1. „Lehet, hogy az amerikaiaknak szüksége van telefonra, de nekünk nem. Nálunk elég küldönc dolgozik”, mondta 1876-ban Sir William Preece, a Brit Posta vezető mérnöke.
Véleményével nem volt egyedül. A Westerm Union Telegraph Company elnöke ezekkel a szavakkal utasította el Bell terveit: „Ezt az úgynevezett telefont a sok előnytelen tulajdonságával nem vehetjük komolyan mint lehetséges kommunikációs eszközt. Egyértelműen haszontalan találmány.”
Az USA akkori elnöke, Rutherford B. Hayes is szkeptikusan fogadta az újítást, amikor bemutatták neki a masina működését: „Érdekes vívmány, de aligha használná bárki is.”
Feljegyezték, hogy maga a feltaláló viszont bizakodóan nyilatkozott: „A telefon olyan jelentős vívmány, hogy egy napon a világ minden városában lesz egy szerkezet”.
2. „A televízióról minden piacon elfelejtkeznek hat hónap után. Az embereknek hamar elege lesz abból, hogy egy furnérlemezből készült dobozt bámuljanak”, ítélkezett Daryl Zanuck, filmproducer, a 20th Century Fox egyik alapítója.
Lee De Forest feltaláló és a rádiózás úttörője, úgy fogalmazott, hogy „bár elméletileg és technikailag kivitelezhető a televízió, kereskedelmi és pénzügyi nézőpontból kész csőd lenne.”
Mary Somerville, akinek a neve szintén a rádiózáshoz kötődik, azt mondta: „A televízió hamar feledésbe fog merülni. Nem értem, mire ez a nagy felhajtás körülötte.”
3. „Gyakorlatilag semmi esélye, hogy a kommunikációs műholdak használatával jobb minőségű telefon-, televízió- vagy rádiószolgáltatást lehessen nyújtani az Egyesült Államokban.” jelentette ki 1961-ben T. Craven, kommunikációs biztos.
Ennek a véleménynek a történeti hátteréről nem sokat tudunk, de sok helyen idézik.
4. „Kidobott pénz lenne, ha bárki számítógépet vásárolna otthoni használatra”, vélte Ken Olsen, a Digital Equipment Corp. alapítója.
Habár a téma iránt érdeklődők között van némi vita arról, hogy Ken Olsen a személyi számítógépekre vagy a számítógépvezérelt berendezésekre és komputerizált otthonokra gondolt-e, az kétségtelen, hogy a DEC sohasem volt jelentős szereplő a személyi számítógépek piacán, egészen addig, míg a vállalatot 1998-ban fel nem vásárolta a Compaq.
De nem Olsen hibázott egyedül. Korábban, 1943-ban, Thomas J. Watson, az IBM akkori elnöke a következő jóslattal állt elő: „Világszerte összesen
körülbelül öt számítógépre van igény.”
Valamivel később, 1957-ben, egy üzleti szakkönyveket publikáló szakember a következőképpen nyilatkozott: „Végigutaztam az országot, hogy beszéljek a téma legnagyobb szaktekintélyeivel. Mindenkit biztosíthatok, hogy az új technika körüli hisztéria tiszavirágéletű lesz. Egy évet sem adok neki.”
5. „Sohasem fogunk 32-bites operációs rendszert készíteni”, vélekedett egykor Bill Gates, a Microsoft alapítója és elnöke.
Nem ez az egyetlen beteljesületlen jóslata, amit Bill Gates nevéhez szoktak kötni. Sőt, talán még gyakrabban is emlegetik a következő, neki tulajdonított kijelentést: „640 kByte memória mindenkinek elegendő.” Gates egyébként váltig tagadja, hogy ilyesmit mondott volna, és azzal érvel, hogy őt magát is bosszantotta ez a korlát. Úgy tűnik, már sohasem sikerül hiteles dokumentumokkal alátámasztani, mi is az igazság. James Fallows egy 2008-as Computerworld-cikkben így foglalta össze, szerinte miért nem: „Gates minden meggyőző ellenérve dacára a mondás megmaradt a köztudatban, mert a számítógépipar számára úgy kényelmes, ha abban a hitben él az egész világ, hogy e területen bármikor történhet valami teljesen váratlan esemény. ”
6. „Biztos vagyok benne, hogy az internet rövid időn belül összeomlik, és 1996-ban katasztrofális véget ér”, nyilatkozott Robert Metcalfe, a 3Com alapítója, az Ethernet feltalálója.
1995. december 4-én jelent meg az InfoWorld, szaklapban a magabiztos vélemény, sőt, Metcalf még azt is hozzátette, hogy hajlandó megenni „a saját szavait”, ha netán téved.
Ezt két évvel később, szavahihetősége bizonyítékaként meg is tette – legalábbis a phillly.com oldalon közzétett bejegyzés szerint: „… kitéptem a cikket a
folyóiratból, darabokra téptem, beletettem egy vízzel teli turmixgépbe, amit beindítottam. Az így keletkezett masszát tálba öntöttem, és kikanalaztam.”
7. „Hogy hamarosan könyveket és folyóiratokat vásárolunk az interneten? Ez marhaság!”, vélte Clifford Stoll, csillagász és író.
A csillagász talán legismertebb műve az 1986-ban kiadott, The Cookoo”s Egg (Kakukktojás) című könyv, amelyben egy számítógépes hacker után folytatott nyomozását dokumentálja, illetve – mintegy mellékszálként – csúfot űz az internetből.
Egyik, a Newsweek-ben megjelent cikkében Stoll így ostorozta az e-könyveket:
„Lássuk, milyen is lemezről olvasni. A legjobb indulattal is minimum kényelmetlen. Egy számítógép nehezen olvasható, halovány képernyője helyettesíti a könyv barátságos lapjait. És a laptopunkat nem vihetjük magunkkal szatyorban a tengerpartra. Nicholas Negroponte, a MIT Media Lab vezetője mégis azt akarja bemesélni nekünk, hogy hamarosan könyveket és magazinokat veszünk az interneten. Ez marhaság!”
8. „Az Apple halott”, summázta véleményét Nathan Myhrvold, a Microsoft korábbi CTO-ja.
Persze némiképp megbocsátható, hogy Myhrvold ilyen gyászos színben látta az Apple jövőjét. Akkoriban majdnem mindenki hasonlóan vélekedett. Egyébként több olyan jóslatot szintén neki tulajdonítanak, amelyek viszont igaznak bizonyultak – ahogy például a Reuters cikke is megemlékezik ezekről.
9. „Az online videónak nincs jövője. Nincs túl sok olyan videó, amit kedvem lenne megnézni.”, vélekedett – némiképp ironikus módon -, Steve Chen, a youtube egyik alapítója.
Mindez 2005 márciusában történt, amikor még csak körülbelül 50 online videó létezett. Nem csoda, hogy ő maga is kételkedett a start-up sikeres jövőjében.
Mégis mekkorát tévedett!
Forrás: Industryweek.com
