A konfrontatív stílusáról ismert amerikai moderátor, Joe Pyne egy rádióműsorban a következő megjegyzést szegezte Frank Zappa amerikai rockzenésznek: „Magának hosszú haja van. Úgy tűnik, maga egy nő!” Zappa azonban nem jött zavarba: „Magának falába van. Úgy tűnik, maga egy asztal!” Merthogy Pyne-nak valóban műlába volt a II. világháborúban elszenvedett sebesülése miatt.
A gorombaság, a személyes támadások a munkahelyen is nagyon gyakoriak. Christine Porathnak, az amerikai Georgetown University professzorának 20 éven át folytatott kutatásai szerint az alkalmazottak 98 százaléka elszenvedett már ilyet. Vajon mit tehetünk, hogy ilyen helyzetben Zappához hasonlóan frappánsan reagáljunk? Cikkünk ebben igyekszik segíteni.
Fotó: Andrea Stöckel-Kowall / Pixabay
Először is, őrizzük meg a nyugalmunkat! Fontos, hogy kordában tartsuk az érzelmeinket és megválogassuk a szavainkat. A nyugalmunk erőt sugároz azok számára is, akik tanúi voltak a támadásnak, és így jobban tudunk koncentrálni is, könnyebben találunk frappáns válaszokat. Ebben segít, ha a másik mondandójára figyelünk, és nem az érzelmekre. Különösen meetingeken hajlamosak az emberek túlfűtötté válni, ha azt érzik, pusztán szavakkal nem képesek átvinni azt az üzenetet, amelyet szeretnének.
Az azonban, hogy nyugodtak maradunk, egyáltalán nem jelenti, hogy válasz nélkül kell hagynunk a támadásokat. Éppen ellenkezőleg: a legjobb, ha azonnal tisztázzuk a konfliktus okát, különben ránk ég a probléma. Egy-egy támadás mögött gyakran korábbi sérelmek húzódnak meg. Annak érdekében, hogy elkerüljük ezek felhalmozódását – magunkban és a másik félben – rögtön reagálnunk kell.
Ehhez át kell gondolnunk, milyen helyzetekbe kerülhetünk, s akkor hogyan lenne célszerű reagálni. Sablonokat kell készítenünk a magunk számára, mert stressz alatt nagyon nehéz jó válaszokat találni. Erre lássunk most néhány példát!
Nem lehet meglepő, ha ilyesmit hallunk: „A controllingot nem szívesen vonjuk be az előkészítésbe, mert fukar”. Ilyenkor pozitív tartalmat adhatunk a pejoratív szónak. „Nekem nem mindegy, hogyan használjuk fel a cég pénzét. Ha ezt érted ’fukar’ alatt, akkor vállalom.”
Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor jobb nem megismételni azt a szót, amelytől kinyílt a bicska a zsebünkben. Ha például ezt kérdezi valaki: „Hogy javasolhatsz olyan stratégiát, amely tönkreteszi a céget?”, akkor azt válaszolhatjuk, hogy „A szóban forgó dolog úgy viszi előre a céget…”, s kifejtjük, hogyan. A saját szavainkkal válaszoljunk, ne a kérdezőével!
„Teljesíthetetlen határidőt adtál, nem gondolod?” – kérdezhetik tőlünk. Válaszoljuk rögtön, hogy „nem”, majd indokoljuk meg, hogy miért. A hosszabb, részletesebb válasz könnyebben eloszlatja az ellenségességet. Tárgyilagos hangon beszéljünk, nézzünk a kérdező szemébe. Semmi esetre se torkoljuk le!
Ilyenkor hagyjuk figyelmen kívül a hangnemet, és tárgyilagosan, nyugodtan, csak az információra szorítkozva válaszoljunk. A nyugalmunkkal ellenpontozzuk a másik támadó modorát.
Ha kritikát fogalmazunk meg valakivel szemben, előfordul, hogy az illető felháborodik, és igyekszik ránk kenni a hibát. „Ti mondtátok, hogy ezt így kell csinálni, és egyáltalán, miért nincs leírva, hogy hogyan kell? Ráadásul mindig az utolsó pillanatban szóltok!…” Türelmesen hallgassuk végig a tirádát, s utána tegyük nyilvánvalóvá, hogy mi is történt valójában. „Úgy látom, ez a felháborodás részedről egy taktika, hogy ne a problémáról és annak megoldásáról beszéljünk. Tehát kérlek, arra válaszolj, hogy a jövőben hogyan kerülhetnénk el a hasonló eseteket.”
Végül gondoljunk saját magunk megnyugtatására is. Nem könnyű dolog átélni, visszaverni a személyes támadásokat a munkahelyen akkor sem, ha szóbeliek. Tegyünk tehát valamit, amitől jobban érezzük magunkat! Elmehetünk sétálni, beszélgethetünk a családtagjainkkal vagy a barátainkkal, hallgathatunk zenét.
És ne feledjük, hogy egy-egy ilyen esetből tanulhatunk. Ha végiggondoljuk, mi történt, hogyan reagáltunk és mit tehettünk volna jobban, akkor felkészülünk a következő támadásra. Mert ez sajnos előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezik.
