10 év alatt a biztosítási üzlet és
a biztosításfelügyelet területén végbement változásokról és a Szolvencia II
szabályozás várható hatásairól.

Bár a Biztosítási
Közlöny nem élt meg hosszú időt, mindössze egyetlen évig maradt talpon és
alapítójának, Rózsaági Antalnak a magyar biztosításügy történetében legfeljebb
epizódszerep jutott, mégis az ő mottójával kívánok mai követőinek elődjüknél
nagyobb sikert és szakmánk új lapjának hosszú életet:

„Mi
nem csak dicsérni akarunk, hanem gáncsolni is ott, hol a közérdeket
megcsonkítják, és hol a hazafiság leple alatt a közvagyon egyesek által
kizsákmányoltatik.”