Ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat a munkahelyünkön, a leghasznosabb persze az, ha örömet lelünk a munkánkban. Sőt, időnként flow élményhez jutunk általa.
A flow (áramlat) az az érzés, amikor belefeledkezünk valamilyen tevékenységbe. Elmerülünk benne, és nem érzékeljük az idő múlását. Ez a tevékenység lehet valamilyen sport vagy hobbi, de lehet a munkánk is.
Fotó: rawpixel.com / Unsplash
A flow elméletet Csíkszentmihályi Mihály magyar származású amerikai pszichológia professzornak köszönhetjük. A kutatásaiból egyebek mellett kiderült, hogy minden embernél van egy pont, amikor egy adott tevékenységhez mind a kihívásokat, mind a saját képességeit átlagosnak érzi. Olyan tevékenység esetén tudunk flow élményhez jutni, amikor a ránk jellemző átlagnál a kihívásokat nagyobbnak, a képességeinket pedig jobbnak érezzük. Ha egyik vagy másik feltétel egy kissé eltér az ideálistól, tudunk rajta segíteni. Erről szól az első két tippünk.
Tulajdonképpen jól érezzük magunkat akkor is, ha a munkánkhoz megfelelő képességekkel rendelkezünk, csak éppen nem jelent elég nagy kihívást. Ha ez a helyzet, keressünk kihívóbb feladatot! A flow állapot nincs messze.
Ha a kihívás elég nagy, de a képességeink nem elég jók az adott feladathoz, akkor kényelmetlenül érezzük magunkat, kikerülünk a komfortzónánkból. Ilyenkor tanuljunk – így elérhetjük a flow állapotot.
Persze, előfordulhat, hogy valaki nagyon unalmas munkahelyen dolgozik, és ezen nem is lehet változtatni. A jó hír az, hogy még ekkor sincs minden elveszve. Az alábbi tippeket ilyen munkahelyek esetén is alkalmazhatjuk.
Végezzük minden nap egy kicsit jobban, mint korábban! Jobban fogjuk érezni magunkat attól, hogy az ügyességünket, a rátermettségünket kimutatjuk.
Például munkába menet az utolsó egy-két megállónyi távolságon sétáljunk, az irodában fecsegjünk egy kicsit a kollégáinkkal, igyunk meg velük egy jó kávét stb. Az egész napunkra kihat, hogy milyen hangulatban kezdtük a munkát. Napközben, a szünetekben sem árt ilyen módon felvidítani saját magunkat.
Jobban szeretünk dolgozni, sőt, hatékonyabbak is vagyunk, ha értelmét látjuk annak, amit csinálunk. Ez még az olyan stresszes, sok frusztrációval járó munkakörökben is így van, mint a telemarketingeseké. Ezt bizonyította be Adam Grant, a Wharton University professzora, amikor olyan emberekkel végzett kutatást, akik az egyetem számára gyűjtöttek adományokat. Ebben a csoportban rossz hangulat uralkodott és nagy volt a fluktuáció, hiszen az érintetteknek sokszor volt részük visszautasításban. A kutatócsoport az adománygyűjtők egy részét összehozta olyan diákokkal, akik az ő munkájuknak köszönhetően kaptak ösztöndíjat. Ez a rövid, mindössze 5 perces beszélgetés csodát tett: ezek a munkatársak a következő hónapban motiváltabbak voltak, többet telefonáltak, és több pénzt is gyűjtöttek. Magánemberként azt a következtetést vonhatjuk le ebből, hogy időről-időre érdemes beszélgetnünk olyanokkal, akikre hatással van a munkánk. Ezek sokszor a közvetlen kollégáink, hiszen példának okáért ők várják tőlünk a riportokat.
Az ébrenlét legnagyobb részét a munkahelyünkön töltjük. Kézenfekvő tehát, hogy ez a hely fizikai megjelenésében is legyen kedvünkre való. Faragjuk hát ilyenre, amennyiben a cégpolitika ezt megengedi. Tegyünk az asztalunkra családi fotót, virágot, legyen saját bögrénk stb. Ha ez nem lehetséges, legalább a laptopunk háttérképe legyen igazán a miénk!
Van egy kínai közmondás a boldogságról, amely így szól: „Ha boldog szeretnél lenni egy órára, szundíts egyet! Ha boldog szeretnél lenni egy napra, menj horgászni! Ha boldog szeretnél lenni egy hónapra, házasodj meg! Ha boldog szeretnél lenni egy évre, örökölj egy vagyont! Ha boldog szeretnél lenni egy életre, segíts valaki másnak!”
Kutatások igazolják, hogy ebben van igazság. Sonja Lyubomirsky és munkatársai arra jutottak, hogy a boldogságunkat 40 százalékban a napi tevékenységeink határozzák meg. S ha növeljük a kedves gesztusaink számát, akkor boldogabbnak fogjuk érezni magunkat. Kedveskedjünk tehát a kollégáinknak egy dicsérő szóval, egy kis segítséggel, hozhatunk be nekik süteményt – kinek mi illik a repertoárjába.
A kedves gesztusok jók, de tudnunk kell, hol a határ. Ne vállaljunk el olyasmit „kedvességből”, amit a lelkünk mélyén nem szeretnénk elvállalni! Sokszor olyan feladatokra is igent mondunk, amelyekre nem lenne muszáj, például azért, mert nem tartozik a munkakörünkbe vagy mert egyébként is rengeteg dolgunk van. Ne áldozzuk fel önmagunkat valamiféle rosszul értelmezett felelősségérzetből vagy mert attól tartunk, hogy ha sokszor ellentmondunk, elveszítjük az állásunkat. Nem fogjuk elveszíteni, ha meg tudjuk indokolni, miért mondunk nemet. Először tehát gondoljunk a saját igényeinkre, majd másodjára a főnökünk, a munkatársunk igényére. Ne legyünk önzők, de magunkat helyezzük az első helyre, és ne a másikat! Az önfeláldozás nem szolgálja a boldogságot.
Minden munkahelyen vannak olyan emberek, akiknek semmi sem jó. Akik folyton panaszkodnak valamire, a főnökükre, a feladataikra, a kollégáikra, egyáltalán mindenre. Mivel a rossz hangulat ragadós, kerüljük el az ilyen embereket, és keressük azok társaságát, akik jókedvűek!
Elevenebben emlékszünk a rossz dolgokra, mint a jókra. Ezt a tulajdonságot az ősidőkből hoztuk magunkkal: így könnyebb volt elkerülni a veszélyeket, adott esetben az életveszélyt. Ma viszont tudatosan küzdenünk kell ellene, hogy ne nyomja rá a bélyegét a hangulatunkra. Ezért a munkanap végén összegezzük magunkban, hogy mi minden jó történt velünk aznap. A szorgalmasabbak le is írhatják, s a hét végén átnézhetik a listájukat. Hatni fog!
