Kevés szó esik róla, pedig már jövőre itt a postai liberalizáció, vagyis nem csak a Magyar Posta hordhatja majd ki az 50 grammnál könnyebb leveleket. Nem csoda, hogy az Osztrák Posta itteni leányvállalata, a Feibra – mint ezt nemrég a Világgazdaság című lapnak is megerősítette – ugrásra készen várja a lehetőséget. Itt lenne tehát az idő arra, hogy a Magyar Posta is „ugorjon”, vagyis új piacokat szerezzen magának.
Kevés szó esik róla, pedig már jövőre itt a postai liberalizáció, vagyis nem csak a Magyar Posta hordhatja majd ki az 50 grammnál könnyebb leveleket. Nem csoda, hogy az Osztrák Posta itteni leányvállalata, a Feibra – mint ezt nemrég a Világgazdaság című lapnak is megerősítette – ugrásra készen várja a lehetőséget. Itt lenne tehát az idő arra, hogy a Magyar Posta is „ugorjon", vagyis új piacokat szerezzen magának, hiszen elkerülhetetlen, hogy a levélkézbesítésből származó bevétele csökkenjen. Ráadásul nem csak a liberalizáció veszélyezteti a bevételeit, hiszen biztos, hogy a ma még fejőstehénnek számító sárga csekk sem örökéletű, még akkor sem, ha egyelőre kikezdhetetlennek tűnik. A jövőt biztos nem önmagában rá kéne építeni.
Hanem mire? Olyasmire, ami kihasználja a posta egyedülálló infrastruktúráját: azt, hogy kiterjedt fiók- és logisztikai hálózata, s még nyomdája is van, továbbá pénzügyi szolgáltatást is végez. Meg arra, hogy az emberek szeretik a postásokat, elsősorban a kézbesítőket, s ezért magában a postában is megbíznak.
Kézenfekvő lenne például webáruházaknak kínálni komplex pénzügyi-kereskedelmi szolgáltatást. Külföldön vannak erre működő példák: a kézbesítők házhoz vihetik a megrendelt árut, amelyet persze a postafiókban is át lehet venni, vagy lehet közvetlenül a postafiókba rendelni a csomagot (persze jóval kedvezőbb áron), ott is, meg a kézbesítőnél is lehet kártyával fizetni, s igény esetén hitelt is lehet hozzá kapni. Ha meg nem tetszik a megrendelt áru, rendezheti a posta a visszaszállítást, na meg a webáruház és a vásárló közötti pénzügyi elszámolást. Még rendelni is tud a kézbesítőnél az olyan ritka kuncsaft, akinek nincs internetje, vagy ódzkodik a világhálón keresztül elküldeni a személyes adatait. A német posta például raktároz, szállít, s pénzügyi nyilvántartást végez katalógusáruházaknak, amelyek ott népszerűek, egyébként pedig nagyon hasonlóak a webáruházakhoz.
De kitörési pont lehetne közműcégeknek, önkormányzatoknak szolgáltatni, amelyek – megint csak külföldi példával élve – szívesen kiszervezik az ügyfélszolgálatukat. A számlalevelet kinyomtathatja a posta, hiszen van nyomdája, a postás meg kiviheti, sőt, a pénzt is beszedheti és az órát is leolvashatja, hiszen úgyis arra jár. Faluhelyen kifejezetten áldás lenne, ha a közművel kapcsolatos ügyeket el lehetne intézni a kispostán, amely így tán nem is lenne veszteséges. Így kevesebb munkahely kerülne veszélybe, ami nagyon fontos szempont. Merthogy a liberalizáció kikényszeríti a hatékonyság növelését, s mivel a költségek igen nagy hányadát a bérköltség teszi ki, ennek csökkentése óhatatlanul felmerül. Jobb lenne tehát, ha a postásoknak maga a posta adna új munkát, s nem azon kívül, nekik maguknak kellene keresniük.