A jóléti társadalmakban megjelent, sőt erősödik egy trend: egyszerűsítsük a karácsonyi ünneplést, hogy visszatérjünk annak eredeti értelméhez! Elsősorban a mértéktelen ajándékvásárlás veri ki a biztosítékot egyre többeknél (bár ők még mindig jócskán kisebbségben vannak). „Mindenem megvan, nem akarok felesleges dolgokat kapni” – így foglalható össze a véleményük.
Az új trend hívei úgy gondolják, hogy az ajándékvásárlás egyrészt szükségtelen pénzköltést jelent, másrészt környezetszennyezést (a felesleges ajándékokat hamar kidobjuk, miközben az előállításuk is anyagot, energiát fogyaszt). Ráadásul rengeteg időt, energiát emészt fel a beszerzés, még akkor is, ha nem egy bevásárlóközpontban tülekedünk az ajándékokért, hanem interneten igyekszünk megtalálni az ideális választást.
További stresszforrás lehet a főzés. Sokaknak ez nem öröm, hanem kényszer: a várva várt pihenés helyett végzett munka. És ki az, aki minden egyes családtagjával szívesen találkozik? Pedig sokhelyütt elengedhetetlennek tűnik a nagy családi összejövetel is, függetlenül attól, hogy ez összhangban van-e a résztvevők kívánságával vagy sem.
Nézzünk meg tíz ötletet arra, hogyan tehetjük egyszerűbbé, s egyben bensőségesebbé a Karácsonyt!
A tárgyakat elfelejtjük, az élmény megmarad – ez már közismert, mégsem vesszük komolyan. Pedig egy koncert, egy különleges masszázs, egy vacsora egy Michelin-csillagos étteremben maradandóbb, mint a huszonötödik pulóver vagy a harmadik villanyborotva. Ha valaki közel áll hozzánk, azzal megoszthatjuk az élményt. Ha pedig nem annyira közel, akkor adjunk neki páros jegyet (utalványt), menjen el azzal, akit ő választ.
Egy ritka bor, édesség, kávé szép ajándék. Csak tudnunk kell, hogy a megajándékozott mit szeret, s aztán valami olyat vehetünk neki, amire ő maga nem áldozna pénzt, de élvezni fogja. A minőség a fontos, nem a mennyiség.
Iskolában, munkahelyen szokás, hogy mindenkinek felírják a nevét egy cédulára, beteszik egy kalapba, aztán mindenki húz egy nevet, és csak egyvalakit ajándékoz meg. Miért ne tehetnénk meg ezt családon belül is? Még az összeghatárban is megállapodhatunk közösen.
Szintén családon belüli megállapodás kérdése, és jó megoldás lehet, ha minden családtag ír levelet az Angyalnak / Jézuskának / Télapónak. Gyerekeknél ez bevett szokás, miért zárnánk ki belőle a felnőtteket? Ilyenkor is kedvező, ha előzetesen megállapodunk az összeghatárban. Akinek még ez is bonyolult, írhat egyszerűen egy kívánságlistát.
Extrém megoldás, de van, ahol beválik. Mint például a kanadai Cait Flanders családjában. Cait Flanders két éven át a legszükségesebb dolgokon kívül nem vásárolt semmit, hogy vissza tudja fizetni a 30.000 dolláros hitelét. Így aztán nem vett karácsonyi ajándékokat sem, és a családja szolidaritásból követte a példát. A dolog olyan jól sikerült – mindenki felszabadult a nyomás alól, és sokkal meghittebbé vált a Karácsony -, hogy úgy döntöttek, a hitel visszafizetése után sem ajándékozással ünnepelnek.
Amikor összegyűlik a nagy család, ne egyedül a vendéglátó dolga legyen a főzés. Persze, a frissensültet csak nála lehet elkészíteni, de a salátát, a süteményt, a gyümölcsöt viheti más. Sőt, ha töltött káposzta is van a menün, azt is viheti más, mert – mint tudjuk -, ez a melegítéstől csak még jobb lesz. És persze más munkákat is megoszthatunk.
Ha nálunk jön össze a nagy család, és sikerült kiszerveznünk az ételsor egy részének elkészítését, élménnyé tehetjük a főzést a gyerekeknek. No meg saját magunknak is. Mert a túl sok munka gyerekekkel együtt persze még fárasztóbb, de ha nem túl sok, akkor örömteli közös tevékenységgé válhat. Ugyanez lehetséges, ha karácsonyeste otthon maradunk szűk családi körben. Csak tervezzünk be egyszerű, de finom ételeket. Nem a mértéktelen zabálás teszi az ünnepet ünneppé.
Külön szervezést igényel, hogy a karácsonyfa-díszítés idején a gyerekek ne legyenek otthon, majd hazatérve a csengőszóig távol tartsuk őket a fától. De megtesszük, mert azt hisszük, hogy a gyerekeknek szükségük van erre a színjátékra, „mesére”. Pedig inkább csak árt. Varga Zoltán pszichológus könyvében leírja, hogy ezt a „mesét” gyerekkorában ő úgy élte meg, hogy a szülei hazudnak neki. Belesett ugyanis a nagyszoba kulcslyukán, s látta, hogy ott díszítik a karácsonyfát. Majd, amikor kijöttek, s ő rákérdezett a dologra, ismét azt állították, hogy a fát a Jézuska hozza. Neki ez azt jelentette, hogy nem bízhat meg bennük. Ne verjük át tehát a gyerekeket, hanem változtassuk a fa díszítését is közös élménnyé! Nem csak őszintébb, de egyszerűbb is ez a megoldás.
Van, ahol a nagyobb család meglátogatása nem öröm, hanem kényszer. Elképzelhető, hogy nem csak nekünk, hanem a többieknek is az. Némi puhatolózás után olyan szövetségesekre lelhetünk, akikkel közösen sikerülhet megtörni ezt a terhes tradíciót, és tényleg azokkal ünnepelhetünk, akikkel jóban vagyunk. Adott esetben drasztikusabb eszközhöz is folyamodhatunk: egyszerűen utazzunk el! Ezzel a főzés terhétől is megszabadulunk, s az ajándékunk – az utazás, a pihenés – is megvan. Nem véletlen, hogy a szállodák megtelnek az ünnepek alatt.
Manapság már nem csak az ajándékozás vált kényszerré, de az is, hogy az ünnepek alatt mindenféle szuper programokat kell szervezni. Ne dőljünk be ennek! Eleget rohanunk év közben, ránk fér a pihenés. A gyerekeknek is többet ér a nyugodt együttlét, mintha valami drága helyre hurcolnánk őket. Ugye ismerős a „töltsünk együtt minőségi időt” kifejezés?