Különösebb hírverés nélkül csökkentették mától a bankok a belföldi átutalások átfutási idejét. 2015. szeptember 7-től az eddiginél is gyorsabban célba érnek az átutalások a kedvezményezett bankszámlájára, pótlólagos díj fizetése nélkül. Ez minden pénzintézetnél így van, akár közzétette a hírt, akár nem.

A hír előzménye, hogy 2012. július 1-ével életbe lépett az ún. „négyórás szabály” a belföldi banki átutalásoknál, ami az átutalásokat napon belülivé, néhány órássá tette, lényegesen lerövidítve az egynapos elszámoláshoz és éjszakai feldolgozáshoz képest.

Mától 5-ről 10-re növekszik az elszámolási ciklusok száma. E szerint munkanapokon 7:30 és 17 óra között óránként teljesülhetnek az átutalási megbízások, azaz az eddigiekhez képest kétszer gyorsabban forog a pénz. Ezt azt jelenti, hogy reggeltől estig a pénz első gazdájától elindulva nagy utat jár be, akár további 8-9 bank ügyfélszámláján keresztülhaladva estére landolhat az utolsó kedvezményezett számláján, már ha erre vonatkozóan megfelelő időben megfelelő instrukciót kap.

Az átutalási idő gyorsulása banki oldalon az „úton levő pénz” csökkenését, az ügyfeleknél pedig a pénz még gyorsabb forgatását eredményezi. Különös jelentősége ennek akkor van, ha az ügyfél kicentizett likviditással bír, hitellel vagy más külső forrással dolgozik, továbbá, ha szorongatják a szállítói, adófizetési vagy más határidők, amelyeknek késedelmi vagy büntető következményei is lehetnek, de az is elég, ha egyszerű finanszírozási költség merül fel (kamatfizetés, folyószámlahitel igénybevétel, stb.).

Kiforrott likviditás-menedzsmenttel rendelkező cégek szofisztikált módon tovább profitálhatnak e lehetőségből, például úgy, hogy az előző órákban befolyt pénzükből a szállítójuk vagy az adóhatóság felé 16 órakor indítják el átutalási megbízásaikat, mivel ez még belefér az utolsó elszámolási ciklusba, aznapi teljesítéssel.

Miért nincs nagyobb reklámkampány e megoldás körül?

Néhány banki fizetési forgalmi vezetővel is konzultálva, a kisebb hírverés okára többféle válasz adható.  Az egyik, hogy a korábbi fejlesztéshez képest ez inkább csak finomhangolás, mivel a fő mérföldkőnek számító infrastruktúrát 2009-2012-ben építették ki. Megszoktuk a gyorsuló időt, az elektronikus csatornákat, korszerű fizetési módozatokat, azt, hogy szinte minden online is rendelkezésre áll. Az újdonság ereje egyre kisebb. Egyre közelebb leszünk a ma még igen költséges, valós idejű (ún. VIBER) elszámoláshoz.

Pénzforgalom szempontjából a belföldi utalásoknál minden bank mára nagyjából már ugyanazt tudja nyújtani, így e téren nincs realizálható versenyelőny.

A másik ok, hogy ez a fejlesztés valójában csak az ügyfeleknek előnyös: forrásaikkal rugalmasabban gazdálkodhatnak, kvázi hozamot érhetnek el, a gyorsabb pénzmozgás frissíti a gazdaságot, javítja a likviditást, pezsdíti a vállalkozásokat.

Az átutalási idő csökkenésével a bankoknak több bevétele nem lesz. Az ügyfelek pénzét rövidebb ideig használhatják, mint korábban. Ez fájdalmas tény, de a mostani forrásbőségben talán kisebb jelentőséggel bír.  A magyar vállalkozások jelentős része magas hitelállománnyal dolgozik, cash flow-ja
alacsony, tőkehiánnyal küzd, így további hitelezhetősége korlátos. A bankok jelenleg is versenyeznek a jó ügyfelekért, miközben óriási likviditási forrásokat halmoznak fel, mert egyszerűen nincs annyi jó minősítésű ügyfél, amennyit a forrásaik alapján elláthatnának hitellel. Jelenleg mintegy 10 000 milliárd forint likviditási többlet halmozódott fel a bankoknál, ami elvben kihelyezhető lenne – mondta Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója pár napja, az 53. Közgazdász Vándorgyűlésen.

A szaksajtó szerint a deviza-elszámolások és mentőcsomagok mintegy 900 milliárd forintot, a különadók bevezetésük óta mintegy 1700 milliárd forintot, a bank- és brókerbotrányok 500 milliárd forintot ventiláltak ki a rendszerből, megtépázva a bankok eredményét, tőkéjét, innovációs kapacitásait. Vagyis e tekintetben is forog a pénz, csak nem arra és nem ott, ahol prudens módon hasznosulhatna, és eredeti célja szerint javítaná a vállalkozások pénzügyi erejét.

A fenti események fényében eltörpül egy-egy fejlesztés hírértéke, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kivéreztetett pénzintézeti szektorban a reklámkeretek is a minimumra csökkentek.