Légből kapott

Bitó János
2013. július 12.

Néhány hónappal ezelőtt, baráti társaságban, borozás közben megkérdezték, hogy kinek mi a nagy álma. Az egyik körben azt mondtam, szívesen dolgoznék egy magyar légitársaságnál. Ezt akkor – mondjuk úgy – kisebb értetlenség kísérte a csapat részéről. Pár napja – teljesen józanul – vezettem, majdnem balesetet okoztam. Atipikus reakciómat az váltotta ki, hogy a rádióban a déli hírekben hosszasan foglalkoztak egy új magyar légitársasággal, amely egy hónapon belül indul el. Félreértés ne essék, továbbra is szeretném, ha lenne ilyen légitársaság, de van pár szempont, amit érdemes végiggondolni.

Néhány hónappal ezelőtt, baráti társaságban, borozás közben megkérdezték, hogy kinek mi a nagy álma. Az egyik körben azt mondtam, szívesen dolgoznék egy magyar légitársaságnál. Ezt akkor – mondjuk úgy – kisebb értetlenség kísérte a csapat részéről. Pár napja – teljesen józanul – vezettem, majdnem balesetet okoztam. Atipikus reakciómat az váltotta ki, hogy a rádióban a déli hírekben hosszasan foglalkoztak egy új magyar légitársasággal, amely egy hónapon belül indul el. Félreértés ne essék, továbbra is szeretném, ha lenne ilyen légitársaság, de van pár szempont, amit érdemes végiggondolni.

Az első szempont lehet az, hogy hogyan néz ki jelenleg a légiközlekedési ipar, milyen tendenciák vannak most, mik valószínűsíthetőek. Az utasok száma gyakorlatilag minden régióban emelkedik: Európában átlagosan 4% körüli értékkel, de a világ egyes területein kétszámjegyű növekedéssel lehet számolni (hacsak nem történik Kínában valami váratlan megtorpanás). Ez a növekedés Európában 1-2 éven belül nem fog drasztikusan gyorsulni. A növekedés motorjai ráadásul a legtöbb helyen a "fapados" (low cost és hibrid) légitársaságok. A környező országok nemzeti légitársaságai közül többen bajban vannak (LOT, TAROM), egyikük már talált egy tőkeerős társat (CSA), más pedig a Lufthansa csoporton belül próbálja újraszervezni magát (Austrian Airlines a Tyrolean bázisán). Budapesten a Malév leállása után keletkezett piaci űrt – ahogy azt Fehérvári Géza, a Malév vezérigazgató-helyettese megjósolta – a többi piaci szereplő kitöltötte. A várhatóan nyereséges útvonalakon már járnak légitársaságok az EU-n belül, míg az EU-n kívüli járatok döntő többségét – bilaterális megállapodásokon nyugvó kijelölés alapján – a Wizz Air repüli.
A légiközlekedés Budapesten (is) erősen szezonális: az egyik legerősebb időszak a nyári szabadságok időszaka. Egy augusztus közepén, végén induló légitársaság, amelyre még jegyet sem lehet foglalni, erős hendikeppel indul.
Azaz jelen piaci körülmények között Budapestről egy új, várhatóan hálózatosan működő, prémium szolgáltatást nyújtó társasággal elindulni – finoman szólva – óriási kockázatot jelent.

Másik szempont lehet az, hogy mit is kell tenni, hogy a piacra tudjon lépni egy új cég. Valószínűleg sokan rávágnák gyorsan, hogy milyen drága egy repülőgép, tehát magasak a belépési korlátok. Természetesen egy gépet nem csak megvenni, hanem lízingelni vagy bérelni is lehet (akár személyzettel együtt). De a gép csak egy kis része annak, amitől légitársaság lesz egy cégből – bár kétségkívül látványos eleme. Komoly szervezést igényel, hogy minden szükséges engedély, amit hazai és nemzetközi szabályok előírnak (pl. az úgynevezett AOC – air operator”s certificate) rendelkezésre álljon. Szintén komoly munka, hogy a cég megfelelő menetrendet tudjon összeállítani, az érintett repülőterekkel megállapodjon, hogy pontosan mikor fog ott leszállni, s mikor indul vissza a gép (slotok). S nem csupán a repterekkel, hanem a földi kiszolgálást végző társaságokkal, karbantartó cégekkel, üzemanyag kereskedőkkel is meg kell állapodni, de ez az előzőhöz képest sétagalopp. Igaz, a fizetés módjával lehetnek kérdések: valószínűleg több repülőtéren maradt a Malév leállása után tartozás, amely miatt egy új magyar légitársasággal előrefizetésben vagy készpénzes fizetésben állapodnának csak meg a szolgáltatók első körben (vagy egy szép bankgaranciában) – ezek mind növelik a finanszírozási költségeket. Ha megvan, hova és mikor repül a cég, lehet értékesíteni a jegyeket. Légitársaságoktól függ, hogy ez mit jelent pontosan (webes felület, saját értékesítő, vezérképviselet, utazási irodákkal kötött megállapodás stb.). Nem utolsó sorban fel kell tölteni a légitársaságot munkatársakkal is: érvényes szakszolgálati engedéllyel rendelkező hajózószemélyzet, valamint a társaság működtetését végző kollégák mind szükségesek. Informatikai rendszer bevezetése, egyéb beszállítói szerződések megkötése, reklámkampány megszervezése stb. – ezek még mind a társaság előtt állnak.
Összefoglalva: a társaság felépítése, működőképessé tétele is kihívó feladat. (Akit egy ilyen cég indulásával kapcsolatos élmények "első kézből" érdekelnek, azoknak az Airliner”s World magazin 2013. áprilisi és májusi számait javaslom: ebben egy új légitársaság beindításával kapcsolatos bonyodalmakról ír a társaság főpilótája – az előbbinél lényegesen hosszasabban s színesebben.)

Ezeket végiggondolva talán érthető, hogy az egyik légiközlekedéssel foglalkozó magyar blog nem is jelentetett meg a Sólyom légitársaságról semmilyen írást. Ebben valószínűleg a pár hónappal ezelőtt beharangozott "Hungarian World Airways" nevű formációnak is nagy szerepe van: egy újabb, a portál számára komolytalannak látszó próbálkozással valószínűleg nem kívántak újra érzelmi viharokat kavarni.

A sors furcsa fintora, hogy a Sólyom légitársasággal kapcsolatos hír megjelenése utáni napon adta le az egyik kereskedelmi televízió a Sólyom végveszélyben című filmet. Rossz ómen?