Nemzetközi adóelkerülés vagy adóoptimalizálás?

Nótáros Éva
2014. július 09.

Minden vállalkozás igyekszik eredményét maximalizálni, amit részben a költségek – s így az adójellegű kiadások – csökkentése révén érnek el. Fontos azonban különbséget tennünk az adócsalás és az adórendszer kiskapuit kihasználó adótervezés vagy más néven adóoptimalizálás között.

Minden vállalkozás igyekszik eredményét
maximalizálni, amit részben a költségek – s így az adójellegű kiadások –
csökkentése révén érnek el. Fontos azonban különbséget tennünk az adócsalás és az
adórendszer kiskapuit kihasználó adótervezés vagy más néven adóoptimalizálás
között.

Az optimalizációs folyamatnak fokozatai
vannak, a kérdés mindig az, hogy az adózói jogokat rendeltetésszerűen, a
törvényes céloknak megfelelően gyakorolják-e, vagy a gazdasági esemény
elsődleges célja az adóelkerülés volt. Az "agresszív adótervezés"-nek
is nevezett adóelkerülés az adórendszeri hézagok adta előnyöket, illetve a
nemzetközi adórendszerek közötti eltéréseket használja ki az adóterhek mérséklése
érdekében, sokszor a törvényi határokat súrolva. Hogy egy adózói magatartást az
optimalizációs skálán hova helyezünk, sokszor a szubjektív megítélésünktől
függ.

A cél mindig ugyanaz: magasabb profit. Az
út azonban más: a rövidebb veszélyesebb, a hosszabb göröngyösebb. Az
"agresszív adótervezés" útját választók a be nem fizetett adók és bírságok
törlesztése mellett a börtönt is kockáztatják, hírnevük besározódásáról már nem
is beszélve. Az óvatos optimalizálók talán holnap is tudnak – laposabb zsebbel
– tükörbe nézni.

Az adóhatóságoknak és nemzetközi
szervezeteknek ma már számos eszköze van az "agresszív adótervezés" feltárására
az automatikus információcserétől a különféle multilaterális megállapodásokig.
Az OECD tavaly júliusban 15 pontból álló akcióprogramot hirdetett meg olyan nemzetközi
adózási szabályok kialakítására, amelyek megakadályozzák az adó elkerülését. Emiatt
a multinacionális vállalatoknak folyamatosan át kell szervezniük a tevékenységüket
a különböző országokban, új és új adóstruktúrákat kényszerülnek kidolgozni.
Egyelőre az adózók még mindig elöl futnak, a hatóságok pedig utánuk, de a
távolság köztük egyre csökken, néha egy-egy „túloptimalizálót" el is kapnak.

A multinacionális cégek kreatív
adóelkerülési technikái felvetik a kérdést, hogy ha rendesen fizetnének, az
mennyiben csökkentené a lakosságok adóterhelését. Az adóoptimalizációs
folyamatok eredményezte bevételkiesések valós társadalmi problémákat generálnak,
hiszen a közjavak és közszolgáltatások finanszírozásától veszik el a
forrásokat. Ez a kérdés különösen hangsúlyos a fejlett és fejlődő világ erőviszonyainak
összevetésekor. A kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező vállalatok, mint
például az adóelkerülési gyakorlataik miatt sokat kritizált Starbucks, Apple
vagy Google helyzetelőnyben vannak az „agresszív adótervezés" versenyében. A
fejlődő országok rendszerint alulmaradnak az adózással kapcsolatos tőkeáramoltatási
harcban.

Az „adóút" választása tehát nem csak
gazdasági kérdés, érdemes egy kicsit elmoralizálni rajta.