Kazahsztánban állami pénzen lehet külföldi egyetemre járni,
erről nem sokkal az 1991-ben kikiáltott függetlenség után hoztak törvényt.
Cserébe végzés után a fiataloknak haza kell térni, s ennek eredményeképpen már
20 ezer fölött jár az ilyen diplomások száma. Az intézkedés jól példázza, hogy
a kazah vezetés felismerte, nem elég az ország hatalmas ásványkincse, fontos,
hogy erre az adottságra képesek legyenek jól működő, magas hozzáadott értéket
termelő ágazatokat építeni, az ehhez szükséges tudást megszerezni.

Az országban erősen centralizált az irányítás, a hatalmon
lévő párt rendszeresen 90 százalék fölötti eredményt ér el a választásokon. A
köztársasági elnök, Nurszultan Nazarbajev 1991-ben megszerzett hivatalát a
haláláig megtarthatja, ezt törvény garantálja. Ez az európai demokráciáktól
igen távol eső gyakorlat azonban azt is magával hozza, hogy a jogszabályok
állandóak, s ebben mindenki bízik is. Folyamatosan erősítik a magánszektort,
privatizálnak. A befektetéseket támogatják, a vállalkozók különböző
kedvezményeket, köztük adókedvezményeket kapnak, a fiatal vállalkozókat külön
is segítik. Földet viszont nem adnak el, csak bérbe. Azt azonban 49 évre, ami
elég ahhoz, hogy egy agrárvállalkozó beruházzon, különösen, hogy álmában sem
jutna eszébe, hogy a 49 évre megszerzett jogát menet közben megkurtítják.
Hasonló a helyzet az ásványkincsek kitermelésénél: bizonyos területeken
koncessziós jogokat adnak el, 25-30 évre. Visszatérve az oktatáshoz: minden 100
tenge (ez a helyi pénz neve) koncessziós díjból 1 tenge az oktatásra megy.

A városi élet hasonló az európaihoz. A hatalmas – a világon
a kilencedik legnagyobb – országban vidéken ugyanakkor nagy területeken,
elszórtan élnek az emberek. Az ő sorsuk jobbra fordításában a vállalkozók is
részt kapnak: fenntartanak iskolákat, munkahelyeket teremtenek például azért
cserébe, hogy földet bérelhettek 49 évre. Az agrár- és élelmiszeripar, valamint
a kapcsolódó ágazatok támogatására évi 1 milliárd dollárt költ az állam.

A multinacionális cégek már jelen vannak, közülük is
leginkább németekkel, franciákkal, svédekkel lehet találkozni, csakúgy, mint
orosz és kínai óriásvállalatokkal. De vajon ezek mellett labdába rúghatnak-e a
magyar cégek?

A válasz egyértelműen igen. A kazahok partnereket keresnek
az ország modernizálását célzó programjaikhoz, s ezekben szívesen látják a
magyarokat. Részben azért, mert bíznak a tudásunkban, részben pedig azért, mert
nem tartanak attól, hogy „gyarmatosítani" akarjuk őket. Ugyanakkor a magyar cégeknek
is partnerekre van szükségük ebben a távoli országban – ide már nem érdemes
otthon termelt javakat szállítani, célszerűbb egy kazah partnerrel, helyben
kialakítani termelést. Az agrárszektor mellett – ahol már létre is jött
együttműködés a magyar Tranzit-Ker és a kazah Alibi Holding között kacsa- és
libatenyésztésre, az IFUA Horváth & Partners közreműködésével – a
gépgyártásban és a gyógyszeriparban tevékeny cégeknek különösen jók az
esélyeik. Ezt érdemes is kihasználni, hiszen Kazahsztán GDP-je évente 10%
fölötti mértékben nő, ebből részesedni nem akármi.